Több levelet is kaptam, amiben az elváláshoz, a kapcsolat lezáráshoz kértek tanácsot.  A fő kérdés az volt, hogy miként lehet az ész és a szív összhangját megteremteni akkor, amikor szeretünk valakit, de a vele való együttélés kínokat és szomorúságot hoz számunkra.

Hogyan lehet meghúzni azt a bizonyos vonalat, és önszántunkból körön kívül maradni?

Egy kapcsolatot folyamatosan ápolni és fejleszteni kell.  Ha egy kapcsolat nem működik, akkor azt a felek nem működtetik.

Ennek lehet több oka is, például:

• a felek nem érzik szeretve magukat,
• elégedetlenek önmagukkal, az elért eredményeikkel, 
• nincsenek közös céljaik,
• nem működik a kommunikáció közöttük,
• elmúlt az elköteleződés egymás irányába.

Mindegyik pontot lehetne tovább boncolgatni, de akkor a miértekre keresnénk a választ, és nem arra, hogy ebből a helyzetből hogyan legyen tovább.

Amikor valaki arra az elhatározásra jut, hogy szeretné lezárni a kapcsolatát és új életet kezdeni, akkor valószínű, hogy határozott elvárásai vannak egy párkapcsolatot illetően, és a jelenlegi partnerével nem egyeznek a számításaik, mindemellett bízik abban, hogy azokat egy másik kapcsolatban meg fogja találni.

Ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel zárjunk egy kapcsolatot, és egészséges önbizalommal kezdjünk bele egy másikba, tisztában kell lenni az érzéseinkkel, a vágyainkkal, felelősséget kell vállalnunk azért, amit mi mulasztottunk el megtenni, vagy mi idéztünk elő a párkapcsolatban. A „nem tudom, hogy mit akarok, de ebből elegem van” nem fog elég erőt és stratégiát adni ahhoz, hogy lépni merjünk.

Elfogadás és elengedés

Nehézségek minden kapcsolatban vannak, konfliktusok, sérelmek mindenhol adódnak, ezért jó, ha nem a harag vezérel bennünket az elváláskor, hanem egy szeretetteljes elfogadás és elengedés hat ránk. Elfogadjuk, hogy bár minden tőlünk telhetőt megtettünk, ez a párkapcsolat nem az, amire vágyunk. Be kell tudnunk vállalni, hogy nem a másikat hibáztatjuk, hanem arról van szó, hogy ez a kapcsolat nem azt nyújtja, amire vágyunk, és ezért elengedjük a társunkat, hogy mindketten boldogan élhessünk. 

Tudnunk kell, hogy egy kapcsolat elromlásáért mindkét fél felelős. Ha nem tesszük helyre a hiányosságainkat, nem fejlesztjük magunkat azért, hogy egyre kevesebb vakfoltjaink legyenek, akkor esélyes, hogy a régi hibákba esünk az új kapcsolatunkban is.

Néhány kérdés, ami segíthet tisztán látni:

Mi miatt nem érzem szeretve magam ebben a párkapcsolatban?

Miből érezném szeretve magam?

Szívesen tennék-e még valamit, hogy ez a kapcsolat működjön?

Vannak-e a társammal közös céljaink?

Érzem-e, hogy ezzel az emberrel szeretném-e leélni az életem?

Képes vagyok-e elengedni a társamat, hogy ő is és én is egy új, boldog kapcsolatnak adjunk helyet?

Hajlandó vagyok-e egyedül élni, amíg meg nem találom az igazi páromat?

Hiszem-e, hogy megérdemlek egy jól működő párkapcsolatot?

Elhiszem-e, hogy képes vagyok egy párkapcsolatot működtetni?

Elhiszem-e, hogy képes vagyok megállni a helyem az életben, és elégedetten élni társ nélkül is?

Szeretem-e önmagam?

Mik a céljaim az életben?

Mit vagyok képes megtenni azért, hogy elérjem őket?

Hajlandó vagyok-e új emberekkel ismerkedni?

Képes vagyok-e idegen ember előtt felvállalni az igazi önmagam?

Van-e szenvedély bennem, amit másnak szívesen odaadnék?

Le akarom-e vetkőzni a gátlásaimat és megmutatkozni testileg-lelkileg egy új párkapcsolatban?

Vállalom-e, hogy bizalmat adok egy új embernek, és nyitott leszek egy új kapcsolatra?

Le a félelmekkel!

Sokszor előfordul, hogy valaki azért nem szánja rá magát a váltásra, mert tele van félelmekkel. Nem szeret otthon lenni, nem szeret az adott társához tartozni, viszont fél egyedül lenni. Fél attól, hogy új embereket ismerjen meg, hogy új kapcsolatot alakítson ki, annak minden szépségével és nehézségével.  Fél felvállalni az igazi önmagát, ezért inkább beleragad abba, ami ugyan nem működik, de legalább nem ismeretlen. Fél attól, hogy el fogják-e mások őt fogadni, hogy képes lesz-e kitárulkozni újra.

Az élet akkor is robog tovább, ha félünk, és akkor is, ha feladatként tekintünk a félelmeinkre, és megugorjuk azokat. De az utóbbinál legalább esélyt kapunk egy elégedett, boldog életre.  Lehet, hogy eleinte leverjük majd a lécet, de rutint szerezve át fogjuk tudni ugrani azt. 

Ha úgy döntöttél, hogy lezárod a kapcsolatodat, akkor tedd szeretettel és ne hibáztatással! Köszönd meg, hogy együtt voltatok, hogy tanulhattál mellette, hogy a közös tapasztalások által jobban megismerhetted önmagad. Bocsáss meg neki az általa okozott sérelmekért, majd engedd útjára szeretettel és békével!

Megtalálod a biztonságot az életedben önállóan, ha

• szereted magad,
• elhiszed, hogy jár neked a boldogság,
• készen állsz fejlődni, új dolgokat beengedni az életedbe, 
• odafigyelsz mindennap az élet szépségeire,
• értékeled a dolgokat magad körül,
• a szeretetet, az életörömöt választod a harag helyett.

Boldogságra születtünk, és minden adottságunk megvan ahhoz, hogy úgy is éljünk.A változás bennünk van. Rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk: maradunk és félünk, vagy lépünk és bízunk.

 A múltban nem lehet élni, és a jövőben sem, tehát egyetlen nap van, ami a miénk: a mai.

További önbizalom-erősítő, párkapcsolat-javító módszerekért, kattints a blogra!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, tréner
a Boldognak lenni és a Két férfi között című könyvek szerzője