Ha valaki párkapcsolatban él és szeretői kapcsolatba bonyolódik, akkor többféle magyarázattal próbálja meg felmenteni magát a felelősségvállalás alól.

Ezek a leggyakoribb indokok, amivel a hűtlen fél nyugtatja lelkiismeretét:

•          a társam sosem foglalkozik velem,
•          otthon ritkán van szex,
•          a nejemet/férjemet nem érdekli, ha nem vagyok otthon,
•          a társam már nagyon sokszor megcsalt,
•          a társam sokszor megbántott,
•          nem érzem, hogy a társam szeret,
•          nekem is jár a boldogság, rövid az élet.

Persze a felsoroláson túl is vannak olyan megállapítások, amivel ideig-óráig békén hagy a lelkiismeret, viszont ezt hosszú távon rendezetlenül hagyni nem lehet és nem is érdemes.

Amikor valaki szeretőt választ magának (és sosem belekeveredik), akkor valójában a saját szerethetőségét szeretné megtapasztalni. Ezt lehet kozmetikázni azzal, hogy a szexuális vágy hajtja az illetőt, de a lényeg akkor is az, hogy a meglévő párkapcsolatát nincs bátorsága rendezni. Nincs bátorsága lezárni egy nem működő kapcsolatot vagy éppen megjavítani azt.  Hiányzik a felelősségvállalása.

Nagy erő, alázat és tisztelet kell ahhoz, hogy valaki bevállalja otthon, hogy van valakije. Éppen ezért hazugságokba, titkolózásokba burkolózik, amik viszont egy idő után kellemetlenséget okoznak a számára. Akkor eljön a választás, a döntés pillanata: szerető vagy házastárs…

Sokan nem tudnak ilyen helyzetben dönteni, megvárják, amíg kiderül a hűtlenség.  Nem akarnak elszakadni a lopott órák okozta gyönyörtől, attól az érzéstől, hogy számítanak valakinek, szexisnek, szépnek, erősnek látja őket valaki.  A hazugsággal teli élet sosem tud boldog lenni, így fel kell vállalni mindenképpen a helyzet tisztázását, hogy elkerülhető legyen a gyötrő bűntudat és a harag, ami komoly fizikai betegséghez vezet.

Mint házassági tanácsadó azt mondom, hogy egy ilyen esetben a legjobb lenne vállalni a felelősséget, leülni és megbeszélni a társsal, hogy miért alakult ez ki, mi vezetett ehhez a döntéshez, és mi az, amit a külső kapcsolatban keresett a hűtlen fél.  Ezt követi a bocsánatkérés és a kárpótlás a megcsalt fél felé. Ezek után jöhet a közös döntés, hogy megbirkózik-e a pár egy ilyen tapasztalással a kapcsolatukban, vagy inkább külön folytatják tovább.

A választás nem mindig könnyű, hiszen ugyanúgy érzelmek kötik a felet a szeretőhöz is. Ezek a segítő kérdések jól jöhetnek ahhoz, hogy könnyebb legyen dönteni a szerető és a párkapcsolat között:

•          Mi zajlódott le benned, amikor úgy döntöttél, hogy megcsalod a társad?
•          Mit kerestél a külső kapcsolatban?
•          Mit ad valójában a külső kapcsolat számodra?
•          Mi hiányzik a házasságodban?
•          Szeretnéd, ha a hiányzó dolgok meglennének a párkapcsolatodban?
•          A szeretődnek van olyan tulajdonsága, ami miatt nem tudnál vele együtt élni?
•          Könnyen lemondanál a társadról azért, hogy a szeretőddel élj tovább?

Persze igazából tovább kellene menni a válaszok mentén, hogy valóban feltáruljon a hiány, világossá váljanak a célok és helyre kerüljön a kliens önbecsülése, megszabaduljon a bűntudattól, legyen lehetősége helyrehozni azt, amit elrontott a házasságában.

Ezeket akkor is fontos rendbe tenni, ha a pár nem gondolkozik tovább közös jövőben, mert aki nincs rendben önmagával, annak ez a következő párkapcsolatában is ki fog ütközni.