Akármerre nézek, számos impulzus ér azt illetően, hogy milyennek kellene lennem. Akkor is belém ivódhat mások elvárása, ha nem konkrétan nekem címzik azt. Gondolok itt a közöségi média által milliószámra elém tóduló főcímekre, idézetekre. Legyél vékony, legyél okos, remekelj a konyhában, és istennő legyél az ágyban. A barátok jó tanácsa sem kíméli az embert, ott van a család, akiről gondoskodni kell és még akkor nem is beszéltünk a fejünkben élő idealizált képről, hogy miként is lennénk mi jók. Ilyen helyzetben az ember könnyen megkeveredik és elveszíti azt, aki valaha volt.

Gondoljunk úgy a bejövő impulzusokra, elvárásokra, mintha mindegyik egy ruhadarab lenne. Mindenki, aki vár tőlünk valamit, az odaadja azt a színű pulcsit, kabátot, nadrágot, amit ő akar, hogy mi viseljük. És mi felvesszük az összes ruhadarabot, amit adnak. Egy nagy zűrzavar az öltözékünk, fele textil nem is tetszik nekünk. Egy idő után a többrétegű öltözködésben majd’ megfulladunk, ezért egyet- kettőt titokban leveszünk. Titokban, mert nem akarjuk megsérteni azt, akitől kaptuk. És marcangol érte a bűntudat is, mert hát, olyan jószívűen adta azt ránk. Az eredmény: nem azt a ruhát vettük fel, ami nekünk tetszik, nem annyi darabot, ami jólesik. És még szenvedünk is attól, ha vissza akarjuk utasítani más igényét.

Vannak klienseim, akik azért keresnek meg, mert eltűnt belőlük a szenvedély, az életkedv, és tele vannak kisebbség érzéssel. Berta ezt mondta a bejelentkezéskor:

“Nem érzem nőnek magam.”

Sokszor hallom ezt a szomorú mondatot. Először a párkapcsolatukban észlelik a tüneteket, elmondják, hogy nem elég pasis a férfi otthon, ezért ők nem érzik elég nőiesnek magukat. Az egymás közti kommunikáció csak a napi rutin kérdéskörét érinti, elmaradtak a puszik, az ölelések, a bókok. Ha mégis közeledik a férj, az a nőben inkább negatívum, mert úgy érzi, a férfi csak a szex iránti igényét fejezi ki, de érzelmileg nem akar közel kerülni, nem akarja érteni, a tenyerén hordozni a nőt.

Az ellaposodott párkapcsolat megöli a nőiességet?

Jó kérdés. Biztosan van összefüggés a párkapcsolat minősége és az ember önértékelése között. Azonban nem minden esetben a párkapcsolat a hibás abban, ha valaki kevésnek tartja magát vagy enged az igényszintjéből.

Berta azt mesélte a mindennapjairól, hogy már nem mos hajat, amikor szükséges lenne, nem szőrtelenít, nem olvas csajos dolgokat, nem figyel az öltözködésére, mert a férje nem szól érte, más pasival meg nem akar kapcsolatot, hiszen férjezett. Amikor ezt tovább boncolgattuk, akkor ráeszmélt, hogy ő megszokta már azt, hogy nem foglalkozik a női oldalával. Anyuka, feleség, bejár dolgozni, háztartást vezet, észben tartja, hogy mikor mit kell vinni a suliba, oviba, a férjének mikor vannak kötött programjai, a családtagok születésnapjai. Egyszerűen már nem fér bele, hogy a saját igényei is helyet kapjanak. És már megszokta ezt a gyengítő életvezetést.

Arra jutottunk, hogy az, ha valaki nem érzi nőnek magát, az nem feltétlenül csak a mellette lévő férfi számlájára írható fel. A nő listáján lévő dolgok tömkelege, a feladatok aránytalan leosztása, a megfelelési vágy megelőzi azt, hogy úgy éljen, hogy önmagát ne hanyagolja el.

Berta első lépésben naplózni kezdte az érzéseit, majd átbeszéltük, hogy a helyzetek mit mutattak számára, merre haladjon tovább, milyen önbizalom erősítő gyakorlatokat végezzen, hogyan fedezze fel magában újra azt a jó nőt, aki volt és milyen technikák segítik őt abban, hogy ismét élettel teli legyen. Komoly munka volt, mert érintettünk félelmeket, el nem gyászolt veszteségeket, bátortalanságot, de a munka megérte a befektetett energiát. Berta megtalálta és megszerette újra önmagát, és ez sugárzott róla.

Ha te is hasonló cipőben jársz, mint Berta, arra biztatlak, hogy fektess energiát abba, hogy a mérgező szokásokat tartalmazó életmódot megváltoztasd. Szívesen segítek, ha úgy érzed, jobb lenne egy külső szem, valaki, aki segít irányba tartani az autódat, míg leveszed azokat a ruhadarabokat, amelyek megfullasztanak téged.