Így dolgozd fel a csalódást!
2016. május 19. írta: Lane

Így dolgozd fel a csalódást!

csalodasfeldolgozasa.jpgMinden területen vannak elvárásaink, amikkel meg akarjuk támasztani mindazt a hitrendszert, ami alapján a mindennapjainkat éljük. Arra vágyunk, hogy a környezetünk szeressen és tiszteljen bennünket, úgy fejezzék ki kéréseiket, kívánságaikat, hogy az ne sértsen bennünket. Így lenne ideális, talán. Viszont, ha mindenki így tenne, nem lenne fejlődés.

Van egy alapkijelentés, amire építhetem az életemet a belső béke megtapasztalása érdekében. Ez pedig az ok-okozat összefüggése. Azaz, minden, ami most történik velem, az egy régebbi döntésem következménye. Nem átok, vagy pech, vagy egyéb örökség.

Háborgás vagy köszönet?

Az elmúlt hetekben - az üzleti életben - számomra kedvezőtlen döntésről kaptam hírt, erős, negatív stílusban kommunikálva. Egy kicsit rosszul esett. Ugyanakkor ezerszer bebizonyosodott már, hogy akkor tudok gyorsan túllépni az engem ért sérelmeken, ha nem ítélkezem a folyamat közben, hanem arra fordítom a tekintetem, hogy megtaláljam azt, amivel ez az állapot egy ugródeszkává válik számomra.

Kétségtelen, hogy olykor nehéz felülemelkedni a felszínen történt kellemetlenségeken, de ha elfogadom, hogy minden értem történik, és azt, hogy minden egy következmény, akkor nem azon fortyogok, hogy miként merte XY megtenni velem azt, amit tett, hanem meglátom, hogy mi volt az, ami ide vezetett. Mit gondoltam, tettem a múltban, ami erre volt elég?  Milyen döntést hoztam, aminek ez lett a következménye? Mit gondoltam magamról akkor, abban a helyzetben? Továbbá érdekes megfigyelni azt is, hogy most mit gondolok magamról ebben a helyzetben…

Az én esetemben mondhatnám, hogy az üzlettársam viselkedése okozta azt, amit nemrégen megéltem, de akkor mellőzném a saját felelősségem jelentőségét a dologból. Annak okán, hogy a hárítás nem szolgálja a fejlődésemet, arra figyelek, hogy olyan döntést hozzak most, ami nem visszaesést, hanem előrelépést hoz az utamon. (haladó kurzus: minden előre visz ám, vagy legalábbis az a szándéka)
Ilyen döntést pedig csak akkor tudok meghozni, ha nem az igazságomat hajtom, hanem a békés előrelépést választom, hiszen a negatív körülményt csak pozitív gondolatok fordíthatják át.

Szakítás után

Mint párkapcsolati, házassági tanácsadó, gyakran találkozom konfliktusoktól hemzsegő kapcsolatokkal. Szakításokkal. A legjobban az foglalkoztatja az elhagyott felet, hogy miért történt, mit gondolt a kapcsolatról, a másikról a szakító fél.

A szakítás általában fájdalmas dolog, de lehet belőle előnyt kovácsolni. Tapasztalom, látom. Nem könnyű elengedni a berögzült dolgainkat, de igazából erről szól a fejlődés. Vannak, amik már nem szolgálnak bennünket, amik visszafognak abban, hogy beteljesítsük életünk küldetését, amik közönyt, fásultságot, boldogtalanságot, bezártságot eredményeznek az életünkben. A döntés a mi kezünkben van. (még akkor is, ha nem így tűnik)

 

1. A fájdalmunkat megélve gondolhatjuk azt, hogy ellenünk van a világ, ellenünk van az, aki megbántott bennünket.  

Könnyű áldozat szerepbe csúszni, ha fáj valami, ha úgy érezzük, hogy elbántak velünk. Ám sokkal kellemesebb úgy tekinteni magunkra és másokra, hogy minden okkal történik, és bárhol is tartok most, az az én döntéseim következményeiként léphettek be csak az életembe. Lehet, hogy nem pont úgy akartam a kezdetben, mint ahogy később alakult, de valamiért akkor meghoztam ezt a döntést.

2. Gondolhatom azt is, hogy értem van a világ:

 

Azért fáj most, hogy lépjek: tovább, messzebb, magasabbra.
Kezdjem tisztelni és szeretni önmagam és ne engedjem, hogy sáros lábbal tiporjanak, és én sem magamat. 
Merjek hinni, és bízni magamban, a jó sorsomban, a pozitív változásban.
Merjek szembenézni a szeretet vezérelte vágyaimmal. 
Meghatározhassam újra önmagam, a vágyaimat, a céljaimat, eredményeimet.
Engedjem el azt, ami visszahúz, és adjak teret új szokásoknak, embereknek, körülményeknek.
Azért, hogy a saját utamat járhassam abban a minőségben és tökéletességben, ami most vagyok.

 

Ha nem a félelem és a harag vezet engem egy csalódásban, hanem arra figyelek, hogy mivé válhatok az eset által, akkor képes leszek arra, hogy ugródeszkaként használjam fel a velem történteket. Meglátom az esetben az egykori önmagamról alkotott véleményemet, levonhatom, hogy mi minek a következménye, és megismerhetem az eset tükrében a mostani önmagam jellemzőit, vágyait, jövőképét.

Mindez után meglátva fejlesztendő területeimet, megköszönve a lehetőséget, biztatva és bízva önmagamban a fejlődés útjára léphetek. Szeretetben, egészségben, békességben.

 

Ma vagy hátralévő életedben a legfiatalabb! Kezdj el élni a lehetőségeiddel!
Szurkolok Neked.

 

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm programok,
az  Boldognak Lenni könyvek szerzője

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr638730170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása