Csodálatos élmény, amikor egy szerelmespárból család születik.
A nő testileg – lelkileg megváltozik, mást talál fontosnak, másféle igényei lesznek, mint azelőtt. Gömbölyödő pocakkal együtt alakítják ki az új szobát, keresik a gyermek legjobb helyét a lakásban. A szüléshez közeledvén a pocak egyre hatalmasabbá válik, a kismama fáradékonyabb, izgulni kezd a szülés, az anyai teendők, a felelősségvállalás tökéletes megoldása miatt.
Könyvek tömkelege kacsint ránk a polcról, cikkek százezrei ontják a kismamára és kispapára a boldog gyermek neveléséhez szükséges irányelveket. A bőség zavara valóban zavarba ejtő.
Mindkét szülő fejében él egy minta, amit vagy követni szeretne, hiszen így látta otthon, vagy épp szöges ellentétéhez ragaszkodva tol gátat az elé, hogy az új kis család kialakíthassa azokat a szabályokat, kereteket, szokásokat, melyek a legjobban igazodnak ahhoz, hogy boldog családként éljenek. Ne rendeljék magukat alá kizárólag a szülői szerepnek, ugyanakkor biztonságos, szeretetteljes, megbízható környezetet teremtsenek a gyermekük számára.
Aztán megszületik baba. Anyuka fáradt, apuka fáradt. Az addig határozottnak tűnt elvek olvadozni kezdenek. A kisgyermek körüli tennivalókba olykor bekapcsolódik a család többi tagja, ami a nagyszerűsége mellett tökéletes konfliktusforrás is lehet. A sérelmek gyűlnek, az anyuka a hozzá érkező információtengerből egyre nehezebben hámozza ki, hogy milyen is jó anyának lenni. Kétkedése nyomot hagy a párkapcsolatban is. Az aggodalom, a bizonytalanság befészkeli magát a mindennapokba, átragad az apára is, a gyerekre is. Hozzáteszem, a bejegyzésben leírtak nem minden családra vonatkoznak, de sok ilyen esettel találkozom.
Nem könnyű anyának lenni, ha minduntalan ahhoz az idealizált képhez szeretnénk hasonlítani, amit a média, a szomszéd, a szüleink, a barátaink sugallnak.Bizonyos magazinok szerint ma már az anyuka akkor menedzseli jól a család! életét, ha a kor előrehaladtával is trendi, divatos, csinos marad, hetente többször tornázni jár, a gyermeke pedig már az ötödik életév előtt kiválóan tud angolul és sorban nyeri az úszóversenyeket. Akkor jó feleség, ha mosolyogva, finom étellel várja a férjét, és este is kapható minden huncutságra. Az egyik reklám szerint a jó feleség odafigyel a férje egészségére, számon tartja, hogy mikor, milyen szűrővizsgálatokra ajánlatos elmennie. Ha „hasznos” családanya akar lenni, akkor nem csak a gyermek, de a férje életét is kézben tartja. Csoda, ha nem marad ideje magára, a feltöltődésre?
Bizonyos kutatások eredményei azt mutatják, hogy a nők egy része nem helyezi előbbre a boldogság rangsorban a gyermeknevelést a házimunkánál. Fárasztónak és végeláthatatlannak tartja. Egy örökös mókuskerék: reggel noszogatni a gyereket, hogy felkeljen, hogy elinduljanak oviba, suliba, aztán anyuka bemegy a munkahelyre, meg akar felelni a főnöknek, a munkatársaknak, anyagi elismerés reményében többletfeladatot vállal, majd rohan a gyermekért a suliba, boltba vacsoráért, és készítik estig a házi feladatot. 2016-ban gyakran meseolvasás helyett az iPad uralkodik. Amíg anyuka letusol, a gyerek játszik. Egy gyors jó éjt puszi, és miután a gyerek elaludt, anyuka hullafáradtan dől be a félig már szundító férje mellé.
Ez egy egyedülálló anyuka napirendje lenne? Nem. Nem kifejezetten.
Nem segítenek az apák a gyermeknevelésben? De. Ma már egyre többet, mint eddig. Viszont sokáig dolgoznak, hogy megéljen a család, ezért fáradtak. Szükségük van én-időre, amit gyakran csak este kapnak meg. A gyermekek egy része pedig azt szereti, ha az anyukája eteti, fürdeti és altatja őket. Talán mert az anyák engedékenyebbek, bizonytalanságuk, nyugalomvágyuk miatt könnyebben betörhetőek, mint az apák.
És vannak apák, akik valóban nem vesznek részt a kisgyermek gondozásában, nevelésében.
A gyermeknevelés lehet jó móka is, ha nem feszülnének meg az anyák, adott esetben az apák, hogy mindenhol, mindenben megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak, a barátoknak, barátnőknek, a nagyszülőknek, hanem a lexikális tudás sulykolása helyett, az arányokra figyelve azt tartanák fontosnak, hogy megmutassák gyermeküknek, hogy milyen is boldognak lenni. Hogyan lehet az álmokat megvalósítani. Milyen az, amikor hagyunk időt rácsodálkozni a természet nagyszerűségére, a saját teremtő erőnk megtapasztalására. Milyen jó érzés segíteni az időseknek, a rászorultaknak, milyen csodákat lehet fából barkácsolni. Milyen szép is lenne, ha a gyerekek megtanulnának helyesen kommunikálni, erőszak helyett békésen oldani a konfliktusaikat és egészséges úton kezelni a bennük felgyülemlő stresszt. Ha megtanulnának célokat kitűzni és hittel tenni az elérésükért. Ha szeretnék önmagukat és biztonságban éreznék magukat.
"A lelkemet is kiteszem, lemondok dolgokról, hogy ne szenvedjen semmiben hiányt a gyermek."
A szülő boldogsága a gyermek boldogsága - szokták mondani. Ám az a szülő, aki az előző bekezdésben foglaltakat önmaga sem gyakorolja a mindennapokban, az nehezen, vagy nem fogja tudni átadni a gyermekének. Hogy nevel boldog, magabiztos gyermeket valaki, ha felnőttként ő is állandóan szorong, aggódik és félelmei gátolják? Ha mellőzve az én-időt, hiányt képezve magában lemond a dolgokról, melyek boldoggá tennék? Ha versenyt fut az idővel és az elvárásokkal? Milyen mintát követ a gyermek?
Ha a szülő rendben van önmagával, az életével, akkor meglátja, hogy nem kell erején felül boldoggá nevelni a gyermeket. A boldog szülő látásmódjának, szokásainak eredménye megteszi helyette.
További önbizalom - növelő, párkapcsolat - javító írásért kattints a blogra!
Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm programok,
a Boldognak Lenni Könyvek szerzője
