Számos jel mutat arra, ha egy pár az összetartozás helyett, ha nem is tudatosan, de a széthúzást választja egy kapcsolatban. Nem vagyok jósnő, hogy megmondjam, mikor kerül sor válásra egy kapcsolatban, de azt tudom, hogy mik azok, amik nagyon számítanak, ha jól működő párkapcsolatban szeretnénk élni.
Először is azt szedtem össze, hogy mi számít egy kapcsolatban:
- miként bánunk a társunkkal, mennyire tiszteljük őt (gondolkodását, félelmeit, szokásait),
- hogyan tekintünk a párunkra (felnézünk-e rá),
- mennyire osztozunk a napi otthoni feladatokon (gyereknevelés, házimunka, pénzügyek),
- mennyire viszünk humort a mindennapokba,
- hogyan kommunikálunk,
- milyen eszközökkel oldjuk a konfliktusainkat,
- tudunk-e hálásak lenni, szeretettel fordulni a másik felé,
- képesek vagyunk-e megbocsátani,
- tudunk-e nyíltan, őszintén, tisztán viselkedni a kapcsolatunkban.
Ha ezek megvannak, akkor valószínű kiegyensúlyozott párkapcsolatban élünk. De milyen az a kapcsolat, ahol széthúzást érzékelhetünk?
- leértékeljük a párunkat a szokásaiért, gondolkodásáért,
- semmibe vesszük a kérését, kívánságát, véleményét,
- egyre gyakrabban kritizáljuk öltözködését, kinézetét, cselekedeteit,
- beszélgetések, közös programok helyett külön töltjük a szabad időnket,
- titkolózunk, hazudunk a párunknak.
Nem mondom, hogy az alsó lista pontjai automatikusan a válást idézik elő, mert lehet, hogy eléldegélnek a közönyben a felek életük végéig, de az biztos, ha a párkapcsolatunkra inkább ezek a pontok jellemzőek, akkor érdemes megállni a játszmákban, és egy (vagy több) beszélgetéssel fényt deríteni arra, hogy mi az, ami miatt nem sikerül működtetni ezt a kapcsolatot. Egy életünk van, és ha egészségesen, boldogan szeretnénk azt leélni, akkor tennünk kell magunkért, a párkapcsolatunkért.
