Naponta menekülünk valami elől. Van, aki a múltját szeretné elhagyni, van, aki a jelenét és a jövőjét dobná el szívesen magától.
Menekülünk attól, amitől félünk. Nem vesszük fel a telefont, ha olyan valaki hív, aki felé tartozásunk van, legyen az pénzbeli vagy erkölcsi. Átmegyünk az utca túloldalára, ha az ismerősünkkel nem szeretnénk találkozni, vagy elcsapjuk a fejünket, és úgy tesszük, mintha nem ismernénk meg őt. Menekülünk. Menekülünk a bank elől, a főnök számonkérése elől, a felelősségvállalás elől, a valóság elől, a válás utáni élet elől.
Valóban menedéket nyújt a menekülés? Meddig tudjuk ezt büntetlenül csinálni?
Amíg menekülünk, képtelenek vagyunk teljes, független életet élni. Addig rabjai vagyunk a félelmünknek, és fogságba esett áldozatként tekintünk magunkra. Ez megbénít. A menekülés egy mókuskerék. Minél jobban futunk valami elől, annál hamarabb találjuk újra szemben magunkat vele.
A menekülésünket akkor tudjuk befejezni, ha szembenézünk azzal, ami történt velünk, és miután farkasszemet néztünk vele, közeledünk felé. Egyre közelebb, és közelebb lépünk, hogy meggyőződhessünk arról, hogy ez csak egy következmény. A hozzá kapcsolódó rossz hangulat, negatív érzések pedig nem mi vagyunk. Változtathatunk rajta. A gondolkodásmódunk képes változtatni rajta.
A múltunk téves döntései, a párkapcsolatunk botlásai, a hazugságaink, a mulasztásaink már mind a történelem része. A jelenünk viszont a kezünkben van.
Amikor a néma önpusztítást látom kétségbeesett segélykiáltásként, akkor elszorul a szívem, hiszen minden bajba jutott ember egy közülünk. Bárkivel megeshet, hogy a félelmek erdejében nem találja a kiutat. Nem hiszem, hogy azért felelősek vagyunk, ha valaki az önrombolást, rosszabb esetben az öngyilkosságot választja menekülési útnak. Ez az ő döntése. De azért igen, ha nem vagyunk nyitottak a bajban lévő ismerőseink felé.
Szokták mondani, hogy hagyd el a negatív emberek társaságát, nehogy lehúzzanak téged is. Könnyű ezt mondani, de mi van akkor, ha nem otthagyod őket, hanem megmutatod nekik a pozitív gondolkodásmód előnyeit? Mi történik, ha pár méteren keresztül engeded, hogy veled lépkedhessen? Hogy veled tartanak-e, az rajtuk múlik. Tudom, hogy nehezebb felemelni valakit, mint átlépni, de én a mai napig hálásan gondolok azokra az emberekre, akik nem hagytak magamra a bajban. Megtehették volna. Most nekik köszönhetően emelhetek fel másokat.
Nem könnyű észérvekkel meggyőzni valakit, aki a hangulatának legmélyebb pontjára süllyedt, de megmutathatjuk neki a lehetőségeit, a világ számtalan csodáját, a békés út kapuját. Hogy besétál-e rajta? Lehet, hogy nem. De meg kell adni az esélyt arra, hogy ha mégis a változást választaná, akkor tudja, hogy hol keresse.
További önbizalom-erősítő, párkapcsolat-javító módszerekért, kattints a blogra!
Laskai Nelli
házassági tanácsadó, tréner
a Boldognak lenni és a Két férfi között című könyvek szerzője
