Egy párkapcsolatban gyakran adódnak olyan pillanatok, vitás helyezetek, amikor a belátás helyett önmagunk sajnálata ural bennünket, és egy-egy nehezebb helyzetben csakis az igazunkat keressük. Nem foglalkozunk azzal, hogy hosszú távon mi tesz jót, mi viszi előre a kapcsolatot, mi segíti igazán az életünket, csak azt nézzük, hogy ott és akkor mi nyerjük a vitát, a mi véleményünk legyen irányadó.

Mondanom sem kell, hogy ez nincs a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat titkai között. Ez nem azt jelenti, hogy mindenre mondjunk igent, és úgy legyünk elfogadóak a másikkal, hogy közben összeszorított fogakkal tűrünk.  Lehet szeretettel átszőve válaszolni nemet valamire, és higgadtan átadni, hogy mit szeretnénk. Nem tanácsos a múltban vájkálni, újra és újra felhozni a másik hibáját, csak hogy kedvezőbb színben lehessünk. A jelenre és a jövőre kell koncentrálni. A múlt már megtörtént.

Egy vitatkozás során először magunknak tegyük fel a kérdést, hogy miért vagyunk benne ebben a helyzetben. Hallgassuk végig nyitott szívvel és füllel, amit a másik mond és fejtsük meg, hogy mit üzen számunkra ez a szituáció. Mi az, ami ebből előre vihet bennünket és a párkapcsolatunkat.

Hiszen minden, ami velünk történik, az értünk van. Ahhoz segít hozzá, hogy azzá válhassunk, akik lenni szeretnénk, és azzal, ott és úgy éljünk, akivel, ahol és ahogy szeretnénk.

Csak rajtunk múlik.

foto: pinterest