40 múltam, és nem találom önmagam
2017. január 16. írta: Lane

40 múltam, és nem találom önmagam

nemtalalomonmagam.jpgNem egyedi eset, hogy valaki az élete közepe felé tartva ráeszmél arra, hogy nem ismeri önmagát, nem tudja, merre tart az élete, sem azt, hogy miért van a világon, mi az, amiben jó, és mi az a szenvedély, ami életben tartja őt.

Amikor kikerülünk az iskolapadokból a nagybetűs életbe, akkor megkapjuk az útravalónkat egy bőröndnyi – leginkább ellesett - megoldások, gondolatok formájában. Az önálló életünk első lépéséig begyűjtöttük azokat a megoldásokat, melyeket szüleink, testvéreink, tanáraink, szerelmeink használtak, és mi magunkévá tettük azokat, sokszor felülbírálat nélkül. Ez alapján állunk a feladataink előtt, kezeljük a konfliktusainkat, vagy oldjuk a bennünk felgyülemlett stresszt, viszonyulunk az aggodalmainkhoz. A félelmeink tárgya is sokszor megegyezik a szüleinkével, hiszen a szülők intelme nagyon beleég a gyermekbe.

Vannak megoldások, amik beválnak, és vannak olyanok, amelyek cseppet sem hozzák az elvárásainkat. Ha saját magunk alakítanánk ki az új szokásainkat, akkor talán sokkal jobb minőségű életet tudnánk élni.

A párkapcsolatok kezdetén mindenki igazodik a másikhoz, szeretnék, ha a társuk jól érezné magát, éppen ezért sokszor úgy viselkednek, olyan dolgokat is bevállalnak, melyek egészen távol állnak önmaguktól, elnyomják a valódi jellemüket, érdeklődésüket, mert attól félnek, hogy e nélkül elveszítenék a párjukat. Hosszú távon ez az „elnyomott én” nem tud békében létezni, és előbb – utóbb valami kapcsán feltör a kérdés: Ki is vagyok én?

Ha ez a kérdés beköszön hozzánk, érdemes kezdeni vele valamit, mert bizonyosan egy jobb élet reményében fakadt az igény ennek megválaszolására, felkutatására. Lehet, hogy egy válás, vagy a gyerekek kirepülése, vagy egy súlyos betegség, de valami előbb - utóbb arra sarkallja az embert, hogy kezdjen a valódi önmaga szerint élni. Ez lehet rémisztő, és lehet megnyugtató is, hiszen végre elindulhatunk egy olyan úton, ami önazonos cselekvéseknek ad teret, és szenvedéllyel élhetünk, úgy, hogy öröm legyen minden nap a számunkra.

Megismerni magunkat, de hogyan?

A legegyszerűbb, ha megfigyeljük a viselkedésünket bizonyos helyzetekben. Azokat érdemes górcső alá venni, amely területek nem gördülnek könnyedén, ahol félünk, megrettenünk, elbizonytalanodunk. Ott tudunk nagyot lépni előre.
Ha veszünk egy füzetet, és elkezdjük feljegyezni az érzéseinket, gondolatainkat és cselekvéseinket bizonyos helyzetekben, akkor meglátjuk, hogy hol van szükség változásra a lelki nyugalmunk érdekében. Lehet, hogy egy példakép hiányzik, egy mentor, vagy a belső hitünk megszilárdítására van szükség. Az biztos, hogy gondolataink, érzéseink felvállalásában az önmagunk szeretete, és az önbecsülés segít.

  • Ha megfigyeltük, felismertük az adott reakciónkat, és szeretnénk változtatni rajta, akkor már jól haladunk. A feladat, hogy átírjuk az adott szituációra vonatkozó programunkat.

Megírjuk, hogy:

ha ez történik, én így érzem magam, ezt gondolom, és ezt cselekszem.
Ha a főnököm ordít velem, akkor elbizonytalanodom, szégyent érzek, kevesebbnek gondolom magam nála, és megnémulva hagyom, hogy szidjon engem.

Ez után jöhet az új program:

ha ez történik, így akarom érezni magam, ezt akarom gondolni, és ezt akarom cselekedni.
Ha a főnököm ordít velem, akkor elbizonytalanodom, de megerősítem magam, hogy nem érek kevesebbet nála, és partnerként tekintve, elmondom az álláspontomat, megkérem, hogy ne emelje fel a hangját.

Ha tudom, hogy mit miért teszek, akkor könnyebb rávennem magam, hogy ezután másképp tegyek.

  • Ha a hobbinkat keressük, nyugodtan kipróbálhatjuk több mindenben magunkat. Látogassunk el könyvklubba, mozgásstúdióba, vagy csatlakozzunk bármilyen közösséghez, ahol szívesen tevékenykednénk.
  • Nagyon jó, ha meg tudjuk nevezni, hogy mi az a folyamat, amely során jól érezzük magunkat, elkap bennünket a flow, elhagy az időérzékünk, átjár a szenvedély bennünket, mert akkor közel járunk ahhoz, hogy meg tudjuk fogalmazni az életcélunkat is.

 

Mi a siker kulcsa?

A sikeres emberek arról számolnak be, hogy az életcéljuk valami olyan szenvedélynek hódolás, amivel mások szolgálatában állnak, ahol adottságaikat, tehetségeiket meg tudják élni, és nem csak a produktum tükrében, hanem már a folyamat során is elégedettek az életükkel, és ha újrakezdhetnék, akkor sem csinálnának mást, mint amit jelenleg tesznek.

Szeretnéd Te is jól érezni magad a bőrödben?
Ma vagy a hátralévő életedben a legfiatalabb. A boldog élet mindenki számára elérhető, tehát Te is képes vagy arra, hogy megtaláld, és megéld a belső békédet.
Tudd, hogy nem vagy egyedül, van segítség.

 

Örömteli napokat kívánok,

Laskai Nelli
életöröm tréner, házassági tanácsadó
A Boldognak lenni című gyakorlati életmódkönyv szerzője

 

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr9512127611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása