Boldognak lenni - párkapcsolatban vagy egyedül

2020.aug.17.
Írta: Lane komment

Hiányzik a testi érintés a kapcsolatodból? Így javíts rajta!

pexels-photo-3767385.jpeg

Ha Te is tartós kapcsolatban élsz, elképzelhető, hogy már tapasztaltad azt a jelenséget, hogy a szexualitás, a szenvedélyes csók elkopik a mindennapokból.

Mit lehet tenni, ha az egykoron pezsgő, szikrázó kapcsolatban élő pár hónapok óta nem érez szenvedélyt otthon? Vajon ez már a válás előszobáját jelenti? Be tudja tölteni a hiányt ugyanazzal a személlyel, aki mellett érzi?

Az eltűnt szexualitás azt jelenti, hogy a kapcsolatban élők életvezetése valami változást igényel. Ha nem arról van szó, hogy a két ember már nem szereti egymást, hanem csak elszoktak egymástól, de a kötődésük még megvan, akkor képesek arra, hogy újra érdekesnek és izgalmasnak láttassák magukat a társuk előtt, és izgalmasnak, érdekesnek lássák a társukat.

A testi érintés, a szexuális közeledés két olyan embert igényel, akik akarnak a másik közelségében lenni, akik vágynak arra, hogy a másik ember hozzáérjen, megszeretgesse őt. Az egyik a kezdeményező, aki akar a másik féllel egybeolvadni, a másik fél a befogadó, aki szintén szeretné az egybeolvadást.  Ha ebből az egyik fél valamilyen oknál fogva nem akarja a kontaktust, akkor jön az elkerülés, az elutasítást, a hiány.

Miért nem kívánja valaki a társa közeledését? Mi a távolodás okai?

Férfiak indokai általában:

  • a feleségem nem kér, hanem parancsol
  • sokszor piszkál, nem fogad el olyannak, amilyen vagyok
  • úgy beszél velem, mint az anyám
  • nem ismeri el az eredményeimet, azt, amit a családért teszek
  • elhagyta magát, otthon sosem ad magára
  • csak a gyerekekről vagy a panaszkodásról kommunikálunk
  • engedélyt kell kérnem tőle mindenhez, mint egy gyereknek
  • nem néz fel rám, nem ismer el
  • túl sokat beszél rólunk a szüleinek, barátainak
  • túl sok visszautasításban volt már részem tőle

A nők indokai általában:

  • nem beszélgetünk
  • nincs előjáték, csak jelzi, hogy velem akar lenni
  • nem segít a háztartásban, mindent egyedül kell csinálnom
  • túl nagy a felelősségem a családi rutint illetően, nekem kell mindent kigondolnom
  • úgy viselkedik itthon, mint ahogy a beosztottjaival teszi
  • nem dicsér meg, nem bókol, nem rajong értem
  • túl kemény a gyerekekkel
  • nem jó apja a gyerekeinknek
  • bírálja és megítéli a családtagjaimat
  • nem véd meg a szüleivel szemben
  • fáradt vagyok este, és nem segít napközben, hogy nekem könnyebb legyen
  • másokkal flörtöl, itthon csak ül a tévé előtt és nem foglalkozik velem

Ha felismerted a te kapcsolatodra jellemző működést, a távolodásotok okát, akkor érdemes beszélned róla a pároddal. Szakember segítségével pedig újra megtalálhatjátok az utat egymáshoz.

 

Laskai Nelli, házassági tanácsadó

 

Kép:pexels.com

Bízhatok még benne, ha már egyszer megcsalt?

A tartós párkapcsolatokban gyakran előfordul, hogy a két fél sérüléseket szerez egymástól. Van, amikor kisebb sebeket ejtenek, és van, amikor elég mélyre megy a csalódás. A kérdés, hogy vissza lehet-e állítani az elveszített bizalmat.

pexels-photo-54566.jpeg

kép: Pixabay.com

Sok cikket találok a neten, amelyekben azt írják, hogy ha elveszett a bizalom, akkor tovább kell lépni. Aki egyszer elárulta a társát, az bármikor megteheti újra. Azonban nem könnyű a továbblépés sem, ha családban gondolkodik valaki, vagy ha nagyon szereti a hűtlen felet.

Én hiszek abban, hogy az emberek képesek változni. Talán nem annyira tökéletesre fejlődnek, mint amit kitűznek maguk elé, de mégis képesek fejleszteni önmagukat, korrigálni a viselkedéseiket, majd idővel bizonyos szokásokkal felhagyni, míg új, célravezető szokásokat pedig felvenni. A párkapcsolati sérülések mértékén sokszor megy a vita. Mi a legnagyobb bűn, amit valaki elkövethet a társa ellen? Általában azt szokták erre válaszolni, hogy az, ha megcsalja őt. Ez valóban egy hatalmas ütés a társ számára, az egész világot megrengeti benne, összeomlik a társba, önmagába és a világ jóságába és fenntarthatóságába vetett hite.

De vajon lehet bízni abban, aki egyszer már átvert?

Ezt a kérdést gyakran felteszik nekem a klienseim.Legtöbbször könnyekkel telt szemmel várják a pozitív megerősítést, hogy ez egy garantáltan sikeres projekt lesz...Nem egyszerű a téma, de mi emberek sem működünk egyszerűen.

Nehéz kérdés. Ha valaki átérezte a tettének a súlyát és vállalta a következményét, nem akarja többé ezt a megoldást használni, és ennek érdekében fejleszti azt a részt önmagában, amelyik miatt hűtlen volt, akkor szerintem van esély.

De van számomra itt még egy érdekes kérdés. Akkor is a hűtlenség a legnagyobb bűn, ha a társ rendszeresen kisebb elárulásokkal volt jelen a kapcsolatban? Gondolok itt arra, hogy ha a többtízéves kapcsolatban rendszeresen füllentett valaki a társának, vagy amikor bizonyos kérdésekben ignorálta őt, esetleg nem ismerte el soha a véleményét, vagy lebecsülte a munkáját, akkor ezek a tettek nem számítanak árulásnak? És hány ilyen alkalom teszi ki a megcsalás súlyát? Vagy nem lehet ezeket összehasonlítani? Ha nem, miért nem? Az árulás-e, ha a társ az elköteleződésével jelzi, hogy nem fogja a másik felet bántani, a közös jóra törekszik és ezzel szemben cserben hagyja őt több alkalommal is?

Az milyen besorolásba kerül, ha egy társ megígéri, hogy elpakol maga után, de ezredjére is a partnere teszi el helyette? Nem árulás, ha megígéri, hogy felhagy az alkohollal, mégis újra és újra a pohár után nyúl? Nem érezheti valaki átverve és láthatatlannak magát, ha a társa mással kedves és megértő, vele meg ingerült és lekezelő?

Talán nehéz megérteni a párkapcsolatban működést. Talán nagyobb bűnként tartja a világ számon a megcsalást, mint a sok apró elutasítást, megalázást.

A bizalom törékeny dolog. Nagyon fáj, ha az, akit szeretünk, akit választottunk, akinek elhisszük, hogy számára a legkülönlegesebb ember vagyunk a Földön, az elárul bennünket. De mielőtt pálcát törünk bárki feje felett, érdemes megnézni, hogy ha nem pont úgy, és pont azon a területen, vagy pont vele szemben, de vajon mi követtünk-e el olyan hibát, ami alapján megkérdőjeleződik, hogy megérdemelnénk-e egy újabb esélyt a bizalom visszaszerzésére.

Ha hűtlenség történik egy párkapcsolatban, akkor a közös folytatás érdekében a hűtlen félnek mindent meg kell tennie azért, hogy kiiktassa a bizalom megingásához vezető akciókat, és a lehető legtöbbször kell biztosítania a megcsalt felet arról, hogy fejleszti magát, és a döntés, hogy együtt maradtak, fontos és megbecsült a számára.

A megcsalt félnek szembe kell néznie azzal, hogy nincs semmire garancia az életben. Az emberek hoznak téves döntéseket, elragadtatja őket a hiányérzetük betöltésének igénye. A további közös élet  döntésének meghozatalával együtt következetesnek is kell lennie. Megbocsát, dolgozik magában a bizalom helyreállításában, de ennek is van határa. Ha a társ megszegi az új – közösen összeállított – bizalmat építő szabályokat, akkor annak következménye lesz. Mindemellett látnia kell azt is, hogy ő maga hozzájárult-e valamivel ahhoz, hogy ez megtörténjen.

Azt tapasztalom, hogy ha mindkét fél komolyan veszi az elköteleződést, elfogadják, hogy senki sem tökéletes, de az esetből levonva a tanulságot, fejlesztik magukat, a kapcsolatukat, és a javítási munkában 100%-ig részt vesznek mindketten, akkor a bizalom helyre tud állni. Mert akkor már nem abban a személyben kell újra megbízni, aki akkor volt a társ, hanem egy újabb, fejlettebb ön és társismerettel, nagyobb felelősségvállaló ember mellett fognak tovább élni – egy újrahuzalozott kapcsolatban.

 

Laskai Nelli, házassági tanácsadó

 

 

3 hiba, amit a legtöbb kapcsolatban megtalálunk

A kapcsolatok sérülékenyek, nagyon könnyen megtörik a varázs, és ez az elköteleződés szakadását hozhatja magával. Hogyan változik az egykori rajongás taszítássá?

photo-1505765052322-75804bb2e5f1.jpg

kép:unsplash.com

 

Kapcsolatot kialakítani nagyon könnyű napjainkban. Tartóssá tenni azt, már sokkal nehezebb, mert minden sémánk, ami alapján működünk, eredményezni fog valamit a párkapcsolatunkban.

helytelen kommunikáció

Az egyik hiba, amit a boldogtalan pároknál észre lehet venni, az a kommunikációhoz kapcsolódik. Nehezen kommunikálnak egymással, félreértik a hallottakat, nem képviselik tisztán önmagukat. A kapcsolat elején gyakran azt mondják, amit a társuk hallani akar. Egyrészt, hogy biztos befutók lehessenek a kiválasztottnál, másrészt meg annyira elvarázsolja őket a kezdeti sok szép inger, hogy „belefér” nem önmagukat adni. Csak sajnos idővel ez kevés, egy ilyen hamis kommunikáció rombolni fogja a kapcsolatot.

szeretetnyelv mellőzése

A másik hiba, amit gyakran megtalálunk a párokkal a kapcsolati működésükben, az pedig a szeretetnyelvek mellőzése. Sok esetben tudják, hogy a társ mikor érzi szeretve magát, mi lenne komfortos számára, mi adná meg az érzelmi biztonságot, mégis mellőzik azokat a gesztusokat. Akár az egó miatt, akár azért, mert nem is tudták soha, hogy mi az (a hamis kommunikációnak köszönhetően) vagy mert már ők sem kapják azt, amiből szeretve érezhetnék magukat. Elindul egy nem kapok – nem adok folyamat.

önismeret hiánya

A harmadik hiba, ami idekívánkozik, az a párkapcsolati tudatosság hiánya. Amíg a megismerkedéskor minden simán megy, amíg az addig működtetett sémák nem okoznak nagy konfliktusokat, addig senki sem foglalkozik azzal, hogy a kapcsolat megtartásán, sőt, javításán gondolkodjon. Éppen ezért a szakadék egyre nő közöttük, és egy idő után leszögezik, hogy annyi baj van, hogy ezt már megjavítani nem lehet. És veszekednek, majd elválnak, szétszakítva ezzel egy családot.

A tudatosság ott kezdődik, hogy foglalkozom az önismerettel. Meg akarom tudni, hogy milyen működési sémáim, automatikus programjaim vannak, amelyek alapján élek. Milyen szokásaim vannak, és azok milyen köröket eredményeznek. Utána tudatosan foglalkozunk azzal, hogy mi honnan gyökerezik, ezáltal könnyebben rálátunk arra, hogy melyik félelem, vagy berögződés az, ami gátol abban, hogy könnyebben menjen a párkapcsolat. Ezután pedig az a munka jön, hogy a gyakorlatban, a mindennapokban ezeket a sémákat, rosszul futó programjainkat ki tudjuk cserélni, meg tudjuk szakítani és szeretetteljesebb, békés életet tudjunk élni. Párkapcsolatban vagy egyedül.

 

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó

3 fontos gondolat, hogy jobb kedved legyen

Hogyan tudnék újra vidám lenni, és örülni az életnek? Kérdezik sokan. Arról hallok a legtöbbet, hogy nagy a bizonytalanság a mindennapokban, sok a kérdés, a dilemma az életvezetést illetően. Vannak, akik párkapcsolati problémától szenvednek, míg másokat a betegség-egészség küzdelme vagy az anyagiak előteremtése nyomaszt.

pexels-photo-2156416.jpeg

Az első, amit megtanultam egy nehezebb élethelyzetemben, hogy minden átmeneti, így a nyomott hangulat is. A jó és a rossz, azaz a pozitív és a negatív tapasztalások mindig követik egymást, még ha nem is ugyanazon a területen is találkozunk vele. Például, ha összeveszünk a párunkkal, és nem jön azonnal a megbékélés, akkor azért még az életünk más területén találhatunk olyan élményt, aminek örülhetünk, ha képesek vagyunk ajándékként felfogni azt.

Amikor rosszkedvűek vagyunk, akkor érdemes megfigyelni, hogy mi az a gondolat, ami ezt az érzést kiváltja. Milyen belső monológot futtatunk le újra és újra? Min gondolkodunk? Ugyanis az, hogy valami megtörténik, még nem feltétlenül fogja tartósan lenyomni a hangulatunkat, de a gondolatmenet, amit odacsatolunk az képes lesz hosszú távon lenyomni bennünket. Nem a tények eltagadására kell gondolni, mint felemelkedési pontra, hanem inkább azt elfogadni, hogy most ez a helyzet, érezzük, amit érzünk, és keressük azt a nézőpontot, amelyik előremutató gondolatokkal tud ellátni bennünket. Ha megváltoztatjuk azt, ahogy nézünk a helyzetünkre, vagy társunkra, változni fog az is, amit meglátunk a helyzetben.

A harmadik dolog, amit tanultam a nehéz időszakból, hogy ez az élet velejárója. Nem az igazságot keresem a szituációban, hanem látva az ok-okozati összefüggést, látva benne a saját felelősségem részét, akkor el tudom fogadni, hogy az életben olyan törvények mozognak, melyek rám is hatnak. Látom magam körül, hogy ugyanúgy küzd lelkileg az, akinek sok pénze van, mint az, akinek kevés. Ugyanúgy tud szenvedni egy vékony ember, mint egy túlsúlyos. Ugyanúgy kattognak az élet dolgain azok, akik párkapcsolatban élnek, mint a szinglik. Lehet, hogy az élet eltérő területein, mégis megoldásra váró feladatok állnak előttük, amelyekre meg kell találniuk a saját megoldásaikat.

Azt látom, valahogy a könnyedség elérése lehet a leggyorsabb húzóerő a nehéz helyzetekben. Azt elérni, hogy látva, megélve a nehézségeket, félelmeket, át tudjunk fordulni egy teremtő, előidéző nézőpontra, és arra fókuszálni, hogy mit szeretnénk megélni, és azt hogyan tudjuk elérni. Milyen, akár új, emberi kapcsolatok kellenek az életünkbe, milyen új információt lenne jó beszerezni, és azt honnan fogjuk megkapni? Egyáltalán, önmagunk hibáztatása nélkül, de látva felelősségünket azon gondolkodni, hogy milyen sok jó is van az életünkben itt és most a nehézségünk mellett. Ez a gondolatvonat talán fel tud hangolni bennünket annyira, hogy képesek legyünk a napunkat kellemesen, könnyeden eltölteni.

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó

5 mérgező gondolat, ami boldogtalanná tesz

worried-girl-413690_1920.jpg

A belső monológunk, azaz a szöveg, amit futtatunk magunkban a nap során elárulja, hogy hányadán is állunk magunkkal, mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel. Érdemes fókuszálnunk erre a belső párbeszédre, vagy monológra, hogy megismerjük, milyen gondolataink vannak, és ha szükséges, cseréljük a negatív csengésűt valami pozitívra.

A boldogság érzését elő tudjuk hívni a nap során több technika, gyakorlat segítségével, ezekről egy későbbi cikkben írok. Most azokat a gondolatokat szedtem össze, amelyek negatívan hatnak ránk, ezért érdemes új szokást bevezetve átírni azokat. Ha rajta kapjunk magunkat, hogy megint negatív címkéket aggatunk saját magunkra, a teljesítményünkre, a körülményeinkre, akkor gyorsan társítsunk mellé egy pozitív megállapítást is. Kezdetnek ez is jó ahhoz, hogy kicsit kimozduljunk a régi, megszokott szemléletünkből, viselkedési mintánkból.

1, Úgy kell viselkednem, hogy mindenki szeressen.

Ahogy egy mémben olvastam: „Nem szerethet mindenki, nem vagy te Nutella.” Nos, a Nutellát sem szereti mindenki. A szemléletem egyik fő pillére, hogy mindenki szabadsága addig terjed, ameddig nem sérti a másét. Tisztelettel, szeretettel átszőtt megnyilvánulással is tudunk távolságot tartani, nemet mondani.

2, A körülményeim áldozata vagyok.

Tényleg fájdalmas, ha mások nem úgy bánnak velünk, ahogy mi szeretnénk, de ettől még nem vagyunk áldozatok. Képesek vagyunk döntéseket hozni, kimozdulni az adott helyzetből.

3, Nem vagyok tökéletes.

Valószínű, hogy nem, de nem is tudunk hibátlanok lenni. Emberek vagyunk, döntéseket hozunk, néha hibázunk, néha nem látjuk át jól a helyzetet és téves következtetéseket vonunk le, amiből konfliktus támad, vagy kiigazítanak. Semmi baj, mindenki előtt és utána is járnak az úton. Vannak, akik ügyesebbek egy-egy területen, míg másoknak az nehezebben megy. Önmagunkhoz viszonyítva, ha többet tudunk, és békésebben, szeretetteljesebben élünk, mint előző nap, az már siker.

4, Engem nem szeret senki.

Ha jól megvizsgáljuk az emberi kapcsolatainkat, legyen az családi, munkatársi vagy baráti, biztosan találunk jeleket arra, hogy mások kedvelnek bennünket. Az lehet, hogy nem oly módon fejezik ki, ahogy mi igényelnénk, de nagy kérdés, hogy mi jelezzük-e azt, hogy hogyan szeretnénk kapcsolódni vagy jelen lenni a másik életében.

5, Majd akkor leszek boldog, ha…

Sokszor hisszük, hogy akkor leszünk boldogok, ha majd veszítünk a súlyunkból, ha majd több pénzünk lesz, ha … És várunk. Gyakran passzívan, és emiatt kiszolgáltatottnak érezzük magunkat.

Ha felismerjük a mérgező gondolatainkat, ha valahányszor eszünkbe jut egy olyan megállapítás, amelyben magunkat degradáljuk, vagy passzívan az önsajnálatba süllyedünk, akkor lehetőségünk van egy pozitív, előremutató állítást mellé tenni.

 

Laskai Nelli

házassági tanácsadó

5 dolog, amitől egy férfi elbizonytalanodhat

away-4610699_960_720.jpg

A párkapcsolati tanácsadásomon gyakran jelennek meg egyedül a felek. Férfiak, nők egyaránt, akik vagy nem akarták vagy nem tudták a társukat bevonni a tanácsadás folyamatába.

Vannak nők, akik azért jönnek el, mert a partnereik nem akarnak elköteleződni, nem mutatják ki, hogy mennyire szeretik őket, míg vannak férfiak, akik azért keresnek fel, mert a választottjuk annyira ragaszkodik hozzájuk, hogy a sok konfliktus miatt elbizonytalanodnak a választásuk tökéletességében.

Nemrég megkérdezte tőlem egy ismerősöm, hogy mit javasolnék a nőknek, hogy boldogabbak lehessenek a férjükkel. Gondolkodóba estem, hiszen az emberek különbözőek, nem biztos, hogy van egy mindenkire ráhúzható séma, de azért összeszedtem, hogy mit szoktak megreklamálni a férfi klienseim.

1, Gyűrű, esküvő, gyerek

Nem minden férfi számára szentírás ez a sorrend, azonban vannak nők, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy mi milyen sorrendben történjen a kapcsolatukban. Ez néhány férfit inkább elriaszt, mintsem odaköt. A kapcsolódó kérdés: Most én kellek, vagy az 5 éves tervet kell valakivel végrehajtatni?

2, Lőttek a bulinak a haverokkal

Egyes kapcsolatokra jellemző, hogy a felek annyira félnek a másik elvesztésétől, hogy a veszély elhárítása érdekében szeretnék a külvilágtól izolálni a társat. A külön bulizás egy ide sorolható veszélyforrás, így nem nézik jó szemmel, ha a férfi edzeni jár, vagy sörözik a haverjaival.

3, Férfi és nő között nincs barátság

Vannak pasik, akik kiválóan tudják a helyén kezelni a női barátok közelségét. Tény, hogy sok mindent meg lehet tanulni egy ellentétes nemű baráttól, de nem minden feleség tudja a másik nő közelségét tolerálni szó nélkül.

4, Miért nem vagy olyan, mint a Marcsi férje?

A „Bezzeg a …” kezdetű monológokat sem veszi be a férfi gyomra könnyen, főleg, ha az exhez hasonlítja őt a felesége. De ugyanígy vörös posztóvá válik, ha a szomszéd, vagy a barátnő férjét állítja valaki a társa számára követendő példának. Miért nem fogad el annak, aki vagyok? Szabadon akarok önmagam lenni – fogalmazzák meg a kliensek gyakran.

5, A tárgyakat mindig a helyére kell rakni, és lehetőleg azonnal

Nem túl ritka ez a kifogás sem, amelyben azt fogalmazza meg a férfi, hogy a felesége már nem normális módon követel rendet a lakótérben. Mindent azonnal és tökéletesre kell elpakolni, és ha nem azonnal „ugrik” a nő utasítására, akkor jön a veszekedés, sértődés, és a szexmegvonás, amit igazán nehezményeznek, és emiatt pláne nem fognak a kért módon elpakolni a nő kedvéért.

Az együttélés nem könnyű, és a vitás helyzetek, nézőpontok kemény ütközése elbizonytalanít egyes férfiakat abban, hogy a számukra megfelelő nő mellett élnek-e. Persze, most lehetne azon morfondírozni, hogy van-e alapja annak, amit kritizálnak az adott nők a társukban, de a cikknek most nem ez a témája.

 

*****

 

Laskai Nelli

házassági tanácsadó

Hogyan lépjünk túl a hűtlenségen?

Andi és Gábor történetében eljött az a pont, amikor szerintük a kapcsolatuk olyan mélypontot ért el, hogy talán könnyebb lett volna az elválással megszakítani a nehéz élethelyzetet.  A történetük 12 évvel ezelőtt kezdődött. Megismerkedési szakaszuk mesébe illő volt, hatalmas szenvedély, nagy szerelem, azaz erős kötődéssel kezdték meg a közös életüket. Eljegyzés, házasság, gyermek, minden a legjobb pillanatban érkezett. Azt hitték, olyan erős a szeretetük, hogy soha nem fogják átélni a hűtlenség fájdalmát.

pexels-photo-341520_1.jpeg

A szeretői viszony a feleség mentsvára

Azonban az élet másképp hozta. A házaspár a család működtetése közben feloldódott a szülői szerepben, és nem figyeltek egymásra.  Andi a munkahelyén megismerkedett egy beszállító munkatárssal, akivel eleinte csak jókat beszélgettek, majd egyre fontosabbak lettek egymás számára. Ahogyan Andi fogalmaz, a szeretői viszony egy mentsvár volt a számára. Újra azt érezte, hogy érdekel valakit, különleges nő egy férfi szemében. Elválni nem akart, de a szeretői viszonyban sem érezte magát már jól, és akkor úgy döntött, hogy elmondja társának a történteket.

Gábort rettentően megviselte, hogy a felesége megcsalta. A kezdeti fájdalmas hetek után úgy döntöttek, mégis együtt maradnak. Félév után arra a megállapításra jutottak, hogy a helyzet rosszabb, mint valaha volt. Vádaskodás, bizalmatlanság, konfliktus jellemzi a mindennapjaikat.

Amikor a hűtlenség feldolgozásáról beszéltek, elmondták, hogy a stratégia szerint megpróbálták szőnyeg alá söpörni a történteket. Eleinte elhangzottak a nyomozati kérdések, hogy kivel, hányszor, milyen volt, de inkább csak összevesztek utána, mintsem a nyugalom felé mozdította volna őket az információcsere. Akkor megegyeztek abban, hogy nem beszélnek többet az ügyről. Ezek után következett a bizalmatlanság, harag és a távolodás.

Válni vagy tudatosan működni?

Olyan távol kerültek egymástól, hogy úgy tűnt, a válás lesz az egyetlen megoldás számukra. Azonban mégsem váltak el, hanem egy új stratégia szerint kezdtek el működni.

Andi pontosan megfogalmazta, hogy mi hiányzik a kapcsolatukban, milyen önbecsülési gondjai vannak és mit adott vissza számára a munkatárssal töltött néhány óra. Gábor megpróbált a fájdalmán túl látni, és megértéssel fogadta a felesége érzéseit. Elmondta ő is, hogy miért nem tudta megadni mindazt, amire a feleségének szüksége volt, és milyen hiányérzettel élt ő is ebben a házasságban. A hűtlenségre távolabbról tekintettek rá, és a személyes felelősségkeresés után a kapcsolatuk működtetésére tették a hangsúlyt. Megfogalmazták, hogy szeretik egymást, és ha jól működne közöttük a mindennapi szeretetáramoltatás, feltöltődés és megbecsülés, akkor egyikőjük sem akarna elválni.

A működtetés stratégiája

A kérdés most már az volt, hogy hogyan tudják úgy megélni a napokat, hogy abban mindketten megkapják azt, amire szükségük van egymástól. Célzottan, tudatosan kezdtek el működni. Dolgoztak a saját reakcióik változtatásán, a szeretetkifejezési módszereiken és szem előtt tartották, hogy egy csapatként kell látniuk a közösségüket, nem pedig kiszolgáló és elfogadó szerződéses viszonynak.

Ez utóbbi volt a legnehezebb, mert erősen rögzült, otthonról hozott szokásaik voltak, és meg kellett ismerniük azt a házasságot, amelyik szövetségként működik. Nem „ha te sem, én sem”, hanem, ha „most te nem is, én akkor is” adok alapelven működött.

A megbocsátás nem ment egyik pillanatról a másikra, de belátva és szem előtt tartva azt, hogy mindketten hoztak már olyan döntéseket a kapcsolatban, melyek a másik fél számára fájdalommal jártak, eredményesen dolgozták fel a hűtlenség fájó tapasztalatát. Egy olyan nézőpontra tudtak emelkedni, amelyben egymás hibáztatása helyett a közös jó, az érzelmi biztonság megteremtésére kezdtek el fókuszálni.

Andinak és Gábornak sikerült a mélypontról feljönniük. Megfelelő gondolatmenettel és hozzáállással új alapokra helyezve egy megértő, szeretetteljes közegben folytatják tovább a közös életüket.

Hogy lehet a megjátszott karácsonyból meghitt családi ünnep?

Karácsonykor a kapcsolataink minősége is megmutatkozik.

A karácsonyi időszak általában felkorbácsolja az érzelmeket. Az előkészületek során keveredik a szeretet, a csalódás, a félelem, és a kimerültség érzése. Olykor, akár egyetlen nap leforgása alatt is váltakozhat az uralkodó érzés bennünk.

people-2597454_1280.jpg

Vannak, akik karácsonyhoz kötik a megbocsátás érzését. Remélik, hogy ezekben a napokban majd a régi sérelmek szertefoszlanak, és helyette egy tartós békesség, szeretetteljesség fog beköltözni a szívbe. Néha ezek az elvárások nyomasztó súlyként terhelik az embert, hiszen az alapvető vágyunk, hogy szeretve legyünk, leginkább azok által, akiket mi szeretünk. És ha nem tettünk olyat vagy nem mulasztottunk el valamit a múltban, ami távolodást generálhat a két ember között, akkor nagy eséllyel szeretve is vagyunk, még akkor is, ha a szeretet nem éppen abban a formában jelenik meg az adott kapcsolatban, mint ahogyan mi azt várnánk, vagy látnánk. Olykor ki kell egyeznünk azzal, hogy egy kapcsolódás most épp annyit bír el, amennyit.

Mi a szeretet jele?

A szeretet ott van egy gondoskodó kérdésben, egy vigaszban, egy ajándékban, hiszen ezek azt jelentik, hogy a másik fél gondolt ránk, számítunk neki. Azonban sokszor ott csúszik el mégis a szeretettség érzése, hogy ragaszkodunk a szeretet megélésének azon formájához, amit már ismerünk, ami nekünk a legjobb lenne, és ha ez nem így történik, akkor csalódottság, keserűség lesz úrrá rajtunk.

A karácsony szép jelentést hordozó ünnep, és mesés hagyománya van a mi kultúránkban. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez az egy-két nap nem alkalmas arra, hogy az emberi kapcsolatainkat varázsütésre megváltoztassa.

Attól, hogy karácsonykor összeül a család, a baráti társaság, ez még egyáltalán nem záloga annak, hogy mindaz, ami a múltban sérelemként hatott ránk, az eltűnne. Sok családban megpróbálnak egy maszkot tenni erre az időszakra, és úgy viselkedni, mintha az addig ki nem bogózott szálak hirtelen simává lennének. Nem lesznek. Sőt, azt tapasztalom, hogy minél jobban kendőzi el, nyomja le valaki ilyenkor a valódi érzéseit, annál nagyobb taszítást fog hozni a kapcsolatába az ünnep elmúltával. Az elfojtás nem segíti a kapcsolatokat.

Mégis, mit tehetünk, hogy ne megjátszott karácsony legyen, hanem egy emlékezetes, szeretetteljes összejövetel?

A kapcsolatok javíthatók, még ha nem is mindig hozhatóak teljesen helyre. A kapcsolatok könnyedségéért, a kapcsolódás igényének felébresztéséért minden nap tenni kell. Mindkét fél pozitív, szeretetteljes hozzáállására, elfogadó magatartására van szükség. Belátni a saját felelősségünket abban, ami akadályozza a szeretetteljes kapcsolódást a másik emberrel, és nem csak a sebeinket nyalogatva, kifele mutogatva vádaskodni, hogy mi mindenért hibás a másik. Legyen szó párkapcsolatról, szülő-gyerek viszonyról, tágabb családi, vagy baráti kapcsolatról.

Az igaz, hogy lehet jobb két ember kapcsolata a karácsony által, hiszen a szeretet az, ami ilyenkor a fókuszba kerül. A szeretet azonban nem kritizál, nem pletykál, nem hibáztat. A szeretet dicsér, felemel, támogat. Az év minden napján.

Ha kéred a társad a változásra, de nem hall meg téged

Úgy látom, hogy sok kapcsolat elromlott már mielőtt megköttetett. Elromlott már a szüleinknél, és azok szüleinél – hiszen egészen más volt a prioritás, a világnézet - , és mivel mindenki csak azt tudja adni, ami benne van, így nem nagy rejtély, hogy miért nem működnek ma a párkapcsolatok. Aki szülőként él, már csak ezért is nagy a felelőssége, hogy energiát fektessen az önismeretébe. Igen, a férfiaknak is invesztálni kell ebbe.

pexels-photo-322819.jpeg

Nem a boldogságkeresés a mai világban szétesett kapcsolatok oka, hanem az, hogy az emberek nem tanulták meg, hogy sokkal nagyobb teremtő erejük van, mint hinnék. És ez igaz negatív és pozitív irányba is.

Ok-okozat, azaz a teremtés

Hanyagul fogadom a társam igényét? -> eltávolodáshoz vezet

Lelkesen érdeklődöm a napjáról? -> kötődéshez vezet

Rendszeresen kritizálom a társam? -> eltávolodáshoz vezet

Elismerem az erőfeszítését? -> kötődéshez vezet

Ismerem magam és a társam működését? -> kötődéshez vezet

Nem foglalkozom az önismerettel? -> távolodáshoz vezet

A konfliktuskerülő társ

Sok kapcsolat azért megy tönkre, mert nem foglalkoznak a felek egymás igényeivel. Ilyenkor azt hallom a kanapén ülő klienstől, hogy hiába kéri a társát, hogy változzon meg ebben vagy abban, nem történik semmi. Jó esetben ígéretet tesz a változásra, de van, amikor még arra sem kerül sor, hanem konfliktus kerekedik az igény kifejezéséből.

Ha valaki nem bírja a konfliktus légkörét, mert akár túl sokat kapott belőle gyerekkorában, vagy mert nincs meg a partner-partner kapcsolat és az igény kifejezésére letorkollás a válasz, akkor a változást nehezen lehet majd behozni. Ugyanis a változáshoz látni, ismerni kell a probléma forrását, és dönteni a változás mellett. Kimondva, megbeszélve, vállalva mindkét részről a szükséges új szokások bevezetését.

Könnyű azt mondani, hogy ezerszer kijelentettem, hogy mit akarok, de a társam nem foglalkozik vele. Azonban izgalmasabb azt feltárni, hogy miért nem foglalkozik az igénnyel valaki? Hiszen, ha szeretik egymást a felek, ha együtt terveznek élni a továbbiakban is, akkor, hogy fordulhat elő, hogy valaki nem foglalkozik a másik igényével, és nem tesz látható erőfeszítést annak érdekében, hogy mindketten megfelelően gondozzák a párkapcsolatukat?

Miért nem működik a párkapcsolat?

Az úgymond problémás párkapcsolat magyarázható azzal például, hogy

  • kinek milyen a kötődési sémája,
  • hogyan tud kommunikálni,
  • mennyire fél saját maga megmutatásától, felvállalásától,
  • mennyire fél az egyedülléttől,
  • hogyan áll a felelősség-, és kötelességvállalással,
  • mennyire fontos számára a párkapcsolat,
  • meg tud-e bocsátani,
  • látja-e az eseményekben a saját fejlődési lehetőségét,
  • látja-e az eseményekben a saját hiányosságát,
  • hogy áll önismerettel, társismerettel,
  • mennyire van békés belső világa, vagy csak egy felfújt önbizalma.

Sokszor már a kapcsolat elején cinkosává válunk a társunknak, és a szeretetért, a biztonságérzetért képesek vagyunk feladni önmagunkat már az első percben. Persze, szeretnénk jó színben feltűnni, hogy mellettünk maradjon a partner, de mégsem vezet ez hosszú távon pozitív eredményre. Hogy is vezethetne, amikor folyamatosan változunk: az élethelyzetünk, az érettségünk, a tapasztalatunk, a vágyunk…

Akkor mi lehet a megoldás, ha a társ nem reagál az igényre?

Megérteni a zajló folyamatokat, felismerni a mintákat, ráébredni a felelősségvállalásra, újra és újra komolyan venni a közös célt, megtanulni helyesen kommunikálni az igényeket, és adott esetben – mert ilyen is létezik – bátran és tiszteletteljesen vállalni azt, ha mégsem a partner az, akivel élni szeretnénk.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó

Jó, ha elmondja valaki a hűtlenségét?

A kapcsolatokban gyakran megjelenik a hűtlenség – valamilyen formában. Úgy vélem, amióta a párkapcsolati kötődések kialakultak, talán azóta a hűtlenség is jelen van. Ha valaki megcsalja a társát, akkor felmerülhet benne a kérdés, hogy jobban jár-e, ha bevallja, mielőtt kiderül, vagy inkább azzal tesz jót a kapcsolatának, ha titokban tartja (és megpróbál tanulni a történtekből).

pexels-photo-427547_1.jpeg

Mindegyiknek meglehet az előnye/hátránya.

Az egyik verzió szerint, ha az őszinteség jegyében megosztja a társával az információt, akkor van esélyük odafigyelni arra, ami nem működött, felfedni a titkot, szemtől szembe bocsánatot kérni, megtalálni a párkapcsolati távolodás okait, és egy új, javított fejezetet nyitni a közös életünk könyvében. Azonban egy ilyen vallomás után nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogyan azt a hűtlen fél elképzeli. A klienseim közül vannak, akik ilyenkor azt várják, hogy a szeretői viszony lezárásával, a titok bevállalásával, a bocsánatkéréssel a megcsalt fél haragja, csalódottsága gyorsan enyhülni fog, hiszen őt választotta a külső kapcsolat helyett, plusz, az őszinteségért is járhatna valami kegyes bánásmód. Csakhogy a megcsalt fél nem egészen így látja, és még ha nem is haragszik a társra, azért a felhőtlen jókedv várat magára, és helyette a gyakori borús kedv a jellemző. Ami teljesen érthető, hiszen kapott egy ütést attól, akit szeretett, akiben megbízott, újra kell értelmeznie a párkapcsolatot, az emberekbe vetett hitét, és természetesen önmagára is rá kell néznie az eset fényében. Ezek azért nem túl lélekemelő dolgok.

A másik szál, azaz, ha nem mondja el a titkot, magában rejti a veszélyt, hogy így apropó hiányában nem fognak leülni és őszintén beszélni a kapcsolatbeli hiányosságokról, és a bocsánatkérés elmaradása miatt a bűntudat telepszik rá. Ebben az esetben a megcsalt fél nincs terhelve az előzőekben vázolt nehézségekkel, de a távolodás feltárását, és okainak kezelését ekkor is meg kell oldani. A kapcsolat javítása ilyenkor is szükséges, hiszen, ha minden a régi szokások szerint megy tovább, akkor ugyanaz a boldogtalanság borítékolható. Ilyenkor a hűtlen félnek a titokkal együtt élve kell, hogy lássa a saját megoldóképletének a következményeit, és törekedni egy másfajta működésre, hogy a belső vívódásai kapcsán ne jusson el újra a hűtlenségig.

Érdemes rálátni arra, hogy a hűtlenség mi miatt történt. Mi volt az a hiány, amit a kettejük működése okozott, és hogyan lehet ezen változtatni. Azt tapasztalom, hogy ha a szeretet és az elköteleződés újra láthatóvá válik, akkor a párok túl tudnak jutni a krízisen, és valóban javítani tudnak a kapcsolatuk mindennapjain.

A megcsalás fájdalmas, romboló dolog (mindkét fél számára), amely tapasztalás után a bizalom helyreállítása, a hit beengedése, a kétségek elporlasztása, a szeretet áramoltatása válik szükségessé, hogy a kapcsolat folytatódni tudjon.

*****

Ha szeretnéd, hogy segítsek az újraépítésben, a probléma feltárásában és annak kezelésében, túl jutni  az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Ha könyvet olvasnál a témában, kattints IDE!

Laskai Nelli

házassági tanácsadó, életöröm tréner

Mit tegyek, ha állandóan piszkál a társam?

Gyakran hallom panaszként, hogy a házastárs folyamatosan piszkálódik azért, mert valami nem az igénye szerint történik, és ez megmérgezi a mindennapokat. Mit lehet tenni ilyenkor, hogy ne sodorja ez a válás, szakítás szélére a párt?

pexels-photo-3200057.jpeg

Amit érdemes ilyenkor megnézni, hogy mi történik, és mi zajlik a felekben, mielőtt a „piszkálódás” elkezdődik, és mit szeretne elérni a társ a megjegyzésével. Azt tapasztalom, hogy a párok gyakran a felszínen ragadnak, és nem nézik a mögöttes érzelmeket. Azon súrlódnak, hogy miért mondta azt, amit, és miért olyan hangsúllyal, és nem azt keresik, hogy vajon milyen félelem mozgatja a társat, ami miatt ilyen megnyilvánulása van.

Például János szenved attól, hogy a felesége „bünteti”, ha elmegy néha a haverokkal. „Olyankor előtte, utána napon mindig piszkál itthon a feleségem – mondja. Nem szól hozzám, meg van sértődve, és nem értem az okát, mert látszólag minden rendben van velünk.” A feleség ugyanezt a helyzetet úgy látja, hogy neki van egy igénye a közös együtt töltött időre, és a férje azzal, hogy másokkal van, őt mellőzi, és az igényét nem veszi figyelembe.

Nagy kérdés, hogy vajon adott-e bizalmatlanságra okot a férj, vagy esetleg egy előző kapcsolatból hozza a feleség azt a félelmét, hogy ha mással van a partnere, akkor őt nem veszi figyelembe, és vajon miből táplálkozik az az állítás, hogy az olykor külön töltött idő a kapcsolat végével fenyeget. A másik oldalról meg azt érdemes megnézni, hogy miért érzi a szabadság megnyirbálásnak valaki, ha a társa vele akar lenni, és a közös időtöltésre tesz ajánlatot.

Tényleg ez a baj? Vagy a reakció kezelése a probléma forrása?

Ezt felkutatva, ott a továbblépés munkája, azaz, hogy mit tudnak tenni külön-külön azért, hogy erősítsék a másikban a szeretettség, a fontosság érzését úgy, hogy közben mindkettejük önmaguk lehessenek. Ugyanis a fenti történetben a feleség „nyomása” a másik félben az önállóság elvesztésének érzetét adja. Itt is nagy kérdés, hogy miért ez jön fel, és a férj miért nem a társ szorongását látja meg a helyzetben, és arra reagál.  És mindeközben az igényét kifejező feleség is azt érzi, hogy nem tud önmaga lenni ebben a kapcsolatban, mert nem szabad vágynia a társával való közös időtöltésre.

Azt látom, hogy sok párkapcsolatnak nem kellene szakítással végződnie, de a kommunikáció hiánya, a pozitív hozzáállás, az egymás megértése annyira kikopik a kapcsolatból, hogy az érzelmi sivárságot, vagy a hiányt annak tudják be, hogy nem egymáshoz valók a felek. Pedig sok esetben a nézőpontok váltásával, a pozitív szemlélet beemelésével, a kommunikáció megtanulásával egymás érzéseire, igényeire pontosan reagálva egy boldog családi életet tudnának élni.

***

Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek újratervezni az életed, túl jutni az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva, boldogtalan vagy, és nem találod a kiutat) , itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Ha könyvet olvasnál a témában, kattints IDE!

Laskai Nelli

házassági tanácsadó, életöröm tréner

süti beállítások módosítása