Nőnapkor mi másról írhatnék, mint arról, hogy milyen érzés nőnek lenni. Elég önző lenne, ha csak arról írnék, hogy én milyennek élem meg a mindennapjaimat, ezért kutatásba fogtam, hogy a neten megjelenő fórumokon mit mondanak a nők magukról, a nőiségről. Mi okoz számukra nehézséget, és mi az, ami miatt nagyon jó dolog nőnek lenni.

A pozitív oldalon az olyan privilégiumokat találtam, mint a köldökzsinórral kapcsolódás a gyermekünkhöz, a várandósság kizárólagos 9 hónapja, amikor a baba csak a miénk, a gyermekszülés élménye, és a szoptatás. Nem csak a táplálás ténye, hanem az, amikor a kisbaba az anyatej magába szívásakor felnéz az anyukára határtalan imádattal és elfogadással a szemében.  Jó nőnek lenni akkor is, amikor kinyitják nekünk a férfiak az ajtót, amikor segítenek a nehéz szatyrok cipelésében, vagy leveszik a magas polcon lévő termékeket a boltban. Amikor magához húz a szerelmünk, és megpuszil. Csak úgy.  Ha szenvedünk a meggybefőtt kinyitásával, és kérés nélkül siet segítségünkre egy erős férfikéz.

A nehézségek között említették, hogy ha csinos vagy, azt hiszik csábítani akarsz, és ajánlatot tesznek, vagy lecafkáznak. Ha kedves vagy egy férfihez, azt hiszi, le akarsz vele feküdni. Magas sarkút kell húzni, ha fel akarod hívni magadra egy férfi figyelmét, és hiába van jó ötleted a munkahelyen, sokkal nehezebb elfogadtatni, mintha egy férfi munkatárs vezeti elő. A világ tele van nők elleni előítélettel, sztereotípiával: szőke nős viccek, anyós viccek, vagy például, hogy a nők rossz sofőrök. És sajnos sok a hatalomvágyból elkövetett erőszak, a függőségi viszony szándékos kialakítása, a nők megbecstelenítése.

Jó nőnek lenni, ha nem söpörnek el a hatalomra éhes férfiak. Ha nem gondolják, hogy egy eszköz vagyok, egy használati tárgy, amivel kielégíthetik éhségüket – minden téren. Akkor jó nőnek lenni, ha nem szegik meg a szárnyaimat, amivel a világra jöttem. Ha élhetem azt, aki vagyok, ha a véleményemnek, ötletemnek, gondolatomnak ugyanakkora súlya van, mintha egy férfi mondja ezt.
Ha megnyugtató szavakat mondanak, ha ideges vagyok, és nem kérdeznek vissza, hogy: Mi van? Menstruálsz?

Szeretek nő lenni.

Mert számomra nem tabu, hogy havonta ciklusom van, sem az, hogy mammográfiára járok. Miattam nem kell kimenni a férfinak a szobából, ha hüvelygombáról van szó. Nem kell plasztikáztatnom a mellemet, nem kell felvarratni a ráncaimat, sanyargatni magam diétával, csak hogy emberszámba vegyenek. Nekem nem kell elbújnom, csak mert telik rajtam az idő, és hiszem, hogy annyit érek a munkaerőpiacon a tudásommal, mint egy férfi. Nem gondolom, hogy a helyem kizárólag a tűzhely mellett van, és csak az én feladatom egy családban a mosás-főzés-takarítás, és a leckekikérdezés. Tudom, hogy a testem az enyém, és nem rendelkeznek mások felette.

Akkor jó nőnek lenni, ha meg tudok másokat érinteni azzal a finom energiával, ami a női létemben áramlik. 

Nőnek lenni ajándék. Nőnek lenni csoda. Nőnek lenni finomság.

Ünnepeljük magunkat, mi, nők! Perdüljünk táncra, ha úgy tartja kedvünk, és hangosan kacagjunk a természet csodálatosságán, futtassuk körbe a szeretetünket a párunk és gyermekeink lelkén! De ne csak ma, hanem minden nap.

Virágra várakozás helyett ünnepeljük így, hogy nők vagyunk.

Laskai Nelli
életöröm tréner (UC Berkeley), házassági tanácsadó
A Boldognak lenni című gyakorlati életmódkönyv szerzője