Egy kliensem több, mint tíz éve élt együtt a férjével, és bár kívülről úgy tűnt, minden rendben van, belül már régóta távolodtak egymástól. A férj egy másik nővel kezdett kapcsolatba, ő pedig összetört, miközben pontosan tudta, hogy nem egyik napról a másikra történtek a dolgok. Azt is tudta, hogy ő sem figyelt eleget évek óta a társára, de nem gondolta, hogy ekkora a baj. Hiszen minden más jól működött, felváltva hordták a gyerekeket iskolába, még a vacsorákat is együtt töltötték, eszébe sem jutott, hogy az egymás iránti figyelem tartós megcsappanása megcsaláshoz fog vezetni.

Sok tartós kapcsolatban, házasságban megfigyelhető az a jelenség, hogy bár együtt vannak, de igazából nem érzik, nem értik egymást. Megy a napi mókuskerék, a megszokott közös időtöltések is lezajlanak, csak épp nem tudnak érzelmileg kapcsolódni egymáshoz. Az okok többrétűek lehetnek, ugyanakkor indokként szoktam hallani azt is, hogy annyira túlterhelik magukat a felek, hogy a minimális felszabaduló időben a saját szorongásoldásukra koncentrálnak, és nem tudnak érzelmileg jelen lenni a társ számára. Elmesélik egymásnak, hogy mi történt aznap, de csak a megszokott bólogatás a válasz. Nincs igazi érdeklődés. Elmaradnak a pozitív megerősítések, a dicséretek, a mindkettejük számára könnyű játékosság, az erotika, a kíváncsiság, hogy vajon milyen érzelmi vagy gondolati világban van a partner. Előfordul, hogy egymás riválisává válnak, kivel vannak jobb viszonyba a gyerekek, ki sikeresebb a munkájában.

A hosszú távú kapcsolatokban gyakori jelenség az érzelmi elhidegülés. A kezdeti lelkesedést, intimitást és szenvedélyt idővel felválthatja a megszokás, a rutin és a figyelemhiány. Ez még jobban élesedik, amikor pici gyerekek is vannak a családban. A szülőség leköti a pár minden idejét, és csökken az energiaszint, amit egymásra fordítanának. Este örülnek, ha bezuhannak az ágyba. Ez nem feltétlenül hoz bajt, de ha nem vesszük észre időben a jeleket, a kapcsolat könnyen csúszhat egy lefelé vezető spirálba, amelynek végállomása sokszor a hűtlenség, valamiféle kivonódás a kapcsolatból munkába, alkoholba, vagy szenvedélybetegségbe fordulva, vagy elsodródik a pár a válás szélére őket.

Mit lehet tenni ilyenkor?

Az első lépés az őszinte önvizsgálat és a kommunikáció. A Mi történt velünk? kérdés nem vádlóan, hanem kíváncsian, nyitottan segíthet feltárni, hogy mikor és hol veszett el a kapcsolódás. Az én-közlés technikája ebben sokat segíthet. Például így fogalmazni az aggályunkat: Úgy érzem, eltávolodtunk egymástól, és ez bánt. Ez sokkal közelebb visz a megoldáshoz, mint ha azt mondjuk, Soha nem figyelsz rám! Ugye tudjuk, hogy a mindig és a soha szavak eleve ellenállásra készteti a másik felet.

Fontos, hogy legyen tér az érzelmeknek, az érzéseink kifejezésének és a valódi megértésnek. Az érzelmi biztonság újraépítése elengedhetetlen. Amikor tudod, hogy elmondhatod, ami benned van, és a másik nem ítél el érte, sőt, segít a megoldás felé haladni, ez már fél gyógyulás.

Ha úgy érzitek, egyedül nem találjátok a kiutat, ne féljetek segítséget kérni. Egy szakember segíthet újraépíteni azt a bizalmat és kommunikációt, ami nélkül egy kapcsolat hosszú távon nem tud működni.

A hűtlenség sokszor tünet, nem ok. A valódi kérdés az, hogyan lehet újra egymás felé fordulni és hogy hajlandóak vagyunk-e dolgozni azon, ami egykor fontos volt. Ha igen, akkor a kapcsolat nemcsak megmenthető, de új szintre is emelhető.

Ha úgy érzed, ti is kezdtek eltávolodni egymástól, ne várd meg, míg visszafordíthatatlan lesz a helyzet. Keresd a lehetőségeket, itt olvass a tanácsadás menetéről, és ha szeretnéd, szívesen kísérlek ezen az úton.

Laskai Nelli

házassági tanácsadó, NLP tréner

Borítókép: pexels.com