Az egyik baráti vacsora alkalmával erről beszélgettünk. Egészen különleges válaszok születtek arra, hogy ki hány évesnek érzi magát. Volt,  aki megfogalmazta, hogy vannak pillantok, amikor hihetetlen öregnek, megfáradtnak és van, amikor egészen energikus gyereknek, sebezhetőnek érzi magát.

Ha nem tudnád, hogy mikor születtél, mit gondolnál, hány éves vagy? 

Hogy min múlik önmagunk megítélése? Nyilván a mindennapi észlelésé a főszerep. A mozgás, a gondolkodás, a gondoskodás, a konstruktív gondolkodás, a játékosság, az előrelátás, a fantázia szabadon engedése, a hit és a cselekvés képet mutat önmagunkról.

Itt van például a nők és a férfiak életkora...

A mai világban – és főként a nőket érintve, célozva – egyre fontosabbá válik az életkor. Nem a bölcsességre való megérés tekintetében kerül a fókuszba, hanem épp ellenkezőleg, munka vagy párkapcsolat fronton a gyakran a fiatalság az "érték" fokmérője. Sok nőnek a fiatalságra jellemző jegyek minél hosszabban történő fenntartása lett a cél, még ha ez csak a felszínt jelenti is. A mai kor társadalmi elvárása ez, vagy önmagukat értékelik le a kor előrehaladtával a nők és ezzel utat nyitnak az elvárásoknak? Miért szokták mondani, hogy a férfiaknak jól áll a korosodás? Vajon ilyenkor a gondolkodásukra vagy a testi változásukra gondolnak, esetleg az egzisztenciális helyzetükre? Milyen sérelem mondatja ezt?

Nem lehet számokban meghatározni

Jó hír, hogy nem kell ebben részt venni. Nem kell csak azért fiatalnak látszani, hogy jól nézzünk ki mások szemében. Nem. Egy embert nem lehet számokban meghatározni. Sem a tortámon lévő gyertya nem vagyok, sem pedig a mérleg kijelzőjén mutatott szám. Az vagyok, ami a mindennapok során megmutatkozik a cselekedeteimben, a gondolataimban. Az vagyok, aki éj közepén, hulla fáradtan is ölbe veszi és ringatja a gyermekét. Aki gondoskodik a párjáról, amikor szükség van rá. Az vagyok, aki szeretettel fordul mások felé. Az vagyok, aki minden percben látja az élet múlandósága által kínált lehetőséget. A vidámságra, a szeretetre, a játékosságra. Az vagyok, aki sír, ha valami fáj. Mert nem a számokban élek, hanem az érzésekben.

Néha én is rácsodálkozom, hogy mennyire eltelt rajtam az idő, mármint úgy értem, hogy vannak helyzetek, amikben kevésbé vagyok rugalmas, fürge vagy épp megengedő. A biztonságra törekszem a kíváncsiság és a kezdeményező magatartás helyett. Vagy sikerül átlendülni rajta, vagy nem, de a felismerés megtörténik. Majd kezdek vele valamit… Szóval fiatalabb koromban ösztönösen könnyedebben mozogtam, mind fizikailag, mind az élet egyéb területein, ma már más az értékrendem, másként hozom a döntéseimet. Ami jót jelent, ha sikerül a harmonikus életben maradni általa.

Azon tűnődtem, hogy mi az, amit felnőttként, így 40 körül is jó lenne működtetni.

• A legfontosabb az lenne, hogy szeressem magamat. Úgy, ahogy vagyok, ott, ahol vagyok. Nem azért, mert divatos manapság ezt mondani, hanem azért, mert ha nem csípem azt, aki vagyok, akkor undorral fogok minden reggel tükörbe nézni, minden tevékenységemben megkérdőjelezem majd a hozzáértésemet, nem lesz hitem önmagamban, nem találok megnyugtató helyet számomra a világban. Így viszont szenvedni fogok minden nap.
• Mindemellett el kellene tudni fogadnom azt, hogy vannak dolgok, amiken nem változtathatok, és látni benne azt a hajtóerőt, ami kedvező cselekedetre sarkall.
• Amin pedig változtathatok, azt legyen merszem megváltoztatni bennem, rajtam, körülöttem.
• Az is jó lenne, ha felnőttként is lenne energiám játszani, ha engedném magamnak, hogy ne vegyem komolyan az életet. Legyen indíttatásom megállni a szép, virágos réten, vagy megcsodálni a Holdat, vagy olyan idétlenül futni, ahogyan csak jólesik, nem pedig leszorított karral, ahogy illik. 
• Szeretném, ha olyan szabaddá tenném a fantáziám, mint gyermekkoromban! Legyenek innovatív ötleteim és ne féljek attól, hogy mi történik majd, ha nem válnak be.
• Jó lenne, ha felnőttként is őszintén, mosolygó lélekkel hinném a csodákat, hinném, hogy minden lehetséges.  Hogy sose felejtsem el, hogy például a karácsony a szeretet teremtő erejéről szól. A vágyak, a lehetőségek és a cselekedetek összjátéka.
• Szeretném, ha nem felejteném el felnőttként sem, hogy jól élni, örömteli pillanatokat megtapasztalni születtem a Földre. Értékes és egyedi vagyok.

Mint mindenki más.

További motiváló, párkapcsolat-javító írásért kattints a blogra!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, a Kezdj el élni! Életöröm program,
a Boldognak lenni című életmódkönyv és a Két férfi között című naplóregény szerzője