Esik az eső. Valószínű, ha az utcán kap el, akkor nem gondolok rá ennyire pozitívan, viszont most, hogy ülök az íróasztalomnál, és a fejem felett a tetőtéri ablakon táncolnak az esőcseppek, most kifejezetten tetszik. Akarom.

Te hogyan kezeled azt, amikor az életedre erős befolyással lévő döntést kell meghoznod? Mennyire tudsz elvonatkoztatni a szívedtől, az érzéseidtől? Mekkora a hited abban, hogy az előre láthatatlan helyzet is képes biztonságot nyújtani számodra?  Képes vagy jó lehetőségnek titulálni egy látszólag fájó, búcsúzással, bizonytalansággal járó döntést?

Előfordul, hogy az érzelmeid helyett az értelemre kell hallgatni. Amikor bár nehezen, de kibírod a fájdalmat - akár összeszorított fogakkal.  Ilyenkor nem zárkózhatsz el attól, hogy fejben dőljön el, hogy mi lesz a vége. És a végén minden jóra fordul.

Ha eldöntöd, hogy jól fogsz kijönni belőle, akkor minden esélyed és segítséged meglesz ahhoz, hogy valóban jól zárd az ügyed.

Egyébként is, mi a jó vagy rossz?

Lehet, hogy ami ma még fájó és zavaros, az hamarosan kitisztul, és meglátod a folyamatban azokat a mérföldköveket, amik mellett kötelező volt elhaladnod. És e tapasztalás által messzire jutsz. Messzebbre, mint eddig valaha jártál.

 

kép: deviantart