A fiatalok párt választanak, hogy együtt lógjanak valakivel, megismerkedjenek a szexualitással, megtanuljanak egymáshoz alkalmazkodni, és megismerjék önmagukat párban működve. A mai kor technikai vívmányainak köszönhetően az online jelenlétük jóformán kötelező, sőt a legfőbb kommunikációs csatornává vált. Képek, videók, jelek – ezekkel fejezik ki hangulatukat, kívánságaikat, reakcióikat. Ez egy másfajta közelség, másfajta megnyilvánulás, mint amit az előző korosztály tagjai megismertek, megszoktak és használtak. Sokszor elbeszélnek így egymás mellett, gyorsan levonhatják a következtetést, hogy a párkapcsolat működésképtelen ezzel az emberrel, és hihetik azt, hogy valaki mással sokkal gördülékenyebb volna.

Az online jelenlét nem csak a kamaszok területe, hanem a 30-40-es korosztály is használja ezt ismerkedésre, kapcsolattartásra. Ami egyfelől jó, másfelől felületessé teszi a kapcsolatot. Félreérthető, kevésbé árnyalható, mintha élő találkozás lenne. A kommunikáció hatékonyságát arányaiban legkevésbé a szavak, sokkal inkább a hangsúly, a testbeszéd határozza meg.

Ha valakinek voltak már rosszul végződő kapcsolatai, akkor előfordul, hogy az új ismeretség azonnal bekapcsolja a félelem és kétkedés gombját: „vajon ő-e az igazi?”. Az ezen történő morfondírozás azonban könnyen elviheti a bimbózó kapcsolatot a leépítés irányába. Hogy miért?

Mert a társunkat, a párunkat nem 10/10 pontosan találjuk. Nem úgy történik, hogy van egy 10 pontos listánk, amin maximális pontszámot ér el, és az elemzés alapján megállapítjuk, hogy ő az igazi. A párkapcsolat kiegyensúlyozottságát, a működését az adja meg, hogy a két fél együtt írja meg a saját történetét, élő időben szerkeszti, alakítja, rugalmasan, egymáshoz csiszolódva. Bárkit is választunk magunk mellé, annak lesznek nehezen, és könnyebben elfogadható tulajdonságai, megnyilvánulásai.   Azt kell felismernünk, hogy vajon ki tudunk egyezni a kevésbé elfogadható tulajdonságaival?

El tudom fogadni, hogy van, amiben nem illeszkedünk, de más területen meg igen? Vagy hajtom a tökéletes páromat, és így elmegyek a csiszolatlan gyémánt kapcsolat mellett?

Egy felmérés szerint az emberek első helyre sorolták, hogy a partner legyen kedves, tudja kimutatni a szeretetét, az elismerést, legyen megbízható és csak ezután került a listára a háziasság, a szexualitás, izmos, vagy épp vékony külső.

A legtöbb elvárás különben sokszor kemény fejtörést okozhat a partnernek: a társam legyen gondoskodó, de ne adja fel önmagát. Legyen pörgős, de ne járjon el otthonról. Legyen vidám, de ne csináljon mindenből viccet. Adjon biztos egzisztenciát, de ne dolgozzon egész nap. Adjon meg mindent nekem, de ne legyen követelőző. Segítsen a háztartásban, de maradjon férfias, hogy fel tudjak nézni rá. Gondoskodjon a családjáról, legyen tökéletes anya, de legyen szexi éjjel, ha a gyerekek elaludtak. Véleményem szerint, és ahogyan a párkapcsolati tapasztalatok mutatják, ezeknek tökéletesen megfelelni, jóformán lehetetlen.

Ha szeretnénk az igazit magunk mellett tudni, ha szeretnénk egy kiegyensúlyozott párkapcsolatban élni, akkor inkább magunknak érdemes feltenni a kérdést, hogy mi mit várunk ettől a kapcsolattól, és mit vagyunk hajlandóak beletenni a működtetés érdekében.És vajon beletesszük-e mindazt?

Úgy vélem, az emberek nem találják meg a "konfliktus-, és feladatmentes igazit", hanem olyan életteret alakítanak ki közösen, mely a szeretetre, tiszteletre, megértésre, együttműködésre, szabadságra épül. Amelyben mindketten önmaguk lehetnek, fejlődhetnek, és jól érzik magukat a bőrükben a mindennapokban.

Ha úgy látjuk, hogy nem visz sikerre a megoldó-készletünk, akkor itt az ideje új módszereket, technikákat, gyakorlatokat elsajátítani.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó

a Boldognak Lenni életmód könyv szerzője (önbizalom, párkapcsolat, kommunikáció, céltervezés)