A magányosság választás kérdése?
2017. augusztus 29. írta: Lane

A magányosság választás kérdése?

Az ügyfeleimtől gyakran hallom, hogy szenvednek a magányosság érzésétől. Ez az érzés nem kerüli a párkapcsolatban élőket sem, mert nem azon múlik, hogy egyedül él-e valaki, hanem ez egy belső történés. Lehetünk magányosak társaságban is, és lehetünk rendben az életünkkel egyedül élve is.

woman-1006102_340.jpg

Jómagam is éreztem már elhagyatottnak magam bizonyos életszakaszokban. Tudom, hogy milyen hideg, üres és fájó tud lenni, amikor azt érezzük, hogy senkit nem érdeklünk, senki nem figyel ránk, és senki nem tölti meg szeretettel a mindennapjainkat. Nem érezzük értékesnek, fontosnak magunkat. Várjuk, hogy jöjjön valaki, aki majd újra megtölti napfénnyel a világunkat, és aki kirángat bennünket ebből az állapotból, és értelmet ad az életünknek.

De vajon a magány ránk telepszik, vagy mi választjuk?

Amikor eluralkodott rajtam tartósan a magány, akkor jól esett belesüppedni. Jó volt önmagamnak megmagyarázni, hogy nem rajtam múlik a változás, hanem áldozata vagyok egy helyzetnek, és nem tehetek mást, mint elégedetlenkedésemnek hangot adok, esetleg vádolok is valakit, valakiket az érzéseimért.  Ez az út nem vezetett ki a magányból.

Amikor elhatároztam, hogy felelősséget vállalok az életemért, akkor csak annyit érzékeltem belőle, hogy ez nehéz, szokatlan és félelmetes. Mert mi is kellett, hogy elforduljak a magánytól?

  • Be kellett vezetnem új gondolatokat magamról és a világról.
  • Elengedni a régi, korlátozó berögződéseimet.
  • Nyitottá kellett válnom mások felé, ápolni a barátságokat, családi kapcsolatokat.
  • Értékesnek tartani magamat.
  • Megtalálni az életem értelmét magamban, és nem más személyében.
  • Megtelni önbizalommal, hinni, hogy célja van annak, hogy élek.
  • Megtalálni a FLOW érzését kiváltó tevékenységet, és minél gyakrabban belekerülni.
  • Megtanulni szeretni magamat, az életemet, és továbbadni a szeretetet másoknak.

Ha végignézünk a listán, akkor ez mind olyan, ami rajtam múlik, amiért nekem kell mozdulnom. (Az ezt segítő gyakorlatokról a Boldognak lenni, az Összhangban lenni, és az Egy angyal hangját hallottam című könyveimben is írtam. )Ezért látom úgy, hogy a magányosság nem rám talál, nem valami olyan, amit az élethelyzet hoz, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy olyankor passzívan állunk a fejlődésünk előtt. Nem teszünk meg valamit, elfordulunk az életörömtől az önsajnálat felé.

Honnan vehető észre az elfordulás folyamata? Például ezekből:

  • Ha valaki sokat megítél másokat.
  • Ha senki nem elég jó számára barátnak.
  • Ha nem érdeklődik valaki mások iránt, nem válaszol a megkeresésekre.
  • Ha nem éli a szeretetet, hanem az igazságát hajtja.
  • Ha önsajnálatban, áldozatszerepben szemléli a világot.
  • Ha nem keresi a történésekben a fejlődés lehetőségét.
  • Ha passzívan van jelen, csak sodródik és szenved.
  • Ha a saját életébe nem hoz új szokásokat, nem enged el régi dolgokat, hanem inkább mások életét akarja irányítani, másokra akarja ráerőltetni az akaratát, a nézőpontját.

A magányosság érzéséből ki lehet törni, meg lehet állítani azt. Belső hitrendszerrel, belső támasszal, önismerettel, életcél meghatározásával, örömteli élettel, nyitottsággal, kedvességgel.

Lehet, hogy nehéznek tűnik a felelősségvállalás, de működőképes dolog. Érdemes foglalkozni vele.

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr5212788094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása