Bevallom, szerelmes lettem!
2014. július 12. írta: Lane

Bevallom, szerelmes lettem!

tengerpart_no_

Szerelmesnek lenni 36 évesen? Gyakran megesik. Szerelembe esni 36 évesen az életbe? Nos, ez már ritkább eset. Akkora szerencsém van, hogy én pont így jártam.

Nem gondoltam volna, hogy egy családi kirándulás a szokásosnál is többet nyújthat. Természetesen hatalmas élmény, ahogyan a család apró talpú tagjai felfedezik a tenger sós ízét, megismerik a folyamatos morajlását, a halak jelenlétét, a hullámok erejét.  De ez a kirándulás most ennél többről szólt.

Úgy döntöttem, hogy ezen a nyaraláson  tudatosan kerülöm a hátrányokra történő fókuszálást, és a lábamat a tengerbe lógatva, vagy a napernyő árnyékában fekve figyelem a környezetet. Nem túlélni akartam, hanem megélni. Így is tettem. Igyekeztem minden létező érzékszervemmel fogni a jeleket, maradéktalanul átvenni a természet ajándékait. Hallgattam az önfeledt – nemzetközileg egyezményes - kacajokat, néztem a szerelmes felnőttek kéz a kézben sétáját, a boldog szülőket, ahogy gyermekeiknek megmutatják a tenger kincseit. Itt egy kagyló, ott egy színesen ragyogó csíkos kő, ami az elmúlt ezer évről mesél – ha kellően figyelünk.

Sokan, sokféle módon definiálják a szabadságot, de talán abban megegyeznek, hogy valami olyasmi, amikor nem kell megtenned, amit nem szeretnél.  Ezt kiegészíteném annyival, hogy nem elég, hogy nem kellett olyat tennem, amit nem szerettem volna, de minden elvárástól mentesnek éreztem magam.   Mégis ugyanúgy anya, nő, feleség és munkavállaló voltam, mint otthon. Ugyanazok a megoldandó feladatok, megválaszolatlan kérdések foglalkoztattak, mint két héttel az utazás előtt. De valami mégis más volt. Háttérbe szorult az ego és hatalmas teret kapott a lélek szárnyalása. És minden tökéletesen működött.

A tengervízbe sétálva lemosódott rólam a múltamra és a jövőmre vonatkozó kérdéseim hada. Nem számított más, mint a jelen. A langyos víz, a forró szél, a jóleső napsütés, és a homokos, kavicsokkal teli part a talpam alatt. Eluralkodott rajtam az a megnyugtató érzés, hogy az itt tartózkodásom ideje alatt erőfeszítés - agyalás -  nélkül is megkapom a válaszaimat. Mindenre, ami fontos. Ami meg nem, azt meg elmossa a víz, vagy elfújja a szél, hogy helyet adjon azon élményeknek, amikből táplálkozhatok, inspirálódhatok.

Nem a drága, luxusnak számító tárgyak, a pénz által kierőszakolt hatalom megléte jelenti a szabadságot, hanem az, amikor képes vagy élvezni a jelen minden pillanatát, amikor átjár a könnyed optimizmus, és felemel a - saját életeddel - bimbózó szerelem lebegtető érzése. Az, amikor emlékszel arra, hogy miért születtél.

Nem akarok haza menni – gondoltam az első napokban. Nem engedhetem el ezt az érzést. De nem az a nagy kunszt, ha egy ilyen helyen jól érzem magam, hanem ha mindezt haza tudom vinni magammal.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr686944845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.