Te is feléledhetsz a hamvaidból
2016. május 24. írta: Lane

Te is feléledhetsz a hamvaidból

sunrise-182302_1280.jpgMindenki hallott már arról, hogy a betegség a lélek üzenete, tehát a lelkünk üzen, hogy valamit nem veszünk észre a működésünkben, vagy nem akarunk foglalkozni az adott problémánkkal.  Mintha egy harsona zendülne fel: hahó, ébredj! Itt egy lehetőség, hogy megismerd, hogyan tudnál kiegyensúlyozottan élni…

A betegség ijesztő is tud lenni. Főleg, ha félünk a haláltól, a gyógyíthatatlanságtól, a kórháztól, a kiszolgáltatottságtól. Nem véletlen, hogy vannak emberek, akik azért nem járnak szűrővizsgálatokra, mert félnek annak eredményétől, pontosabban az eredmény utáni döntéshelyzettől. Felvállalni, elfutni, megérteni, elfogadni, türelemmel, szeretettel lenni… a fájdalomban, a nehézségek mellett?

Hiszek abban, hogy meg lehet gyógyulni. Számtalan esetet láttam, hallottam, amikor mélypontról húzták fel magukat a gyógyulók, mert ki akarták használni az élet kínálta lehetőségeket, kimaxolni mindazt, amit elérhetnek – ha akarnak.

Szentesi Évát nem hiszem, hogy be kell mutatni, sem a Hamvaimból című könyvét. Egyre több cikk foglalkozik az életútjával, a betegségével, a gyógyulásával. Hála Istennek!
A WMN a Facebookon ezekkel a szavakkal vezette be a cikket:

„Sajnos fel kell készülni a legrosszabbra..." Szentesi Éva a könyvbemutatóján tudta meg, hogy az orvosok az utolsó kezelések előtt már nem hittek abban, hogy meggyógyulhat. Még szerencse, hogy egy valaki igen...

Hálás vagyok azért, amit Szentesi Éva tett. És hálás vagyok a bevezető utolsó mondatáért: „Még szerencse, hogy egy valaki igen…”

Tudom, hogy vannak az Olvasóim között, akik küzdenek nap mint nap. Akik reménytelennek látják az életet, akiknek arcuk eltorzul a fájdalomtól, akik egy romhalmaznak látják magukat, akiket elsodor a negatív médiaorkán, akik nem mernek a láthatatlanra tekinteni a látottak helyett. Tudom, hogy vannak szemek, melyek elkerekednek, ha ilyet olvasnak: Látod, ha hiszed!
Pedig ez egy hatalmas aduász az ember életében. Ha mer a 19-re lapot húzni, és amikor a legnagyobb mélyponton van, a gödör aljáról elindul azon az ismeretlen úton, melyen a csodák ráintegetnek azokra, akik mernek arra járni. Olyan csodák, melyekről még álmodni sem mertek. 

Elég egy döntés, hogy megkezdődjön az élet új, szép, mély, olykor fájdalmas, de mégis felemelő szakasza:

Látom, mert hiszem!

 

(Azoknak, akik úgy érzik, nincs kiút. Azoknak, akik nem hiszik, hogy sokkal több van bennük, mint amit gondolnak magukról. Azoknak, akik nem merik látni a saját csodálatosságukat.
Sosem vagytok egyedül.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr778744802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása