Rohan a világ, s vele együtt rohannak az emberek is. De mi történik velünk, ha nem állunk meg egyszer-egyszer egy pillanatra, hogy megcsodáljuk a külvilágot, a bennünk zajló folyamatokat, és ha nem veregetjük meg a vállunkat az adott pillanatokban, hogy volt erőnk és bátorságunk megoldani az előttünk álló feladatokat?

Az utóbbi időben zömében 35 és 45 év közötti nőkkel beszélgettem. Többségükben felmerült a kérdés, hogy mi történik velük, miért nem tudnak örülni az életnek? Van munkájuk, viszonylag nagyok a gyerekeik, nem igénylik a napi 24 órás felügyeletet és foglalkozást, párkapcsolatban élnek, anyagi lehetőségeik is megvannak a kikapcsolódásra, mégsem élik azt az életet, amelyikben jól érzik magukat.

Az életközépi válság lehalkítja bennünk az életörömöt?

Úgy tapasztalom, hogy minden takarékra veszi, elnyomja az életörömünket, ami aggódással, félelemmel, visszahúzódással tölt el bennünket. Kevésbé vesszük észre az élet apró örömeit, ha a bizonyosságra, a garanciára vágyunk, ha eltűnik az életünkből a spontaneitás, a könnyedség, a bizalom. Ha azon kesergünk, hogy mik nem vagyunk, ahelyett, hogy azt látnánk, és abban élnénk, ami igen, és ami még lehet belőlünk.

Mi nyomja még el az életörömünket? Ha többet időzünk a múlt történései között, mint a jelenünkben, ha a vágyaink nagy részét elfojtjuk, mert keveset gondolunk magunkról, vagy, mert régi példákból, esetleg mások életéből vett minta alapján hasonlítjuk a mi életünket mások életéhez. Ha nem engedünk teret a vágyainknak, mert azt hisszük, már túl idősek vagyunk hozzá.

Vajon mekkora gondot fordítunk arra, hogy nyomon kövessük a bennünk zajló változásokat? Az értékrendünk igazodását, az eddig elért eredményeinket? Természetesnek vesszük, hogy élünk, hogy talpon vagyunk, hogy menedzseljük a család életét, de mikor állunk meg szétnézni, hogy mi minden jót alkottunk és alkotunk ma is? Megengedjük magunknak, hogy élvezzük a semmittevést? Hogy átképezzük magunkat, csak mert nem élvezzük már az eddigi munkánkat? Vágyakozunk új dolgokat megtanulni, vagy azt hisszük, hogy az élet 40 körül, anyaként már csak csordogál? Merünk másképp gondolkozni és másként cselekedni, mint a környezetünkben élők? Mint az előttünk járó családtagok, vagy az általunk csodált emberek? 

Az anyaság a női lét folytatása?

Attól, hogy valaki anyává válik, nem jelenti azt, hogy a benne élő nőnek fel kell szívódnia. Nem jelenti azt, hogy el kell hagynia az igényét az egyedüllétre, arra, hogy valaki őt kényeztesse, hogy tiszteletben tartsák a vágyait, az érzéseit.  Az a nő, aki anyává válik, más ingereket, más feladatokat választ magának mindazok felett, amik eddig is körülötte voltak. Nem lecseréli az életét, csak összehangolja a szerepköröket. Lehetőség szerint úgy, hogy mindkettő az élet legjavát hozza el számára. 

Persze, nem mindig könnyű a gyereknevelés mellett szexi nőnek lenni, de egy anya is lehet kacér, pajkos, játékos. Egyes feleségeknek attól is bűntudatuk támad, ha egy férfi bókol nekik. Nem bűn, ha valaki észreveszi, hogy észrevették. A lényeg úgyis az, hogy mit kezd ezzel a tapasztalással. Minden érzést, gondolatot, vágyat a párkapcsolat javára lehet fordítani.
Sokszor anyaként eltűnik a barátnős este, a hobbi, a modern ruhatár. Kényelmetlen érzéseink lesznek, ha a gyermekünk nem jár annyi különórára, mint az osztálytársai. Ha nem vagyunk eléggé fitt-mamák, ha nem vagyunk reformkonyha követők.

Nem kell így lennie.  A kerítést sosem más építi meg nekünk, hanem mi magunk zárkózunk be.

Egy család jól működik, ha a benne élők szeretik ezt a közösséget, tiszteletben tartják egymás egyéniségét, az eltérő szabadságvágyakat. Ha a bajban segítségül állnak, és megadják egymásnak a támogatást, hogy mindenki kihozhassa magából mindazt a jót, ami benne van.

Álljunk meg egy pillanatra, csukjuk be a szemünket, és hagyjuk, hogy átjárjon az öröm minden alkalommal, amikor megoldjuk a feladatainkat, amikor egy régi vágyunk teljesül. Engedjük magunkat elmerülni a világ csodálatosságában. Senki nem kéri, hogy úgy tegyünk boldoggá másokat, hogy közben lestrapáljuk magunkat. Éljünk az álmaink szerint, szeressünk bátran és minden nap tegyünk valamit, amit az a belső hang súg, ami már születésünk óta velünk van. Legyen pezsgő napunk, ha arra vágyunk, pihenjünk meg, ha elfáradtunk. Bűntudat nélkül.

Szabad az anyáknak is jól érezni magukat.

További önbizalom - növelő, párkapcsolat - javító írásért kattints a blogra! A következő Életöröm tréningről itt lehet tájékozódni!

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm programok,
a Boldognak Lenni Könyvek szerzője
(Összhangban lenni, Boldognak lenni, Két férfi között)