A mai téma, hogy miként tudjuk motiválni magunkat, amikor rettenetesen elfáradunk. Amikor legszívesebben mindent feladnánk, amiért eddig harcoltunk. A karácsony közeledtével lesznek, akik felvillanyozódnak, elfoglalják magukat a lakás díszítésével, az ajándékok válogatásával. De lesznek olyanok, akik szomorúak lesznek az ünnepre hangolódás hiányában. Talán mérgesek is a világra, amiért az árnyékos felét mutatja számukra. Akár az anyagiak miatt, akár azért, mert nem azok körében ünnepelnek, akikkel szeretnének.

Nem mindig csillog a környezetünk, nincs mindig minden aranyból körülöttünk, nem mindenki mosolyog ránk, és igen, valóban fáj, ha az, akit szerettünk már mást szeret.

Mi nem azért élünk, hogy szomorúak vagy betegek legyünk. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk. Hogy szenvedélyesen szeressünk, hogy hangosan és könnycsorgásig nevessünk. Van egy küldetésünk, egy utunk, amin végig kell mennünk. Harcolhatunk ez ellen, de talán kényelmesebb lesz végigmenni rajta, ha ezzel a tudattal éljük meg a jelen minden percét. Ajándékként. Ha mindeközben van egy társunk, aki a tenyerén hordoz bennünket, aki mellettünk van, hogy megoszthassuk vele a gondolatainkat, az csak hab a tortán.  De nem szabad, hogy lenyomjon bennünket, ha épp most nem így van. Mert pont annyi esélyünk van megtapasztalni a jót, mint a rosszat.

Valahányszor rettegni kezdesz a jövőtől, gondolj arra, hogy megtapasztalhatod a jót is. Neked is juthat belőle, csak nyújtsd ki a kezed, nyúlj érte, állj elébe.

Ha most nehéz is valamiért neked, tűzd ki a célodat, és kezdj el tenni érte. Még akkor is, ha semmi kedved megmozdulni. Először apró lépéssel kezdd, és ha lesz sikerélményed, az majd a szárnyain fog repíteni téged.

Ne add fel! Mindig van még egy lehetőség a számodra!

További módszerek, motiváció, támogatás ====> a Boldognak lenni című könyvben