A megismerkedés időszakában érzett és tapasztalt érdeklődés könnyen jön, hiszen tiszta lappal állunk a társunk előtt. Nincsenek címkék, ami alapján negatív érzések jönnének elő, vagyis csak pozitív címkéket ragasztunk magunkra és a társunkra is. Az első benyomás felértékeli az embert, felteszi jó magasra a lécet, amit az idők során továbbra is meg kellene tudni ugrani azért, hogy a vonzalom, a pozitív fény megmaradjon a felek között.
A bökkenő ott van, hogy a tiszta lap a közös térben oldott feladatok során tele íródik, és a tartalom pedig a másik fél szeretettségi mutatója alapján fogalmazódik meg. Ha nem érzi szeretve magát, akkor azt fogja mondani sértettségében, hogy a társa nem szereti, vagy legalábbis nem képes kimutatni az érzéseit. Például:
„Érzéketlen.” „Nem ismer engem ennyi év után sem.” „Nem érdeklem őt.” „ Nem figyel rám.”
Tehát az ítélet a másik, a hiányt látó és megélő fél szemüvegén keresztül születik, a nyomorult érzésének okaként a másik ember viselkedését nevezi meg. Ha nem így lenne, magára fordítaná a helyzetet, és magában keresné a megoldást. Például:
„A szeretet gesztusaival megmutatom neki, hogy milyen szeretve lenni.” „Nem beszéltük át, hogy milyen változások mentek végbe bennem, mire vágyom, ezért elhívom, hogy egy vacsora mellett újra feltérképezhessük egymást.” „Egy kis távolodást érzek, ezért a jó hangulattal, szeretetteljes légkörrel vonzóvá teszem a közösségünket újra.”
Érzékelhető a különbség? Az egyik egy passzív, várakozó, titkon vágyakozó hozzáállás, a másik egy aktív, irányító, előidéző gondolkodás.
Az utóbbi ellenállást szülhet, ha az ember úgy érzi, hogy a másiknak kell változnia, a másiknak kell jónak lennie, a másiknak kell olyan dolgokat tennie, ami által boldog lehet a párkapcsolat.
A tünet, és ami mögötte van
A sokat veszekedő párok azt mondják, hogy a másik viselkedése miatt veszekednek: nem hajtja le a WC ülőkét, nem vesz részt a házimunkában, nem tanul a gyerekekkel, túl sok időt tölt az anyjánál, nem lehet vele semmit megbeszélni, lusta… stb.
De mit rejtenek ezek a tünetek? A szeretet, megértés, aktivitás, tisztelet, elköteleződés hiányának az érzését, aminek a fényében az adott fél kevésnek érzi magát.
Itt lép be az a rész, amit nem szoktak szeretni: azért, mert én kevésnek, értéktelennek, boldogtalannak, szeretetlennek tartom magam, azért nem a párom a felelős. Ezek az én ítéleteim magamról. Ezek az én gondolataim, az én reakcióm a történésekre.
Amin elbukhat egy párkapcsolat, például:
- a szeretet, megértés, elfogadás, tisztelet érzésének hiánya
- hibás konfliktuskezelés
- a saját igazsághoz ragaszkodás
- sértő szóhasználat
- felelősségvállalás hiánya
- önállóság hiánya
- közös célok hiánya
- szeretet nem megfelelő módon történő kimutatása
- anyóssal, apóssal való kapcsolat konfliktusai
- eltérő értékrendek
- érdektelenség, közöny
- sértettség, megbocsátás hiánya
- önzés
- hazugságok
A békés egymás mellett élés kulcsa
Minden a szeretettel kezdődik. Az önmagunk szeretetével. Ha az hiányzik, ha nem találjuk eleve szerethetőnek, értékesnek, méltónak magunkat arra, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor nem lesz sikeres a párkapcsolatunk sem. Hiszen, ha valaki a hiányban él, az nem élvezi a jelent, nem teremti a jövőjét, nem működteti a párkapcsolatát, csak passzívan – mérgelődésben aktívan – várja, hogy valaki megmentse őt ebből a szörnyű érzésből.
Viszont kívülről ezt nem lehet felépíteni, csak magunkban, a saját belső támaszunk megtalálásával fog sikerülni. Ám, ha megtaláljuk, és megerősödünk, akkor a vita helyett megoldásközpontú gondolatokat fogunk választani, jól érezzük magunkat a bőrünkben, örülünk magunknak, az életünknek, hálásak leszünk a dolgainkért, és ez – meg az új szokásaink - bizony felénk fordítja a partnerünk figyelmét is. Ha szeret bennünket, velünk fog tartani ezen az új úton.
A folyamat egyszerű, de nem könnyű. Fel kell ismernünk a saját igényeinket, működésünket, be kell látnunk, ha valamit nem célravezető megoldással erőszakolunk, és fel kell hagynunk a nem működő programjaink bekapcsolásával, és helyette megtanulni pontosan kommunikálni, jól kimutatni a szeretetet, és gyakorolni az értő figyelmet. A feladat nem könnyű, de nem lehetetlen.
Ma vagy a hátralévő életedben a legfiatalabb, itt az idő, hogy igazán jól kezdj élni!
Laskai Nelli
életöröm tréner, házassági tanácsadó
A Boldognak lenni című gyakorlati életmódkönyv szerzője