Mit tehet, aki belefáradt a házasságába?
2018. december 27. írta: Lane

Mit tehet, aki belefáradt a házasságába?

A tartós párkapcsolatokra jellemző, hogy a felek nem mindig égnek azonos hőfokon egymás iránt. A kezdeti ismerkedési, felfedezési, közeledési szakasz átkapcsol egy távolodási időszakba, ahol talán a szenvedély már nem a mindennapok része. A szerelem átvált egy ismerős, biztonságos szeretet érzetté.  Azonban az embernek szüksége van pezsgésre, izgalomra, vágyakra is.

Margit és Gábor huszonnégy éve házasok, a gyerekek már elég nagyok, nem igénylik a felügyeletet, így több idő jutna arra, hogy közös programokat tervezzenek a szülők, de valahogy, valami megkopott, és a két fél belefáradt a megszokásba, a sérelmekbe, a lemondásokba.

Gábor azt fogalmazta meg, hogy számára megalázó, hogy mindenhez engedélyt kell kérnie a feleségétől, Margit pedig úgy érzi, hogy magára marad abban az időben, amíg Gábor valakivel, valahol máshol szórakozik. Nem igazán látják egymást a helyzetben, sokkal inkább csak a másik hibáztatásig jutnak el, és mivel régóta fennálló, kövesedett érzésekről beszélnek, talán kételkednek is abban, hogy lesz-e ebből jó kapcsolat valahogy még. 

people-2558285_960_720.jpg

Gábor: Nem szeretnék sokat, csak hogy legyen valami pezsgés az életünkbe, legyen meg újra a rég elvesztett szabadságom, a függetlenségem. Szeretem a társam, de megkötve érzem magam ebben a kapcsolatban. Úgy érzem, térre és levegőre van szükségem. Sokáig nem mondtam ki, amit gondolok, és most már torkig vagyok a hallgatással, és tűréssel.

Margit: Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a férjem nem akar velem lenni, nem akar belevonni engem abba, ami számára örömteli időtöltés. Amikor nélkülem akar menni valahova, akkor úgy érzem, engem mellőz. Én anya vagyok, nem tudom, hova léphetnék le és kivel, csak hogy más ingereket szedjek fel, mint amilyenek a hétköznapjaink. Én nem mással akarok lenni, hanem Gáborral akarom jól érezni magam.

Mi lesz teher? A felelősség, a kötelezettség vagy az elfojtott gondolatok némán tartása?

Ez az a helyzet, amikor a kialakított zárt egység, egymásra utaltság, évekig tartó némaság hirtelen teherré válik azon fél számára, aki nem tudta éveken, évtizedeken keresztül érvényesíteni azt, amit szeretett volna. Talán túl sok volt a felelősség, amit magára vett, talán túl sokat dolgozott a családért, miközben önmagát a háttérbe sorolta. Az őszintétlenség pedig éket vert két ember közé,.

Ezt a hirtelen jött változást persze nehezen fogadja a másik fél, hiszen a társa sok negatív gondolatáról nem is tudott. Az is lehet, hogy ez a fél nem a saját életcéljáért dolgozik a mindennapokban, esetleg csökkent önbizalommal, önértékeléssel él. Nincs hobbija, nem tudja, hogy a társa nélkül – a szülő/házastárs szerep nélkül – ki is ő valójában. Milyen tehetsége van, ami kibontakoztatásra vár, milyen tevékenység az, amiben a társa nélkül is képes jól érezni magát… Így azért nagyon ijesztő lehet megélni egy gyökeresen új szokásokat kérő változást.

Mit lehet tenni akkor, ha eltávolodtak a házastársak egymástól?

 

  • Döntést hozni, hogy a társukkal együtt akarnak élni továbbra is, még ha most nem is látják a kiutat.
  • Megérteni a saját és a társuk nézőpontját, vágyát, félelmét.
  • Elengedni azt, hogy szükségük van a társra, és egy egészen más szemlélettel ránézni a párkapcsolatra.
  • Kitűzni a két egyén saját célját, és a közös céljukat is a megszokott feladatok helyett.
  • Teret biztosítani arra, hogy elmondhassák az igényeiket anélkül, hogy a másik fél megsértődne.
  • Az egymás iránt érzett szeretetet erőforrássá váltani, és azt keresni, figyelni, felfedezni, amit szeretnek és becsülnek a társukban.
  • A kommunikációs technikán is érdemes javítani, így nem marad elfojtás a vágyak tekintetében, és nem lesz sértődés a konfliktuskezelés helyett. Szeretetnyelvek használata.
  • Noha a párkapcsolatuk van veszélyben, de egyéni fejlődés is szükséges a javításhoz.

Néhány kapcsolatjavító gondolat zárásként:

 

  • Azért, amit valaki nem mer kimondani, vagy megtenni, nem a társ a felelős.
  • A kialakult párkapcsolati elakadásért (abban mindenképp, amit önmagukért nem tettek meg az elmúlt években) mindketten felelősek, ahogyan a megoldást hozó új szokások bevezetéséért, megtartásáért is.
  • Ha rosszul érzi valaki magát a kapcsolatában, az okot önmagában keresse először (türelmetlenség, elfogadás hiánya, sértődés, ki nem mondott dolgok feszítése, kiábrándultság, szeretetéhség, megbocsátás hiánya…stb.)

 

 

*****

Ha valaki nem akar elválni, és újrakezdeni a párkapcsolat kiépítését és fenntartását egy új személlyel, hanem a meglévő rendszerben kíván eltölteni még 30-40 évet, akkor érdemes most tennie valamit a változásért, hiszen a hátralévő életében most a legfiatalabb.

Egy új nézőpontból, új szemlélettel, új célokkal, önmagát és a társát újra megismerve nekivágni a házasság újabb, örömtelibb fejezetének.

 Ha szeretnéd, hogy Neked is segítsek túl jutni ezen a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, vagy csak rendezni szeretnéd az érzéseidet, életedet), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

 

Örömteli napot kívánok!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr8014516434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.