Miért nem változtat valaki a párkapcsolatán, ha annyira szenved?
2016. május 30. írta: Lane

Miért nem változtat valaki a párkapcsolatán, ha annyira szenved?

window-view-1081788_1280.jpgA beszélgetéseim során gyakran előjön a párkapcsolat, mint egyik fő forrása az ember boldogtalanságának. Persze, házassági tanácsadóként nehéz is elkerülni a témát. Ugyanakkor nem feltétlenül a negatív értelemben kellene jelen lennie. Sokat gondolkodom azon, hogy miért engedünk ilyen nagy teret annak, hogy egy másik ember, aki most, vagy egykoron a szerelmünk volt, uralja az érzéseinket, gondolatainkat. Mert hiába hoz fel valaki legalább tíz vádat a párja ellen, azért nem szabad elfelejteni, hogy mi igenis jelen vagyunk akkor, benne vagyunk a szituációban, és ráadásul elég hangsúlyos tényezőként. Azért nem vállalhatunk felelősséget, hogy mit mond, vagy tesz a párunk, de azért igen, hogy miként reagálunk rá.

Miért nem vesszük észre, hogy mi nagy százalékban járulunk hozzá ahhoz, hogy a párkapcsolatunk lelomboz, vagy feltölt bennünket? Két emberen áll a vásár –  valaki kezdeményez, valaki elfogad. Ha az egyik nem fogadja el, és nem lesz partner a játszmában, akkor máris másképp fog alakulni az élete. Ne felejtsük el, hogy egy párkapcsolat csak akkor működik jól, ha azt jól működtetik.

Miért nem változtat valaki a párkapcsolatán, ha annyira szenved?

A kérdés jogos, ám jobb lenne úgy feltenni, hogy miért nem változtat valaki magán, ha annyira szenved a párkapcsolatában... A választ több oldalról is meg lehet vizsgálni.

Nincs választásom

Ez gyakori megállapítás egy nehéz élethelyzetben élő ember fejében. Ám mindig van választásunk. Mindig.

  • Elfogadom, ami velem történik, vagy elutasítom?
  • Elfogadom a velem történteket és a fejlődésemre használom, vagy hibáztatom a társam és naphosszat panaszkodom?
  • Ha nem értek valamivel egyet, hangot adok neki, vagy csendben maradok?
  • Ha megbántottak, visszavágok, vagy megértve a helyzetet, szeretettel meghúzom a határaimat?

Mindig döntünk valahogy. Ha benne ragadunk egy rossz kapcsolatban, egy rossz munkahelyben, egy lehúzó „barátságban”, a túlsúlyunkban, az önsajnálatunkban, akkor az a mi döntésünk. Tudom, jobban esne, ha valaki másra mutogathatnánk, de nem tehetjük. A változás egyik lépése a felelősségvállalás.

Nem merem meglépni

Nem mindenki kap olyan nevelést és útravalót gyerekként, hogy felnőtt korában kiegyensúlyozottan éljen, hogy merje vállalni a felelősségét a döntéseinek, hogy bátran kiálljon önmagáért, a vágyaiért. Legtöbbünket féltve neveltek, ami érthető. Ha szeretünk valakit, szeretnénk minden bajtól megóvni. Viszont felnőttként már más a helyzet. Nem vagyunk önmagunkon kívül senki más befolyása alatt, ha nem akarjuk. Ma már fel tudunk mérni egy helyzetet, vagy tudunk segítséget kérni szakembertől. Ha félünk az elbukástól (mi számít annak?) , vagy a sikertelenségtől (a mi fejünkben van a siker meghatározása), szóval, ha tele vagyunk félelmekkel, akkor dolgozzunk azon, hogy a félelmeinkkel együtt tudjunk működni. De ne gátoljanak bennünket, ha lehet, hanem tegyenek kreatívvá.  A vágyainkat középpontban hagyva, készítsük el a tervünket a változáshoz. Ha téves döntést hoznánk, akkor is lesz lehetőségünk újabb döntést hozni. A biztonság miatt nem változtatsz? Zsákutca - a döntéseinkre nincs garancia. De a döntés szabadsága javít a helyzeten.

Nem motivál semmi

A fásultság, a közöny nem jó állapot. Legalábbis, ha valaki boldogan, életörömmel telve szeretne élni. Van az a pont, amikor nyakon tudjuk csípni magunkat, hogy megmozduljunk. Leginkább a belülről jövő vágy az, ami miatt örömtelibb egy új szokás kialakítása, viszont – bár kényelmetlenebb, de –határozottabban változásra tud sarkalni bennünket valami, ami kívülről szorít. Azt szokták mondani, hogy két módon kezdi meg az ember a változást, az új szokások bevezetését. Az egyik, mert nyerni akar vele, élvezni akarja a végeredményt. A másik pedig, hogy annyira szenved, hogy a szenvedésből próbál szabadulni. Ebben ritkán van élvezet, ha csak át nem kapcsol egy adott pillanatban valaki, hogy az első megoldást lássa benne.

Áldozat vagyok

Aki áldozatnak érzi magát, az hárítja a felelősség vállalását. Ő máris átruházza valaki másra a döntést. Ez a boldogtalansághoz vezető út. Lehet, hogy megbántottak, lehet, hogy úgy viselkedtek velünk, amire mi egyáltalán nem vágytunk, de mi döntjük el, hogy áldozatként gondolunk magunkra, vagy kézbe vesszük az ügyünket, és az igazságkeresés helyett pozitív vágányra tereljük a vonatunkat.

Nem szeretem, hibáztatom magam

A boldog párkapcsolatban élők számára nem kérdés, hogy szeretik-e, tisztelik-e önmagukat, hiszen csak akkor tudnak egyenrangú partnerként benne lenni a kapcsolatban, ha értékelik önmagukat és a társukat is. Ebben az esetben senkiből nem lesz lábtörlő, amit sáros lábbal taposnak. Ha régi kapcsolatokból húzom át a negatív élményanyagot, akkor azzal mérgezem a jelen kapcsolatomat. Ma lehetőségünk van tiszta lapot adni a társunknak, magunknak. Olyan lapot, amit megtölthetek odafigyeléssel, szeretettel, tisztelettel, szabadsággal, fantáziával, vággyal, megértéssel, megbocsátással. A boldogtalan ember vagy a múlt téves döntésein rágódik, vagy szorong a jövőtől. Egyik sem a mai nap problémája. Szeresd, és tiszteld magad, hogy meg tudd húzni őszintén a határaidat, és te se korlátozd a párodat. Ha te nem szereted magad, akkor azt is kétségbe fogod vonni, hogy valóban szeret-e a párod. Hiszen ilyen embert, mint te, nem lehet szeretni. Ez zsákutca - a gondolataink cselekvésbe fordulnak. A negatív gondolat, negatív cselekvésbe.

Mi a kulcsa a változásnak?

Még mielőtt azt gondolnánk, hogy a külső körülmények változására kell várnunk, már felejtsük is el. A változás kulcsa bennünk van. Szeressük magunkat a hibáinkkal együtt. Kerüljünk közel ahhoz a csodálatos lényhez, akik vagyunk. A negatív érzelmek nem mi vagyunk. Az ember alapállapota a boldogság, az öröm, a kíváncsiság, a játékosság... nem a félelem, a bűntudat, a harag.

Vágyakozzunk! Merjünk vágyni, még ha a múltban nem is jött be az, amit szerettünk volna. A vágyakozásunkat toljuk meg pozitív gondolatokkal, megerősítésekkel, gyakorlatokkal. Ezután pedig engedjük el mindazon régi gondolatokat, programokat, mintákat, melyek nincsenek az új gondolatmenetünkkel összhangban. 

Le is lehet írni:
ez történik – ezt érzem – ezt gondolom – ezt teszem…

Most már így szeretném:
ha ez történik – ezt érzem – ezt az új gondolatot választom – ezt teszem

Mondjak egy példát? Rendben.

Eddig így volt:

a párom nem kedveskedett nekem, nem foglalkozott velem – úgy éreztem, elhanyagolt, nem éreztem szeretve magam – azt gondoltam, nem ő az igazi számomra, ő egy bunkó – nem kommunikáltam vele (ez elhidegült, nem működtetett párkapcsolathoz vezet)

Most így szeretném:

a párom nem kedveskedik nekem, nem foglalkozik velem – úgy érzem, elhanyagol, nem érzem szeretve magam – értékes emberként gondolok magamra, jónak, értékesnek látom a párom is, egómat félretéve elhatározom, hogy szeretetet viszek a kapcsolatba  - olyan programokat választok, melyekből feltöltődöm, miközben a párommal szeretetteljesen viselkedem (kibillen a kapcsolat a közöny, a harag vonzásából)

A bejegyzésben szándékosan nincs szó arról, hogy csak akkor lehetek boldog, ha mások kedvesek velem. Ha elismernek, ha megdicsérnek. Ha kimutatják, hogy milyen nagyra értékelnek engem. Nincs szó arról, hogy csak akkor vagyok jó és szerethető, ha ezt mások bizonygatják. Hiszen, ha  csak mások visszajelzése által érzem magam jónak, akkor, ha nem kapok pozitív jelzőt, rossznak fogom érezni magam.

Én vagyok az életem karmestere. A hajóm kormányzója. Én döntöm el, hogy mit gondolok egy adott helyzetben magamról, másról, vagy a világról. Éppen ezért nálam a kulcs ahhoz, hogy boldogan, örömteli, tiszta párkapcsolatban éljek.  

 

Ma vagy hátralévő éltedben a legfiatalabb! Kezdj el boldogan élni! Szurkolok Neked.

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm programok,
az  Boldognak Lenni könyvek szerzője

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr938757940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása