Amikor a pici baba megszületik, határozott nevelési elvek élnek az anyában és apában, hogy mit miért és hogyan fognak csinálni most, hogy család lettek. Igyekeznek lavírozni a szülői és a nő, férfi szerep között.  De leginkább megpróbálják élni az összemosott, újonnan kialakult szerepeiket. 

Az anyákról, az anyákhoz több fórum szól, bár örömmel láttam, hogy most már az apák számára is van klub a neten, ahol megbeszélhetik a nehézségeiket, támogathatják egymást. Ebből a nők és a gyerekek is profitálhatnak.

A napokban több anyukával is beszélgettem, akik a kamasz gyermekük miatt nehéz napokat élnek meg. Nehezen találnak szót egymással, egyre lejjebb csúszik a tolerancia szintjük, de valahogy mégis meg szeretnék találni az egyensúlyt a béke érdekében. Ezt én is naponta megélem, hiszen két gyermeket nevelek, tudom, hogy mi mindent jelent ez az időszak az anyák, az apák és a gyermekek számára.

Meglátásom szerint a gyermek viselkedése tükrözi a szülőt. De ez jó, mert minden feladat egy új esély a fejlődésre. Egy – egy vita, balul sült konfliktuskezelés jó alkalom arra, hogy átértékeljük a nevelési módszerünket, a kommunikációs programunkat, esetleg a napi rutin lépéseinket, és elgondolkodjunk azon, hogy miért kerültünk ebbe a szituációba, mit is mutat ez a helyzet rólunk... Nem a másikról, hanem rólunk.

• Odafigyelek rá?
• Valóban érdekel engem az ő kis világa?
• Tisztelem őt?
• Jelen van a mindennapokban a minőségi időtöltés?
• Valóban feltétel nélkül szeretem?
• Szeretem önmagam? Azt, aki vagyok?
• Megértő vagyok a magam és a mások hibáit illetően?
• Képes vagyok megbocsátani másoknak? Beismerem, ha hibáztam?

Amikor a szülőkben káosz van, félnek a mától, a holnaptól, feloldatlan sérelmeket hurcolnak, harcot vívnak a külvilággal, és nem találják a lelki békéjüket, akkor nehéz a gyermeknek is nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak maradni. A nagy rohanásban pont a legfontosabb dolgokat mellőzik: az őszinteséget, a szeretet kimutatását, a biztatást, a dicséretet. Nem szánnak időt arra, hogy leüljenek a gyermek mellé, hogy meghallgassanak egy új számot a kamasz kedvenc bandájától, vagy megvitassák közösen a legújabb divatirányzatot. A közös kapcsolódási pont csak a számonkérés és a kötelező rövid párbeszéd marad. Talán mert nem szeretik önmagukat látni a kamasz tükrében?

Jó hír viszont, hogy amikor a szülőkben beáll a rend, elfogadással és megértéssel vannak önmaguk,  egymás és a világ felé, ha feladják a végeláthatatlan harcot a külvilág igazságtalanságai ellen, akkor kényelmesen,  jó hangulatban tudnak fordulni gyermekeik felé.

Sokat jelent a békés, beszélgetős közös vacsora, az egymás iránt érzett szeretet, tisztelet kimutatása, az odafigyelés, a gondoskodás.  Ezt a hozzáállást, ezt az életszemléletet a gyermek tovább fogja vinni és a saját családjában is a belső béke megteremtésére, megélésére fog törekedni.

Mert a gyerek nem az utasításokból, hanem a példákból építi fel önmagát.

Párkapcsolat-javító, önbizalom-növelő módszerekért, kommunikációs tippekért kattints tovább a blogra!

Laskai Nelli
párkapcsolati mediátor, motivációs tréner
a Boldognak lenni és a Két férfi között című könyvek szerzője