Úgy vélem, hogy a házasságok válási aránya magas ahhoz képest, hogy hány kapcsolatot lehetne megmenteni, ha mindkét fél foglalkozna az önismerettel, az önfejlesztéssel. Ezek a – talán hóbortnak tűnő – foglalkozások abban segítenek, hogy jobban megértsük magunkat, a társunkat és úgy tudjunk kommunikálni, hogy az ne verjen éket közénk és a partnerünk közé.

Sajnos már jó ideje rohan a világ, rohanunk vele mi is, és könnyen kibillenünk a lelki béke állapotából, ami természetesen gyorsan jelentkezik a párkapcsolatban is, például türelmetlenség, elégedetlenség, reménytelenség, veszekedés, játszmák, egymástól való elfordulás formájában. Már az ezek okozta távolság is rémísztő, lehangoló lehet, de a nagyobb problémát akkor szokták realizálni a párok, amikor már nem találnak vissza egymáshoz olyan simán, mint régen. Amikor már tenni kell azért, hogy jól érezzék magukat egymás társaságában, és az nehezen megy.

VÁLNI VAGY MARADNI?

Ez egy gyakori kérdés ezen a ponton. Amikor már annyira kiürül az ember szeretettankja, hogy nincs energiája arra, hogy töltse a partnerét, hogy régi szokások elhagyásával, új szokások beemelésével gazdagítsa a párkapcsolatot. A kisgyermekes családok életére ez igen jellemző szakasz szokott lenni. Mindkét szülő fáradt a nap végére, mikor eljön a gyermekmentes pillanat, akkor bezuhannak az ágyba, hogy feltöltsék saját magukat, de már nincs erejük egymással foglalkozni. Gyakran a feleség ilyenkor törődésre, érzelmi kapcsolódásra, összebújásra, bíztató beszélgetésekre vágyik. A férjek ilyenkor gyakran az elismerést, a támogatást, a testi érintéseket fogalmazzák meg hiányként. Bárcsak könnyen lehetne teljesíteni egymás igényét, azonban ha nincs energia és motiváció egymás felé fordulni, akkor ez nehezen történik meg tudatos tervezés nélkül.

MIÉRT NEHÉZ MEGHOZNI A VÁLÁS DÖNTÉSÉT?

Amikor a tartós érzelmi hiányállapot miatt megfogalmazódik a válás gondolata, akkor bár egyik oldalról a felszabadultság, a szeretetteljes jövőbeni párkapcsolat fénye látszik, a másik oldalon beárnyékolja mindaz, ami a válással jár. Nézzünk néhányat. Például:

• A megváltozó élethelyzet miatt a gyerekek lelki gyötrődése
• A válás utáni anyagi helyzet bizonytalansága
• A várható magány vagy egy rosszabb párkapcsolat eshetősége
• A kapcsolatba fektetett eddigi energiabefektetés elpazarlása
• A közösen kialakított élet kényelmének vége
• A válásról való rossz hangulatú beszélgetések, konfliktusokból fakadó érzelmi sérülés

Azok a párok, akik hosszú évekig együtt éltek, gyakran mély érzelmi kötődést alakítottak ki egymáshoz, ami nehezíti a döntés meghozatalát. Az érzelmek és az emlékek megnehezítik az elengedést, még akkor is, ha a kapcsolat rosszabbodik. A válás döntése önmagában is bonyolult folyamat. Az anyagi kérdések, a jogi eljárások és az érzelmi folyamatok összetettek lehetnek, és ezen kívül hosszú ideig eltarthatnak.

A válás maga is egyfajta veszteség, amelyet sokan nehezen viselnek. Az érzés, hogy valami elveszik az életünkből és a házasság végét jelenti, nehen befogadható. Ugyanakkor a válás lehetőséget jelenthet a személyes érvényesülésre és az új lehetőségekre, de sokan attól félnek, hogy képesek lesznek-e megbirkózni az új helyzettel.

VAN MÉG ESÉLY MEGJAVÍTANI A KAPCSOLATOT?

Nem tudni előre. Vannak, akik megtalálják azt a motivációt, ami miatt a partnerükkel akarnak maradni, és készek arra, hogy saját fejlődésükbe és a párkapcsolat működtetésébe energiát fektessenek. Ők azok, akik új fejezetet nyitnak a házasságukban, kisimítják a gubancos részeket, és tesznek azért, hogy mindketten jól érezzék magukat a kapcsolatban. Megismerik a saját, pontos igényüket, rálátnak a partnerük szükségleteire, és kialakítják azokat a mindennapi rutinokat, amelyek által megélik, hogy szeretve vannak a kapcsolatban, fontosak a másik személy számára, és figyelmet kapnak a partnerüktől.

Ha szeretnél tisztábban látni a párkapcsolatodat, az érzéseidet illetően, a tanácsadásról itt tudsz olvasni.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, NLP tréner

borítókép: pexels.com