Egyik barátnőmmel a minap összeszedtük azokat a tapasztalatainkat, amikor a férfiak félreérthető, kétértelmű megjegyzést küldtek felénk. Ha úgy jött volna ki a lépés, akkor kaphattunk volna az alkalmon, hogy a labda leütését követően szexuális élményben legyen részünk valakivel, aki nem a párunk.
Azon tanakodtunk, hogy vajon ez egy ősi, kódolt viselkedésforma-e. Mármint, hogy azért utalnak néhányan a szexre az egyébként semmiképpen nem odakapcsolódó beszélgetésben, mert szeretnek hódítani? A férfiak szeretik látni, ha a nők elpirulnak, és/vagy szégyenlősen, zavartan mosolyognak? Vagy ezek ártatlan viccek, csak a nők képesek elbízva magukat azt komolyan venni?
Például:
- Segítesz betenni? (Kérdezi a cipőboltban az eladónő a férfi vásárlót, miközben a cipős dobozt próbálja egy kézzel a szatyorba tenni.)
- Neked, bármikor. (válaszol a férfi, és hozzá kajánul mosolyog)
A nő küzd, hogy a konnektorba bedugja a laptop kábel végét. A férfi munkatárs segítségére siet, és macsós mosollyal az arcán hozzáteszi:
- Majd bedugom én neked! Jó?
Szintén munkahelyi sztori. A nő egy nagy dobozzal a kezében meglát egy férfi munkatársat, és megkérdezi:
- Megfognád nekem?
- És te nekem? – érkezik a válasz, kuncogó kamaszvigyorral.
A férfi kolléga szeretne lemérni egy ajtót, segítségül hívja a munkatársnőjét, és a mérőszalaggal felé bök.
- Megfognád a végét? – kérdezi.
- Persze – érkezik a válasz.
- Mármint a mérőszalag végét… - vigyorog sejtelmesen.
Kinek tesznek kétértelmű megjegyzést a férfiak?
Vajon minden nővel „viccelődnek”? Vagy csak azokkal, akiket potenciális ágyasnak tekintenek? Akikkel működik a kémia?
Azt hiszem, az illendőség és a valóság ide kívánja azt is, hogy nem csak a férfiak szoktak kétértelmű megjegyzést tenni egy beszélgetés során. A nők is képesek arra, hogy egy – egy félreérthető mondattal felhívják nőiségükre a figyelmet. A non-verbális eszközök bevetéséről nem is beszélve.
Nem célom, hogy pálcát törjek mások felett, hogy jónak vagy rossznak ítéljem meg a szóban forgó embereket, helyzeteket. Csupán csak foglalkoztat a kérdés, hogy
Mi történne, ha minden alkalommal behajtaná a felajánlást a beszélgetőtárs?
Mármint, milyen reakciót váltana ki a viccelődő férfiból, ha bátorító választ kapna. Ha a nő komolyan venné a felajánlást, és kérné, hogy vigye ágyba, mert van egy szabad órája éppen. Ebben az esetben az ártatlan, vicces megjegyzések hány százaléka válna valódi ágyjelenetté?
Amelyik kutya ugat…
az nem harap – tartja a mondás. De akkor miért van szükség félreértelmezhető, szexre utaló megjegyzésre a férfiak és nők közötti beszélgetésben? Kielégítetlen szexuális életre utal vagy gyenge önbizalomra? Vagy egyszerűen csak a hódítási vágy nem képes a meglévő párkapcsolaton belül maradni?
Laskai Nelli
párkapcsolati tanácsadó, motivációs tréner
a Boldognak lenni és a Két férfi között című könyvek szerzője
