Edinára olykor rátör a pánik. Így fogalmazza meg azt a megmagyarázhatatlan dolgot, ami történik vele néha éjszaka. Alig kap levegőt, érzi, hogy kezdi elveszíteni a kontrollt a teste felett. Emiatt kérte a segítségemet. Szerencsére ezek a tünetek nem jelentkeznek mindennap, így van időnk még nyugalmi időszakban kipróbálni olyan technikákat, amelyek segíteni tudják őt.

A párkapcsolata elég hullámzóan alakul, a munkahelyét gyakran változtatja, keresi a helyét a világban. Eddig kint kereste, a körülmények között akart olyat találni, ami tökéletesen passzol, és ahonnan nem akar majd továbbállni.  Ugyanakkor fél az újtól, de annyira hajtja belül valami gondolat a változtatásra, hogy a generálódott feszültséget nehéz elviselnie.

Szeretnék egy boldog párkapcsolatban élni, de a társam nem képes boldoggá tenni, és nem vesz engem figyelembe – mondja. Olyan munkahelyet keresek, ahol megbecsülnek, elismernek, és értékelnek engem. Nem tartom magam értékesnek, jó lenne, ha valaki megerősítene ebben.

Ezzel a gondolatmenettel másoktól függ Edina boldogsága, elégedettsége, önértékelése. És az ebből fakadó bizonytalanság és keserűség felemészti.

Nekem is volt már pánikhelyzetem. Ha tartósan az életemben lévő hiányra gondolok, akkor engem is elkezd szorongatni a bizonytalanság, a garancia hiánya, és kiszolgáltatottnak érzem magam. Azt az üzenetet fogom, hogy nem tudom uralni az életemet, hiszen akkor meglennének azok a körülmények, amikre vágyom. A vágy azt jelenti, valami nem az enyém. A hiányra koncentrálás pedig rombolóan hat rám. Ennek a pár mondatnak, amit leírtam, negatív töltete van. Súlyos, nehéz kilátástalanság.  Ebben tartani azt a lelket, ami szárnyalna szabadon – sokáig tünet nélkül nem lehet.

Én is ismerem, hogy milyen az az érzés, amikor jön a légszomj, a pulzus megemelkedik, gyengeség, szédülés tör az emberre. Az első pár másodpercben volt  lehetőségem megállítani a rosszullétet. Mélyeket lélegeztem, és ha azt éreztem, nem jut be levegő, megnyugtattam magam.

„Ez az egész azért van, mert valamit félreértelmez a testem. Most nem vagyok veszélyben. A jelenben biztonságban vagyok. Minden rendben van velem, és a környezetemben. Béke és biztonság vesz körül. Szeretve vagyok, és szeretek másokat. A szeretet pozitív légkört teremt. Békében és biztonságban vagyok.”

És mivel ez nem agymosó szöveg, hanem igazság, hiszen fizikai értelemben tényleg biztonságban vagyok, vissza tudom terelni a gondolataimat, és megszűnnek a tünetek. Ugyanakkor a legtöbbet azzal tudok tenni, ha még a tünetek megjelenése előtt beemelem az életembe a lazítást, és kiépítek egy olyan belső támaszt magamnak, amely felé hittel és bizalommal fordulhatok. Mert így tudom, hogy mindig, minden körülmény közepette van mentsváram, van valami, ami segíteni tud. Ez valakinek az Istenhit, egy ima, valakinek egy képzelt mesés hely, ahova ilyenkor gyorsan ellátogat, egy elképzelt ismerős ember megnyugtató hangja. A lényeg, hogy biztonságban tudja érezni magát, érezze, hogy nincs magára hagyva.

Edinával begyakoroltuk a mindfulness technikát, megtanulta a légzésmeditációt, megismert egy imát, amit néha elmondva erősebbnek érzi magát, megtanulta a képpel+érzéssel egybekötött stabilizáló technikát, és mivel szilárdabbá vált bent, így erősebb lett kint. Egy idő után már nem mások ítéletére volt bízva az ő jól-léte, hanem a saját irányítása alá kerültek a gondolatai, mondatai, cselekvései.

Nem szűntek meg még teljesen, csak ritkultak a pánikrohamai, ami nagy könnyebbséget jelent számára. Már nem gyűri maga alá, ha észleli a jeleket, az elején el tudja csípni a folyamatot. A tünetmentesség időszaka egyre nyúlik, a rosszullét mértéke csökkent. Nem fél a tünetmentes napokon, hogy jaj, mi lesz, ha megint rátör a rosszullét. Ezen kívül pedig azon dolgozik, hogy a régi szokásai helyett az újakra koncentráljon. A hiánygondolkodást minél gyakrabban a hálagondolkodás váltsa fel. És ez segít neki, hogy kiegyensúlyozottabban élje az életét.

 Ha szeretnél segítséget kapni az életed feljavításához, kattints ide!

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner