Miért hisszük, hogy a házasságban élőket elkerüli a szerelem?
2018. február 16. írta: Lane

Miért hisszük, hogy a házasságban élőket elkerüli a szerelem?

A monogámiát választó párok amellett döntenek, hogy (egyszerre) csak egy emberrel élnek kapcsolatban. Vállalják, hogy bármekkora kísértés is jön, a társukat fogják választani és ellenállnak a csábításnak, a vonzódás következtében felmerülő igények kielégítése helyett.

pexels-photo-347023.jpeg

Ez fejben dől el, ez egy elköteleződés, egy tudatosság, amivel a párkapcsolatunkban élünk. Azonban mindez nem jelenti azt, hogy nem jöhet valaki, aki szerelemre lobbantja azt az embert, aki már akár 7 -10-15-20 éve él kapcsolatban. Hiszen a szikra, a vonzódás, a pillangók a gyomorban nem foglalkoznak azzal, hogy nekünk házassági papírunk van, sem azzal, hogy élettársi viszonyban élünk. Mindez lehet egyetlen pillanatra szóló érzékelés, vagy egy hosszú ideig dédelgetett, fókuszált állapot.

A kevésbé jól működtetett kapcsolatban élők gyakran a hiányra koncentrálnak, így egyáltalán nem nehéz rést találni a kapcsolat pajzsán. A hiányzó kedvesség, elismertség, megbecsülés, szeretet kifejezésének hiánya afelé fordítja az ember figyelmét, akitől érkezik. Ha még egy fizikai vonzalom is kialakul, ez esetben csak a fejben eldőlő tudatosság az, ami következtében nem történik cselekvés, és nem kezdenek el szeretői viszonyt folytatni azért, hogy a hiányérzetüket betöltsék.

Ha valaki nem csak egyetlen pillanatra érzékeli a vonzalmat, a szikrát, hanem továbbviszi magával ezt lehetőségként, akkor az hatással lesz a párkapcsolatára. Általában játszmázás  lesz belőle, mert vagy titkolóznia kell, vagy elkezdi piszkálni a társát a hiányosságok miatt. Általában ilyenkor kijelentik, hogy az ellaposodott kapcsolatért a másik fél a felelős, a másik az, aki nem értékeli eléggé őt. Nem úgy, mint az új ismeretség, aki még úgy is vonzalmat ébreszt, hogy erőfeszítést sem kell tenni érte. És talán ez a legfontosabb differencia a tartós kapcsolat és az új ismeretség között. A tartós kapcsolat életben tartására erőfeszítést kell tenni, tudatosságot, odafigyelést igényel. Nem csak magunkra, de a társunkra is figyelnünk kell, ismerni egymást, és szem előtt tartani a közös célokat, hiszen a hosszú kapcsolatokban annyi sérelem, apró sértődés, sebzettség kerül a puttonyba, hogy egyre nehezebb azt cipelni, és a puttony kiürítése, a sérelmek feldolgozása is energiát igényel. Míg egy új ismeretségnél teljesen üres ez a puttony, így nem kell sokat dolgozni azért, hogy könnyednek érezzük benne magunkat.

A szerelem érzése erőt és reményt ad. Ezért szükség van arra, hogy szeressünk, és szeretve legyünk. Ugyanakkor úgy gondolom és tapasztalom, hogy mindezt bevihető újra és újra a párkapcsolatba. Azonban a legfontosabb alapkövét nem bliccelhetjük el: el kell dönteni, hogy a társunk az, aki mellett voksolunk a testi-lelki vonzalom csábításának pillanatában is.

 

 Az Összhangban lenni című könyvemben feladatlapokat találsz önmagatok feltérképezésére és gyakorlatokat a házasság, a párkapcsolat fényesítésére, javítására. Az Építed vagy rombolsz? című könyv abban segít, hogy magabiztos lehess a kapcsolatban, megtanuld felismerni a körülményeket alakító cselekvéseket, gondolatokat, szokásokat és legyen ötleted, hogyan tudsz változtatni rajta. Párkapcsolatban és egyedül. 

 

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner
a Boldognak Lenni segítő könyvek szerzője

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr2713673626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása