Ez a részlet a Boldognak lenni című könyvből származik. Azt hiszem, mindig van létjogosultsága. Kortól, nemtől és anyagi helyzettől függetlenül.

"Mi történik, ha elfogadom, hogy bár eddig nem így gondolkoztam, de most már odafigyelek, hogy ne hibáztassak mást a velem történtekért?

Akkor felelősséget vállalok a tetteimért. Tudom, hogy a boldogságom kulcsa nálam van. Vagy használom, vagy nem. Én döntök arról, hogy hol dolgozom, mivel keresem a kenyerem, és elégedett vagyok-e az életemmel. Én döntöm el, hogy van-e hitem, vagy nincs. Használom-e tovább a régi szokásaimat, vagy újakat alakítok ki. Én döntöm el, hogy ki mellett ébredek fel minden reggel.

Én döntöm el, hogy mosolygok vagy panaszkodok. Én döntöm el, hogy egészségesen élek-e. Csak rajtam áll, hogy anyagilag bővelkedem, vagy szűkölködöm. Én döntöm el, hogy hol lakom, hogy kik a barátaim, jó viszonyban vagyok – e a szüleimmel, testvéreimmel.

Én döntöm el, hogy az elém gördülő akadálynál összeomlok, vagy felmászok rá. Csak rajtam múlik, hogy megtanulok-e új dolgokat; nem a pénzemen, nem a páromon, nem az oktatási rendszeren, nem a politikusokon."

Ha szeretnél bővebben olvasni a könyvből KATTINTS IDE!