Amikor a kapcsolatunkat megkezdjük a Nagy Ő-vel, akkor vadul zakatol a szívünk, teljesen felpörgünk, eltörpülnek a feladataink, úgy érezzük, miénk a főnyeremény, és végre van egy sziget, ahova elmenekülhetünk a mindennapok nehézségei elől. Folyamatosan visszajelzéseket kapunk a nagyszerűségünkre,a szerethetőségünkre,a  különlegességünkre. Kiválasztottakká válunk, és ez kellemes érzés.

A megismerkedési szakasz után eljön az addigiakhoz képest egy kissé távolodó időszak, amikor is a közös tér már megteremtődött, stabilizálódott a kapcsolat, és végre hátradől a pár. Ilyenkor már nem megfeszülten a legjobb oldalukat mutatják, hanem bepillantást engednek a lazább, az oldottabb énjükbe is. Elővillan a melegítő nadrág, a fésületlen haj, a sminktelen arc, a barátok, de még mindig az elköteleződés és az elfogadás a legerősebb hajtóerő.

Ahogy nő az életkora egy kapcsolatnak, úgy váltakoznak a távolodó és közelítő időszakok, amit különböző, új, akár addig ismeretlen élethelyzetek fűszereznek. Házasság, gyermekszületés, munkanélküliség, családtag halála, gyerekek kamaszodása…stb. Ezek az időszakok elég rendesen próbára teszik az addig oly könnyen működtetett elköteleződést és elfogadást.

A gyakori probléma, hogy nem éreznek bizsergést a társuk jelenlétében, nem érzik szeretve magukat, nem kapnak elegendő elismerést, eltűnik a tisztelet a párkapcsolatból, romlik a kommunikáció minősége, csökken a szexuális együttlét száma, és kiveszik az intimitás a mindennapokból.

Mit lehet tenni, hogy felpezsdüljön a házasság?

Beszélni, beszélni, beszélni – és persze meghallgatni a másikat, értelmezni, amit mond, segíteni neki, hogy ki tudja fejezni igényét, vágyát, félelmét, biztonságos környezetet biztosítani számára ehhez.

Az egó helyett a szeretet vezérlésére kapcsolni – nem verseny, hogy ki van jobban mellőzve, megsértve, vagy elnyomva. A szeretet az, ami ajtókat nyit, ami hidat épít egymáshoz. Lehet, hogy a társunk viselkedése sért bennünket, de ne az embert támadjuk, hanem a cselekedettel kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat mondjuk el.

Közös időtöltés kialakítása – azt szokták mondani viccesen, hogy olcsóbban megússza a pár, ha havonta egy hétvégén elvonulnak a világ elől, hogy egymásra figyelhessenek, mintha a válópert rendezik. Szükség van közös minőségi időtöltésre, hogy újra megvilágítást kapjon az, ami miatt egymást választották annak idején.

Szeretetnyelvek használata – hiába teszek meg minden tőlem telhetőt a páromért, ha az ő igényeit nem veszem figyelembe. Ez olyan, mintha rossz irányba sétálnék haza. Megteszem a kilométert, csak épp nem a jó irányban. Nem ér panaszkodnom, hogy elfáradtam, de mégsem vagyok otthon.  Gyakran nem ugyanabból érzi magát szeretve valaki, mint amivel a párja automatikusan kedveskedik neki. Lehetséges csatornák: testi érintés, közös időtöltés, szívesség, ajándékozás, elismerő szavak.

Intimitás a mindennapokban – legyen helye és tere az összekacsintásnak, a cirógatásnak. Adjunk lehetőséget arra, hogy a két lélek találkozhasson a mindennapok feladattengerében, hogy a társunk csodálatosságát meglássuk, és adjunk rá pozitív visszajelzést.

Amikor egy nehéz élethelyzetben a távolodási szakaszba fordul valamelyik fél, akkor a társára is nagy feladat vár mindennek felismerésében, és kezelésében. Nehéz, de nem lehetetlen, hogy ekkor sem kint keressenek megoldást a bent lévő problémára. Ehhez szükség van megértésre, az egó hátrébb sorolására, a közös cél megvilágítására, és az akaratra, hogy a jóban és rosszban is egymást, a közösen létrehozott egységet válasszák.

Örömteli eseményekkel teli párkapcsolatot kívánok!

 Laskai Nelli
életöröm tréner, házassági tanácsadó
A Boldognak lenni című gyakorlati életmódkönyv szerzője