Az anyaság csodálatos dolog. Örömteli, ugyanakkor egy fáradságos, élethosszig tartó szerep. Könnyen megértem az anyuka ügyfeleimet, hiszen én magam is anyuka vagyok. A nagylányom már 18 múlt, a kisebbik 12. Amit biztosan tudok, hogy a szeretet és a humor sokat segít a mindennapok során, azonban nem mindig tud az ember humorral jelen lenni a helyzetekben. A határokat is meg kell tudnia húznia egy anyának, ez a gyermek és az anyuka védelmét is szolgálja, és bizony néha az is kell, hogy átvilágítsa, átgondolja a módszerét, hogy vajon tényleg célba ér-e vele. A szülői lét során előjöhet a szülőkből a saját szerzett sérelmei, hiányai - még gyermekkorból.

Gyakran keresnek meg azzal a problémával az anyukák, hogy nem bírják kezelni a kamasz gyermekükkel felmerülő konfliktusokat, és minél jobban szeretnék, hogy jóban legyenek, annál inkább csúszik félre a dolog, és minden csak egyre rosszabb lesz. Ezt már én is megtapasztaltam. Minél jobb partner akarok lenni, annál jobban szalad el a ló. 

A gyermek szabadságot akar, megismerni a világot, feszegetni a határokat, hogy megrajzolhassa önmagát, miközben még elég kiszámíthatatlan számára a világ.  Az anya pedig leginkább védeni szeretné őt, határokat húzva.  És a tehetetlenség szülte félelmet is kezelni kellene valahogy...

A kérdések, melyek leggyakrabban feszegetik azokat az anyákat, akikkel dolgozom:

• Hogyan értethetném meg a gyermekemmel, hogy én jobban tudom, mi a jó neki?
• Hogy érhetném el, hogy barátként álljon hozzám a gyermekem?
• Hogyan lehetne elérni, hogy újra bízzon bennem a gyermekem?
• Mit tehetek, hogy ne kiabáljunk egymással?

Anyaként azt tapasztalom, hogy nem menthetjük meg a gyermekeinket a saját – kevésbé jónak tűnő - döntéseiktől, de támaszként mindig ott tudunk lenni, amikor szükségük van ránk, életvezetési megoldásainkkal példát mutathatunk, és mutatunk is. A pozitív kéréssel, a tiszteletteljes konfliktuskezeléssel, a nézőpontok elfogadásával a nehezebb helyzetek is könnyebbé válhatnak.

Éppen ezért kommunikációt segítő technikákat gyűjtöttem össze a Boldognak Lenni című könyvemben is, hogy könnyebben megértsék az olvasók, hogy mi, milyen eredményt hoz. Ezek a technikák nem csak a szülő-gyerek viszonyt támogatják, hanem a párkapcsolatban is javulást tudnak eredményezni. Nagyon sok múlik azon, hogy megértsük, hogy mi miért történik velünk, és mire hogyan reagálunk. Hiszen minden változás belőlünk indul ki, a gondolatainkon múlik.

Amikor egy szülő elkezd dolgozni a saját érzései megértésén, előfordul, hogy rájön: olyan adósságszámlát lebegtet a gyermeke felé, melyet valójában a saját szülőjétől várna teljesíteni. Például adott egy anyuka, aki úgy érzi, nincs megbecsülve, nem szeretik eléggé. Talán gyermekkorából hozza a hiányt. Azonban ezt most, felnőttként, a gyermekeitől nem fogja tudni bezsebelni. Amikor arról beszéltünk, hogy miért a gyerekek felől várja a szeretet bizonyítását, akkor azt a választ kaptam, hogy azért, mert őket szereti a legjobban a világon, tőlük esne a legjobban, ha elismernék, ha feltétlen szeretetükről biztosítanák őt. Ettől az érzéstől várja, hogy a gyermekkorából hozott hiány enyhüljön.

Ez azonban összekuszálhatja alaposan a szálakat. Azt, hogy ki a kicsi és ki a nagy a kapcsolódás során. A káosz pedig feszültséget szül az anya és a gyermeke között. Anyaként azt is érdemes szeretettel kezelni, hogy néha távolodás van a kapcsolatban, és a leválás ideje is eljön. Ez nem az anya, mint személy elutasítását jelenti, csak azt, hogy az élet a saját folyamán halad tovább. Persze, nehéz ezt elfogadni, ha folyamatosan mártírként tekint az anya magára, vagy hálát vár a szeretetéért. Ilyenkor segít, ha rá tudunk nézni, hogy valójában miből fakad az elvárás, amit a gyermeke felé támaszt a szülő, és azt a helyén tudja kezelni önmagában. 

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner