Egy felsőoktatásban tanuló felnőtt nővel beszéltem, aki szomorúan és idegesen kérte a segítségemet, mert beleszeretett az egyik tanárába és most nem tudja, hogy mit tegyen.  Férjnél van 4 éve, gyermekük is született már, és igazából nem vágyik másik kapcsolatra. A házasságában sok a probléma, a szőnyeg alá söpört, megbeszéletlen ügy és otthon jellemzően csak a megoldandó feladatokról beszélnek, miközben szalad a lakás, és gondozza a kisgyermeket, de mégis hideg zuhanyként érte őt a felismerés, hogy szerelmes lett ebbe a szakmájában elismert, idősebb férfiba.

Nem volt nehéz pozitív érzéseket táplálni a férfi iránt, hiszen korrepetálások alkalmával maximális figyelmet, udvarias gesztusokat, biztató szavakat kapott tőle. 

Hogyan tovább?

Először is kérdés, hogy a hölgy mit szeretne.  Szeretné-e felfedni érzéseit a tanár előtt, vagy inkább hallgatna róla? Szeretné-e tájékoztatni a férjét arról, hogy milyen új, más irányába mutató érzéseket fedezett fel magában vagy inkább megvárja, míg csillapodik a mindent felemésztő szerelem érzése?

Ezekre a kérdésekre minden esetben a szerelmes félnek kell megtalálni a választ. Nincs jó vagy rossz választás. Meg kell hoznia egy döntést, hogy melyik irányba haladjon tovább a történet. Leegyszerűsítve, úgy kell tekintenie az életére most, mint egy könyvre, melyben megválaszthatja, hogy mi történjen a főhőssel. Ha szeretné, hogy elmondja az érzéseit a tanárnak, akkor lapozzon a 72. oldalra…

Tanácsot a barátnőktől

Nyilván mindenkinek van véleménye egy ilyen háromszög kialakulásáról, de mégis jobban teszi, ha tartózkodik a leértékelő, vagy a biztató megnyilvánulások meghallgatásától. Már csak azért is, mert bármelyik irányba lép, mindenképpen nehéz időszakon fog keresztül menni, de akkor fogja tudni könnyebben feldolgozni és elfogadni, ha a döntés az övé volt. Arról nem beszélve, hogy akkor 100 % -ban fog felelősséget vállalni a döntéséért.

Két történet sem egyforma, mint ahogyan két alany sem ugyanaz. Nem ugyanazokkal az érzésekkel, nem ugyanazokkal a meglévő tapasztalatokkal állnak a döntés elé.  Nem csak kérni, de tanácsot adni sem érdemes ilyen esetben, hanem inkább rá kell vezetni a személyt arra, hogy megtalálja a saját válaszát.

Ha a barátnők összedugják a fejüket, akkor várhatóan előjönnek az eddigi tapasztalatok:  „Ó, én sem jártam jól, amikor elmondtam Józsinak, hogy belezúgtam a főnökömbe! Iszonyatos, hogy milyen konfliktusok jöttek azután!”  vagy „Emlékszem, hogy a Kati is szerelmet vallott az egyik tanárának, aki azután állandóan szívatta az órákon!” vagy „Mégis, hogyan gondolod, hogy valaha is működik egy tanár-diák viszony?!” de az is lehet, hogy biztatást kap „Mondd meg a professzornak, lesz néhány jó órád, megérdemled, ha már a férjed nem törődik eleget veled!”

Megoldás?

A történetben említett hölgy azt választotta megoldásként, hogy nem beszélt egyik férfinak sem az érzéseiről, hanem – külső segítséget kérve  -  helyre tette önmagában azt, hogy miért alakult ki ez a helyzet, milyen hiányra mutat rá a tanár kedves, figyelmes, bátorító viselkedése.

Néhány feltáró kérdés alapján jutott el a válaszaihoz: a házasságában magányosnak érzi magát, mert a férje nem olyan módon mutatja ki a szeretetét, ahogyan a feleségnek ez jólesne. Sérelmeket cipel(nek) a múltból, amiket le kell tennie, hogy ne akarjon revansot venni társán. Meg kellett azt is fogalmaznia, hogy miért szeretné megjavítani a házasságát, majd hogyan tudja ezt a csodálatos szerelmes érzést visszavinni a házasságon belülre. Ehhez viszont tudnia kell, hogy nem kell büntetnie magát a kialakult érzésért. Most egy új helyzet állt elő, amit előnyükre is fordíthatnak.

A szerelem jó dolog, hasznos. Pozitív életérzést biztosít.  Nem kudarc, ha valaki szerelmes lesz, csak tudatosságra van szükség ahhoz, hogy eldöntse, mit fog kezdeni az érzésével.  Egy ilyen esetből profitálhat a házaspár is: mutathat egy izgalmas, szeretetteljes, megbecsült házasság - fejezet felé is.

Sok munka vár a hölgyre, mert a csalódás, az elvárások be nem teljesülése okozta sebeket tapasztalásokra, fejlődési ugródeszkává kell fordítania.

Mivel nincs lehetetlen, bízom benne, hogy hamarosan újra csillogó szemekkel fog tudni tekinteni a férjére.