Senki sem gátol abban, hogy boldog legyél!
2014. szeptember 02. írta: Lane

Senki sem gátol abban, hogy boldog legyél!

onmagunk_megtalalasa

A minap egy kedves barátom mesélte, hogy egy közös ismerősünk járt nála, és a sikerről, a törekvésekről, a kínkeserves tanulófolyamatokról beszélgettek. Szóba kerültem én is, mint aki néhány évvel ezelőtt, egészen pontosan öt évvel ezelőtt kezembe vettem a sorsom, az életem irányítását.

Apró, kis lépésenként tapogattam le az utat, amelyre lépni szándékoztam. Nem tudtam, hogy mi vár rám, azt sem, hogy ez-e az az út, amin nekem haladnom kell. Annyit tudtam csak, hogy valami változásra vágyok, valaminek történnie kell, mert nem lehet, hogy csak úgy belenyugodjak, hogy az élet egy rakás panaszból áll.  Kellett látnom valamit, ami még ott van a borús napok mögött. És ami csak rám vár, hogy felfedezzem.

Eleinte nehezen törtem ki az addigi megszokott életemből. Ma már visszatekintve talán azt is mondhatnám, hogy az addigi "rejtőzködő" életemből. Persze akkor, ott, annak volt ideje. Pontosan emlékszem, hogy milyen nehezen vallottam be az első írásaimat. Először csak a férjem tudott róla, majd a barátaim, hogy online női magazinnak írok és blogolok mellette. Az első blogomról elköltöztem. Pontosan az után, hogy otthon, kisgyerek mellett kitanultam a weblapkészítés rejtelmeit. Imádtam minden egyes percet, órát, amikor sikerélményeimmel gazdagodva fedeztem fel egy új területet.  Létrehoztam egy weboldalt anyukáknak, nőknek, hogy megírhassák történeteiket, hogy kiírhassák magukból, ami feszíti őket. Folyamatosan új, informáló cikkek megjelentetésére törekedtem. Csodálatos időszak volt, ami éppúgy magában rejtette a szorongást is. Mélységeket és magasságokat éltem át azáltal, hogy elindultam egy új pályán, egy új úton, mint ahol addig jártam. A régi életemben megszokottan mozogtam ugyan, de minduntalan azt éreztem, hogy már kinőttem azt. Másra vágytam.

Jól tettem, hogy vállaltam magam, jól tettem, hogy úgy döntöttem, hogy megküzdök a nehézségeimmel, az előttem álló feladatokkal. Még akkor is, amikor fogalmam sem volt, hogy miként fog összeállni a kép. Csak annyit tudtam, hogy segíteni akarok. Tanulni másoktól, és továbbadni a tudásomat. Rengeteg erőt adott, hogy megismerkedtem olyan emberekkel, akik előttem járnak, s olyanokkal is, akik mögöttem. Láttam, hogy minden ideiglenes: a jó is  és a rossz is. Ezért megtanultam élvezni az adott jót, és átvészelni a megjelenő rosszat is. Együtt járnak. Kéz a kézben.

Csodálatos dolog megélni, hogy pont ott vagyok, ahol lenni szeretnék. Nem vágyódom más vizekre, nem várom, hogy legyen meg az, amire még nem vagyok kész. Most már tudok belülről mosolyogni.

Egyszer, amikor nyafogtam egy jóbarátomnak, akkor megkérdezte tőlem, hogy mit szeretnék. Válaszoltam, hogy boldog lenni. Nemes egyszerűséggel nyitotta meg előttem az utat: "Senki sem gátol ebben, legyél!"

És lettem.

 

foto:Pinterest

 

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr296944865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.