Azt tapasztalom, hogy ha valaki unja az életét, un mindenkit maga körül, akkor leginkább önmagával szemben vannak olyan elvárásai, amiket nem tud/akar teljesíteni. Akár lustaságból, akár azért, mert nem tudja, hogyan is kezdjen hozzá.

Az unatkozás jó is lehet, hiszen jelez nekünk, hogy valami nincs rendben. Ha nem csinálunk semmit, és nem érezzük jól magunkat a semmittevés közepette, akkor változtatnunk kell valamin.

Ha már nem szórakoztat egy könyv, egy barát, egy tévéműsor, sem a főzés, vagy bármi, amit addig élvezettel tettél, akkor bizony ez jel.

Az unatkozás tökéletes ellenszere lehet egy hobbi, amit azért teszel, mert örömet okoz, mert fejlődsz általa, mert kikapcsol. Elgondolkodtatónak tartom, amikor valaki azt mondja, hogy nincs hobbija. Nincs semmi, amivel szívesen leköti az idejét. Lehet ám ez a pihenés is, ha jól érzem magam a bőrömben, mialatt fekszem a kertben, vagy a kanapén. Ha nincs tőle lelkiismeret-furdalásom, ha töltődöm általa.

Én azt szeretem, ha olyasvalamivel foglalatoskodom szabad időmben, ami valamiféle produktumot nyújt. Akár szellemileg, akár fizikailag. Új nézőpontok megismerése, új tevékenység elsajátítása, meglévő képesség mélyítése, de lehet ez akár törődés valakivel.  A lényeg, hogy kedvem teljen benne.

Ha nem jut eszedbe semmi, amit hobbiszinten űznél azért, hogy felpezsdítsd az életedet, sorolok néhányat: kertészkedés, kisállat tartás, barkácsolás, dekorálás, gyűjtögetés, sport, színházlátogatás, rajzolás, festés, idegennyelv tanulása, varrás, új sütemények alkotása, fényképezés...