Philip Zimbardo szociálpszichológus neve ismerősen csenghet egyre több ember számára már Magyarországon is. Az ő nevéhez fűződik az 1970-ben végrehajtott stanfordi börtönkísérlet, melyben egyetemistákat toborzott, majd a csoport egyik feléből börtönőröket a másik feléből rabokat nevezett ki. A kísérlet célja az volt, hogy Zimbardo megfigyelhesse, hogy mi az oka annak, hogy egyes emberek rossz útra térnek, míg mások nem, miért válnak a jó emberek gonosszá. A kísérletet viszont a hatodik napon le kellett állítani, ugyanis a börtönőrök már a második naptól annyira beleélték magukat a szerepbe (tartsák fenn a rendet fizikai erőszak nélkül), hogy megalázó viselkedésük, parancsaik által a rabok csoportja pszichésen sérült. A teszt alátámasztotta, hogy a rossz környezet az emberekből szörnyűséges cselekedeteket vált ki.

Zimbardo jelenleg aktív Magyarországon is, általa kelt életre a jelenleg futó Hősök Tere - az vagy, amit teszel! nevű kezdeményezés, melynek célja, hogy bemutassa, bárkiből lehet egyszerűen hős. Leegyszerűsítve: nem kell mást tenni, mint jó cselekedeteket végrehajtani, majd megosztani a közösségi oldalon, hogy minél több emberhez eljusson a híre.

Házassági tanácsadóként gyakran látom a klienseimnél, hogy szenvednek a saját értékrendjüktől, életmódjuktól. A mérhető adataik alapján (vagyon, testalkat, karrier) ítélik magukat jónak vagy rossznak és nem a másokhoz való viszonyulásuk vagy megnyilvánulásaik által, mígnem az ebből a zavarból fakadó probléma rányomja a bélyegét az önértékelésükre, a párkapcsolatukra, az élethez való hozzáállásukra.

Hogy miért van szükség a pozitív cselekedetek mindennapokba történő beemelésére és kommunikálására?

Mert ahhoz, hogy egy élhetőbb, jobb világban éljünk, ahhoz nem tudunk egy egyszeri varázspálca suhintással világméretű változást létrehozni, de ha mi magunk teszünk a környezetünkért, és példánkat követve egyre többen csatlakoznak a kis közösséghez, akkor szélesedni fog a pozitív gondolkodású, segítő környezet. Mindemellett növeli az egyén önbizalmát, empatikusabbá teszi, javítja az egészségi állapotát.

Mi az, ami gátolja, hogy a valódi életben segítő közösséget teremtsünk?

Például a közöny, mellyel az emberek szeretik védeni magukat, ezzel kibújva a felelősségvállalás alól. Az önbizalom hiánya, amin csak ront az egyre növekvő online jelenlét. Azzal, hogy naponta több órát töltünk az internetes csetablak előtt ülve, elzárjuk magunkat a valódi külvilágtól. A passzív, görgető életmódunkban folyamatosan, nagy sebességgel jelennek meg a szemünk előtt az információk, melyek nagy része torz vagy hamis, és mi ezek tükrében alkotjuk meg a világunkat, ami csak látszatra nyújt kényelmet és biztonságot.

 Mit tehetünk szülőként a gyermekeink egészséges fejlődéséért?

Törekedjünk arra, hogy példamutatással tanítsuk őket és ne papolással! Éljenek biztos családi háttérben, lássák, hogy a szülők az összetartást, a közösséget választották és nem távolodnak el egymástól, nem szigetelődnek el a harag és az egoizmus miatt. A szülő ne a kényelmet válassza a következetes, tudatos életre tanítás helyett! A gyerekeknek kevesebb (negatív) média és videojáték legyen a napjukban, és több valódi közösségi élet. Végezzenek értéket adó tevékenységet a szüleikkel, kortársaikkal együtt!

Ehhez azonban a példamutató felnőttnek ismernie kell önmagát, legyenek céljai, és legyen tisztában azzal, hogy mi az élete értelme. Jótékonykodjon, csatlakozzon civil kezdeményezésekhez, hogy a következő generáció minél több pozitív eredményt lásson, tapasztaljon maga körül! Ahhoz, hogy gyermekeink elsajátítsák a pozitív életszemléletet, először is fel kell ébreszteni magunkban az életörömöt adó belső tüzet, tudnunk kell kimutatni a szeretetünket, felelősséget vállalni a döntéseinkért és táplálni a bizalmat egymás iránt. Mert ezzel a gyermekeink egy élhető, örömöt adó, támogató életmódot tanulnak el tőlünk, mely pozitívan hat az egész társadalomra.

További életöröm-növelő, párkapcsolat-javító írásért kattints a blogra!

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner
a Boldognak lenni (gyakorlati életmódkönyv) és a Két férfi között (naplóregény) szerzője