A következő történet egy olyan házaspárról szól, akik sokat tettek azért, hogy válás helyett újra szeressék egymást, és képesek legyenek pezsegtetni maguk körül a levegőt még huszonöt év házasság után is.

Barbi és Gergő házassága nem volt jónak mondható. Sok volt a nézeteltérés, amit vagy toleráltak egymásnak, vagy nem, és igen gyakran süllyedtek az önsajnálatba. Egyik nap a vita hevében Barbi odavágta a férjének, hogy akkor jobb is, ha elválnak. Gergő azt hitte, ez egy újabb meggondolatlan, dühös kiabálás, de miután elaludtak – Gergő a kanapén – Barbi reggel is tartotta magát a gondolathoz. Gergőnek akkor mart be a felismerés, hogy ez már nem a szokásos vagdalkozás, hanem valami érettebb, mélyebb elhatározás lehet mögötte.

Barbi megkönnyebbült, miután meglátta a menekülést a megromlott kapcsolatból. Pár nap múlva leültek megbeszélni, hogy miként zajlódjon a válás, hogyan legyen a további életük. Nem ment simán, többször neki kellett futni, mire ordítozás nélkül képesek voltak erről beszélni. Átnézték, hogy az elmúlt időszakban ki, miben járult hozzá a boldog házassághoz, és mi az, amit nem tettek meg egymásért, a kapcsolatért. A fehér papírra vetett lista sok mindent elárult.

Például, hogy mi mindent hiányzott az utóbbi években (többek között):

• egymás dicsérete
• szeretetnyelv használata
• érdeklődés, kíváncsiság
• értő figyelem egymás irányába
• kielégítő, rendszeres együttlétek
• játékosság
• könnyedség
• biztonságérzet megadása
• flört egymással
• éreztetni a másikkal a kiválasztottaknak járó csodálatot

És mivel teltek a napok (többek között):

• hibáztatás
• fáradtság
• kiábrándultság
• fásultság
• sírás
• egyedüllét érzése
• cserbenhagyottság érzése
• kísértés más nők/férfiak körében a szexualitás, intimitás hiányának következményeként
• szeretetéhség

Amikor elhatározták, hogy elválnak, külön szobába költöztek. Egyre nőtt közöttük a tér fizikailag, ám a megkönnyebbülés, hogy nem marják tovább egymást, és elkezdenek együttműködni egy új fejezetben, elindított egy elfogadást. Nem vádaskodtak, igyekeztek mindent maguk megoldani, kialakítani egy egymástól független életet. Mivel gazdaságilag nem tudták megoldani a különköltözést, meghúzták a határokat. Mindketten találtak egy hobbit maguknak, eljártak a barátaikkal. A szeretet megmaradt közöttük – de csak a szülőségben voltak társak. Mindkettejüknek volt egy külön tere, ahova visszahúzódhatott.

Egy idő után – talán félév telt el – egyre kíváncsibbak lettek egymásra. Kivel találkozhat a másik? Hova jár el? Felfigyeltek egy olyan látószögből egymásra, amelyet már régen nem használtak. A távolodás közeledést indított el. Kíváncsiságot, érdeklődést, elismerést hozott. Többet nevettek, ha összefutottak a konyhában, előzékenyebbé váltak egymás felé.

Egymásba szerettek újra és kibékültek. Kellett hozzá, hogy kilépjenek a hibáztatásból, az önsajnálatból, és könnyedséget vigyenek az életükbe. (Gyakorlatok hozzá:ITT)

Ezt mondták el utólag a helyzetről:

Gergő: Amikor megtudtam, hogy Barbi válni akar, nagyon dühös lettem. Nem éreztem, hogy ekkora a baj, hogy ezt egy szakítással lehet csak megoldani. Rossz embernek állított be. Minden nap csak veszekedtünk, nem kaptam elismerést, sem szeretetet. Csak a vádaskodás ment. Ha valami baja volt, szex sem volt. Nem értettem az elutasítását. Kis idő múlva megfordult bennem valami. Valóságossá vált, hogy elveszíthetem őket örökre.  Végre nem nyaggatott a gondjairól, nem hisztizett, csak tette a dolgát. Eljárt szórakozni, amire féltékeny lettem, elkezdett izgatni az új nő, akit láttam benne. Csinos lett, határozott és úgy éreztem, tennem kell valamit, hogy ne legyen másé. Bevallom, keresni kezdtem a lehetőségeket, hogy miként kedveltethetem meg újra magam vele. Sokat beszélgettünk, és figyelni kezdtem rá.

Barbi: Megláttam Gergő viselkedésében azt, amit már régóta nem. Amikor külön szobába költöztünk, távolodni kezdtünk, és megnyugtatott az érzés, hogy nem kell kötelességből szexelni vele, vagy azt tettetni, hogy alszom, csak hogy ne kelljen magyarázkodnom. Levegőhöz jutottam. És elkezdtem újra önmagam lenni. Tornázni jártam, megérintett a függetlenség és a szabadság. Tetszett az új énem, és tetszett az is, ahogyan Gergő egyre több mindent megtett értem.  Közben fejlesztettem mentálisan is magam, növeltem az önbizalmam, az önértékelésemet. Rengeteg önsegítő témájú könyvet olvastam.  Megtaláltam újra önmagam, és így könnyebb volt elfogadnom Gergőt is.