Nézem a Facebook hírfolyamot, és a média ontja rám a negatív, rossz híreket. A főcím elég beszédes, így gyakran megkímél attól, hogy elolvassam a cikket. Nem baj, ha tudom, hogy mi folyik a világban, de csak azért, hogy tudatosítsam magamban, hogy milyen nem szeretnék lenni.

Ennél viszont  izgalmasabb, hogy milyen szeretnék lenni?

Vannak emberek, akikre tisztelettel gondolok. Elismerem a munkájukat, az életüket. Segítőkészek, kedvesek, és alázattal vannak benne a helyzetükben. Nem fekszenek alá a másik ember akaratának vagy alázkodnak meg a szó negatív értelmében, hanem harc nélkül elfogadják azt, ha másnak más a véleménye, ha éppen az életük nem arra halad, amerre ők azt hitték, hogy jó irány lesz.  Mindig kiállnak magukért, az érzéseikért, gondolataikért, miközben nem próbálják meg lenyomni azt a másik torkán. Csendesen, szeretettel, tisztelettel érvelnek, ismerve önmagukat, a céljaikat. Az ilyen ember nem meggyőzni akar, hanem haladni a saját útján. Ha vele tartasz, társul fogad, ha nem akarsz arra menni, nem rángat magával.Tudja, hogy mit szeretne elérni, rugalmasan kezeli a változásokat. Élményeket tűz ki célul és nem tárgyak begyűjtését.

Hálózatban vagyunk. Emberek hatnak ránk, mi vagyunk hatással másokra. Ebből kifolyólag felelősségünk van, hogy mit mutatunk meg magunkból, milyen gondolatokkal hagyunk nyomot másokban.

Az ítélkezés nem segít jobbá tenni a környezetedet. Állj ki egy jó ügyért, mutass példát, éld meg a jelenben az elégedettség érzését! Ha másoknak megmutatod, hogy lehet így is élni, máris sokat tettél magadért, a világért, a jövőért.