A legtöbb ismerősöm szenved azzal, hogy megélje a jelent. Megvallom, én is szoktam ebbe a csapdába esni, de szerencsére felismerem, és csak (viszonylag) kevés ideig vergődöm benne. Legalább.

A boldogságot kutató professzorok a nem-jelenlétet azzal is magyarázzák, hogy ilyenkor az elménk barangol a múltban vagy a jövőben, így semmiképpen sem látja és éli meg azt az élményt, amire egyébként vágyik, és ami miatt kóvályog az időben – gondolatban. És ez itt a lényeg, hogy csak gondolatban barangolunk, tehát az nem a valóságunk, azonban nagy szerepet játszik a hozzá kapcsolt vagy általa előhívott érzés. És itt most nyilván akkor van jelentősége, ha ez negatív.

A jelenünk – legtöbbször – abszolút megadja azt, amilyen érzésre vágyunk. Legtöbben érzelmi biztonságra, szeretve lenni érzésre, boldogságra vágynak, amit lássunk be, napjainkban azért sokunknak meg is adatik, és most nem gondolok a szélsőséges esetekre, történésekre, hanem úgy egy átlagos hétköznapot nézek. Egy sima hétköznapot is képesek vagyunk „szürkének” titulálni, pedig dehogy az.

Például könnyen mondjuk, hogy nem érzem szeretve magam, de biztos ez? Tényleg senki sincs, aki szeret bennünket, vagy csak nem úgy szeret, amiből mi ezt megérezzük? Gyakori az is, hogy boldogtalannak tituláljuk magunkat, azonban érdemes megnézni azt is, hogy tényleg boldogtalanok vagyunk, vagy csak boldogabbak szeretnénk lenni? Miért is nem vagyunk boldogok, ha van mit ennünk, ha van hol laknunk, ha van, akit szerethetünk…stb. Persze, tudom, hogy ez néha KEVÉS, de a kevés nem jelenti azt, hogy nincs.

Nem csak negyven felett érdemes a jelenlétben tartó technikákat elsajátítani és alkalmazni, azonban a 40-50-es korosztályon (és főleg a nőkön) a legnagyobb a terhelés a megfigyelések szerint. Ilyenkor nagyok a gyerekek, ami egy új mentális hozzáállást kíván az eddigiektől, gyakran ilyenkor a szülők elkezdenek betegeskedni, a párkapcsolat pedig most ocsúdik fel a gyereknevelés évei alatt történt elhanyagoltságból. És a karrierről, önmegvalósításról, a testképről még nem is beszéltünk…

A szorongás, a félelem, az aggodalom, az értéktelenség érzés nem ismeretlen egy negyvenes számára. De fel a fejjel! Sok jót is ad ez az időszak, azokra érdemes nagyobb fókuszt helyezni, vagy legalábbis vissza-vissza térni, hogy megvilágítsuk mentális zseblámpánkkal ezeket a pillanatokat, hogy újra átélhessük azokat akkor is, ha kevésbé rózsás a jelen.

Hogyan éljük meg a jelent annak csodálatosságában? Olvasd el az alábbi három pontot, és a harmadikat azonnal próbáld is ki.

1, Ne engedjük vándorolni a gondolatainkat. Kapjuk rajta magunkat, amikor a múlton bosszankodunk, vagy a jövőtől szorongunk. Az egyiket nem tudjuk megváltoztatni, a másik meg egyelőre csak egy feltevés. Egyik sem a valóságunk az itt és mostban.

2, Figyeljünk arra, hogy minden átmenetileg van jelen az életünkben. A jó és a rossz dolgok is, és merítsünk erőt abból, hogy egyszer a rossz pillanatoknak is van vége, és meg fogunk élni számtalan jót is mellette. Rugalmasnak kell lenni az életfeladatainkhoz, máskülönben nehezen fogunk tudni megkapaszkodni a negatív gondolataink, érzéseink örvényében. A változás természetes dolog.

3, Állítsuk meg a gondolatmenetet, amely nyugtalanít bennünket és keressünk három pozitív dolgot, amiért hálásak tudunk lenni a jelenünkben, és időzzünk ebben a pozitív érzésben, engedjük, hogy ellazuljon a testünk. Engedjük le a vállainkat, mosolyogjunk.

Egészségünkre!

*****

Ha szeretnél rálátni a saját viselkedésedre (párkapcsolatod működésére), reakcióidra, és változást szeretnél hozni az életedbe, akkor örömmel segítelek téged is életed ezen szakaszán, itt írd be magad a naptáramba.

Szívesen fogadlak, hogy ne érezd félelmetesnek az életet, és ne érezd azt, hogy mindent egyedül kell megoldanod. Aki külső segítséget kér, az nem tudatlan ember, hanem arra voksol, hogy időt takarítson meg önmaga számára, és az egy helyben toporgást megértés, erőmerítés, eszközfrissítés és lendület váltsa fel.  

Laskai Nelli
életöröm tréner, házassági tanácsadó