Mi az az üresség, ami befészkel a párok közé? Miért érezzük kevésnek azt, ami egyszer az egekig emelt bennünket? Hova tűnik a vágy, ami egykoron falakat rengetett?

Amikor megismerkedik két ember, a randevúk alkalmával megbeszélik a világ dolgait, megismerik a másik gondolatait, titkait. Feltárul előttük a választottjuk lelke. Világossá válik, hogy mennyire empatikus, milyen gondoskodó az új szerelmük, és a közös élményekből kiderül a bátorság és a spontaneitás megléte vagy éppen hiánya is.

A szerelem, az egymástól távol töltött idő, még ha csak a munkában töltött idő is az, fokozza a vágyat, kíváncsivá tesz: vajon mit csinál most a másik? Vajon eszébe jut-e az a tökéletes pillanat, amikor egymás karjaiban feküdtünk előző este? Vajon elutasítja-e, ha valaki flörtölni kezd vele, vagy belemegy a játékba?

A kapcsolattal körbeölelt távolság, a rejtélyesség fokozza a vágyat.

Mikor van jelen a vágy a kapcsolatunkban?

A kutatások többek között az alábbi eseteket igazolják:

• ha sikeresnek látom őt
• ha látom, hogy másnak is felkelti az érdeklődését
• ha úgy érzem, eltávolodik tőlem
• ha látom, hogy sugárzó és pezsgő életet él
• ha magabiztos és önálló az életvezetésben
• ha szexuálisan vonzónak látom
• ha boldognak látom

A hosszabb ideje tartó kapcsolatban a szerelem szeretetté formálódik, a sok közös, kevésbé kellemes élmény sérelemként gyűlik, a bátor társ egyszer csak vakmerőnek, a gondoskodó társ fojtogatónak, a spontán társ nemtörődömnek, a szexis társ kihívónak tűnik.

A negatív látásmód megöli a vágyat. Úgy, ahogyan az elvárások, a felelősség hálószobába vitele is. A felek nem mernek fantáziálni, nehogy megbántsák a társukat, nem tudnak üres lappal lenni az intim percekben, mert a harag, a féltékenység, a megbántottság ezt nem teszi lehetővé.

Majd megszületik az ítélet: ez az ember engem nem vonz, nem gerjeszt vágyat bennem. 

Nézzük csak meg egy kicsit megfordítva a dolgot!

A lényeg nem az, hogy mit tesz velem a másik, hogy én vágyakozóan tekintsek rá, hanem az a fontos, hogy én milyennek látom őt, engedem- e, hogy vágyat keltsen bennem keserűség, düh vagy féltékenység helyett.

Engedem-e azt, hogy

• az ő sikerében ne az én sikertelenségemet lássam
• ha mások érdeklődnek utána, azt ne féltékenységgel reagáljam
• ha önálló és pezseg, akkor ne a veszélyt lássam, hogy megáll nélkülem is a lábán
• ha boldognak látom, ne azt vegyem le belőle, hogy nélkülem is van örömteli élet a számára

hanem mindezek tükrében azt lássam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen emberrel élhetek , és akarjam a közös malmunkra hajtani a kínálkozó lehetőségeket. Akarjam vele megélni a közös jó élményt, engedjem, hogy tiszta lappal legyünk az intim életterünkben.

Lehet, hogy úgy érzed, ezt képtelenség több évnyi sérelmet cipelve megvalósítani? Igazad lehet, viszont akkor ez még egy indok arra, hogy vedd kézbe az életed és kezdj el pozitív szemlélettel, tiszta kommunikációval, őszintén, az álmaidért dolgozva élni.

Drukkolok Neked, hogy eljöjjön a pillanat, amikor hátradőlsz, és azt mondod:
Igen! Pont ott vagyok, ahol lenni akarok, pont azt teszem, amit tenni akarok. És azzal, akivel jól érzem magam.

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm programok,
a Boldognak Lenni Könyvek szerzője
(Összhangban lenni - a párkapcsolatban is, Boldognak lenni - az útkeresésben, Két férfi között - ha egy romantikus történetre vágysz)