A Facebook egy olyan színtér, amin keresztül egy rakás infó tódul elém. Ami zavar, hogy egy ideje szinte már csak az egymásnak feszülő ismerőseim posztját látom.  És nem örülök neki.  Bár őszintén szólva a sok bulvár hír vagy szerencsét hozó képek megosztása sem okoz örömet. Úgyhogy biztosan bennem van a hiba. Vagy nem.  Szívesebben  néznék a barátaim mindennapjaiból származó életképeket. De azt meg nem lehet, hiszen vagy a pedofiloktól, vagy az adóhatóságtól, vagy az irigyektől óvják magukat.

Álmom egy olyan közösség tagja lenni, ahol nem kell titkolni a véleményt, ahol nem kell attól tartani, hogy milyen következménye lesz egy képmegosztásnak, ahol egymást segítik az emberek és örömmel élik a mindennapjaikat.  Ahol nem az a téma, hogy ki ül közel a tűzhöz a megélhetéséért, és akik közel ülnek, nem akarják a távolabb didergőknek megmagyarázni, hogy csak félreértelmezik a hideg idő jeleit.  Ahol nincsenek didergők, mert aki szeretné, annak jut a melegségből.