Egy kapcsolat elején minden könnyűnek tűnik, hiszen a rózsaszín ködben elég egy mosoly, egy üzenet, egy érintés, és máris közelebb kerülünk egymáshoz. Azt érezzük, végre valaki figyel ránk, valakinek fontosak vagyunk és olyan gesztusok érkeznek felénk, amire már régen vártunk.

De ahogy telnek a hónapok, évek, a romantikus lendületet egyre inkább felváltja a hétköznapok realitása. Az apró eltávolító csalódások, a megszegett ígéretek, a gesztusok elmaradása. Amennyiben nem tanulták meg a párok egymás felé kifejezni a szükségleteiket, akkor ráadásul az egyik fél nem is tud arról, hogy a másik mire vágyik most, ebben a szakaszukban. Az ilyen titokban maradó információk végül lakótársakká formálják a párt.

Noha nem történik semmi extra konfliktus a mindennapokban, mégis felüti a fejét a hiány, a szomorúság, az eltávolodás. De mi okozza ezt, ha egy kapcsolat nem élhetetlen, ám mégsem kielégítő?

Hétköznapi apróságok, vagy mégsem?

Sok kapcsolat nem egy nagy drámánál, hanem apró cserbenhagyásoknál kezd távolságot hozni az egykoron szerelmes felek közé. Például:

• Megígéred, hogy időben hazaérsz, de elfelejted.
• Ő fontos dolgot oszt meg, te csak fél füllel hallgatod.
• Egy nehéz nap után elvárnád a támogatását, de ő inkább elvonul.
• Ritkulnak az ölelések, elmarad a figyelem, a közös tervek.
• Arra vársz hogy kiolvassa a gondolataidat, de ő nem él ezzel a szuperképességgel, ezért neheztelsz rá.
• Nem vagy érdeklődő a csalátdtagjai, szerettei irányába, vagy esetleg szidod is őket.
• Eltitkolod az életed egyes területeit előle, így kizárva érzi magát.

Ezek a „kis” dolgok idővel falat építenek köztetek. A másik elkezdi úgy érezni, hogy nem fontos, nem számít igazán. És bár nem történik semmi látványos, egyszer csak azt veszed észre, ott él melletted valaki, de mintha már nem is lenne jelen. Nincs kapcsolódási lehetőség, csak távolság van, ami ijesztő és áthidalhatatlannak tűnik egy idő után.

Hogyan lehet ezt kezelni?

A legelső lépés, hogy észreveszed, hogy valami megváltozott a kapcsolatodban. A megszokásban könnyű átsiklani a másik érzései felett, vagy saját sértettségünk mögé bújni, de ha valóban fontos a kapcsolat, tudatosan oda kell fordulni egymáshoz.

Nincs gondolatolvasás, nincs felelősségelhárítás, hanem bevállalás van. Bevállalni a kérdéseket, amire lehet, hogy nem lesz megnyugtató a válasz, és bevállalni az esetleges mulasztásokat, sérelem okozásokat. Ez nem gyengíti a kapcsolatot, hanem épp ellenkezőleg, közelebb hozhatja egymáshoz a feleket.

• Kérdezd meg: Hogy érzed magad mostanában a kapcsolatban? Mit érzel, mire lenne szükséged?
• Figyeld meg magad: Mennyire vagy elérhető érzelmileg? Türelmes, érdeklődő, támogató a hozzáállásod?
• Adj időt és teret a kapcsolatra: Nem maradhat figyelmen kívül a mindennapokban a kapcsolat sorsa.
• Ne félj újrakezdeni: Egy esti beszélgetés, egy közös program, egy őszinte vallomás, egy mély beszélgetés újra közelebb hozhat. Tedd félre az egódat és válj érdeklődővé.

Szerelem és tudatosság, kéz a kézben

A tartós kapcsolatok titka nem a hibátlan működés, hanem a tudatos jelenlét. A szerelem egy érzés, ami jön és megy, de a szeretet, az elköteleződés és a figyelem már döntés kérdése. Az, hogy fejben is ott vagy a kapcsolatban, azt jelenti, hogy nem csak akkor teszel a kapcsolatért, amikor kedved van, hanem akkor is, amikor a másiknak szüksége van rád. És sokszor olyan tevékenységekben is részt kell venni, amit a magad kedvéért nem tennél. A kölcsönösség elvén működtetve a kapcsolatot ez nem behódolás, alárendelődés, hanem egy pozitív adok-kapok kiépítése. Ma én kedvezek, holnap nekem kedvez a párom.

Ahogy egy kertet is öntözni kell, akkor is, ha épp nem virágzik, ugyanígy a kapcsolatot is gondozni kell. Nem mindig lesz szenvedély, de lehet mélység, bizalom és újraközeledés.

Ha szeretnél tisztábban látni, hogy a kapcsolatotok milyen sérüléseket hordoz, vagy mennyire esélyes, hogy újra egymásra találtok és mit kellene tenni hozzá, akkor szívesen segítek Neked is. Itt tudsz olvasni a tanácsadás menetéről.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, NLP tréner

bortókép: pexels. com