Általában minden nap egy újabb család történetét, egy újabb emberi sorsot ismerek meg. Az egyik helyen párkapcsolati gondok vannak, a másikon az életöröm illan el, vagy a gyermeknevelés stresszes útvesztőjéből keresik a kiutat. Minden törekvés üdvözülendő, ami az élet szebbé tétele, a belső béke megélésére irányul, hiszen, ha magunkkal rendben vagyunk, akkor a világunk is harmonikusabbá válik.

Mikor élheted meg a belső békét?

A békesség megtapasztalása nem csak akkor létezik, ha körülöttünk minden és mindenki békében él, és ránk ragad a nyugalom. A belső békénkért mi vagyunk a felelősek és nem a környezetünk. Ha haraggal a szívünkben éljük a mindennapjainkat és ennek tükrében hozzuk meg döntéseinket és cselekszünk, akkor várhatóan a végeredmény sem lesz békés, szeretetteljes.

Nem akkor élek békében, ha nincsenek feladataim, ha minden olyan szépen alakul körülöttem, hogy nem kell gondolkodnom semmin, nem kell megoldásokat találnom. Akkor élek békességben, ha nem harcolok. Ha elfogadom a velem történteket, mint a múltam következménye, és arra figyelek, hogy megélve a jelent, tudatosan teremtsem a jövőmet. A pozitív gondolatok, az elfogadás, a hit, a bizalom, mind a békesség megtapasztalásában segítenek.

Hogyan alakíthatod ki az örömteli életedet?

Ha most ezt olvasod, akkor már igényed van valami változásra, változtatásra. Ez kiváló kiindulási pont, hogy olyan életet élj, amelyben jól érzed magad.

A kulcsszó: Hozzáállás

A pozitív hozzáállás fontos az életünk során. Mindent láthatunk negatív vagy pozitív szemüvegen keresztül. Nemrég Londonban volt egy megbeszélésem, amit megelőzően sok negatív véleményt hallottam arról a hölgyről, akivel találkozóm volt.  Az indulás előtt emlékeztettem magamat arra, hogy amit a hölgyről tudok, az nem az én személyes tapasztalásom, csak valaki más szűrőjén keresztül jutott hozzám.  Tudatosítottam magamban, hogy én kedves, barátságos és nyitott személlyel szeretnék a következő órában beszélgetni és így gondoltam magamra is.  Bármilyen viselkedése is lesz a hölgynek, én kedves tudok maradni, mert ha rosszkedvű vagy mogorva is lesz, annak nem én vagyok az oka, az nem rólam szól, csakis róla. Ezután nyugalomban indultam és érkeztem a megbeszélésre. Az angoltudásom egyre fejlettebb, de sokszor a szájról olvasás segít engem. Ez a hölgy, akivel beszélgettem, gyakran elfordította a fejét, így néha elvesztem az angol mondatokban. Megkértem, hogy ismételje meg, mert nem sikerült elkapnom. Mosoly nélkül, de cseppet sem ellenségesen tett eleget a kérésemnek. A beszélgetés hevében később is elfordult, én pedig koncentráltam, hogy ne veszítsem el a fonalat. Amikor a barátaim kérdeztek a találkozóról, az ott történteket mesélhettem volna kétféleképpen is:

1, Az a nő visszafogott volt, semmi kedvességet nem érzékeltem, olyan volt, mintha egy hideg barlangban ültem volna. Állandóan elfordult beszéd közben, én meg nem győztem ismételtetni vele. Figyelhetett volna rám, gondolhatta volna, hogy az ilyen gyors beszédet nehezen értem.  Egy mosolyt is megereszthetett volna! Milyen tapintatlan ember! Ennél kedvesebb bánásmódot érdemeltem volna!

Vagy

2, A hölgy udvarias volt és megbeszéltük a lényeget. Nem volt tolakodó, nem akarta a felszínes barátságosság látszatát kelteni. A mondatai informatívak voltak, egyetlen kérdés sem maradt bennem. Amikor elfordult és nem értettem, amit mond, megkértem, hogy ismételje el, és volt olyan figyelmes, hogy más szavakat használt, bízva, hogy könnyebben megértem a lényeget.

Ugye, hogy nem mindegy? A második verzió élt a fejemben, úgy is éltem meg az egész beszélgetést, így abszolút jókedvvel tértem haza a találkozóról.

További motiváló, párkapcsolat-javító írásért kattints a blogra!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, motivációs tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm program,
a Boldognak lenni című életmódkönyv
és a Két férfi között című naplóregény szerzője