Hogyan szeressek vissza a társamba?
2019. február 17. írta: Lane

Hogyan szeressek vissza a társamba?

A tartós párkapcsolatban élők számára egyszer csak előáll a pillanat, amikor azt érzik, nem igazán szeretik a társukat. Mármint nem szerelmesek, hanem valami más az, amit éreznek. Olykor ez negatív, és ijesztő, míg máskor ez egy békés, nyugodt, langyos érzés (családként stabilitásra, kiszámíthatóságra törekszenek, és beüt az unalom). Amit egy-egy élethelyzet, vagy gondolatmenet majd felpezsdít, és lobog a láng, él a vágy (a vágynak, a szenvedélynek kell a tudat, hogy törékeny a pillanat, kell a spontaneitás, a szabadság), és akkor megint valami más érzés keríti hatalmába az embert.

11111.jpeg

Noémi és Berci története sok más pár történetére hasonlít, könnyű benne felfedeznie magát valakinek. 12 éve házasok, kisgyerekeiket nevelik. Egy jól körbebástyázott véd- és dacszövetség az övéké – így nevezik. Azonban valami mégsem elég. Eleinte csak egyikőjük mer előhozakodni ezzel az új érzéssel, és a hozzá kapcsolódó gondolattal, majd mindketten meg merik látni azt, ami a jelenben látható, érezhető. Az ijesztő távolodást, a riasztó közönyt, az unalmas mindennapokat, vagy akár a kétségbeejtő vágyat –valaki más iránt.

Hogyan lehet, hogy azok, akik annyira szeretnek együtt élni, akik szeretik az általuk létrehozott közösséget, mégis valami mást élnek meg, mint régen. Mi változott meg ennyire? Vagy ki változott meg ennyire?

Azt gondolom, mindketten megváltoztak. A szülői szerep más mentalitást, más érzések megélésére sarkallta őket, és ezért annak hátterének megteremtésén dolgoztak, mígnem ez a valami más takarékra vette a vágyat közöttük. Noémi úgy fogalmaz, hogy leginkább lakótársakká váltak. Udvarias, kedves lakótársak lettek, akik féléve nem szexelnek, és nem is tesznek már erőfeszítést érte. Berci szülei elváltak, ő gyermekként megfogalmazta, hogy ki fog tartani a család mellett, nem lesz számára lehetőség a válás.

Sok mindenről – a szeretet nevében – nem beszéltek egymásnak az elmúlt években, és bár a napi rutin kiválóan működött, a kettejük közötti vonzalom átalakult valami nyugodtabb, unalmasabb érzéssé.

Hogyan tudnának ezen változtatni?

Ami számukra megoldást hozott:

1, Az érzések elismerése, a hiány felismerése.

2, A döntés, hogy együtt akarnak maradni, és szándékukban áll visszatalálni egymáshoz, meglátni egymásban a jót, a vonzót.

3, Szándékukban állt magukon változtatni (önfejlesztés), a szokásaikon változtatni azért, hogy az eddigiektől eltérő eredményeket kapják.

4, Elkezdtek új szemmel tekinteni a társukra. A számukra nőies/férfias, vonzó tulajdonságokat akarták látni egymásban.

5, Arra törekedtek, hogy valódi segítségek legyenek egymás számára, az vezérelte őket, hogy a másik számára fontos dolgokban részt vegyenek.

6, Célzottan használták a szeretetnyelveket.

7, Az én-idő alkalmazásával feltöltődtek, és odafigyeltek a stresszkezelésre is, hogy ne egymást bántsák.

8, Erősítették a kommunikációt egymással.

9, Őszintén beszéltek a szexről, a vágyaikról – sértődés nélkül. Mindketten kezdeményezővé váltak, és engedték a másiknak, hogy a saját ütemében álljon készen az együttlétre. Törődtek az előjátékkal, amit nem az együttlét előtti 10 percre, és egy kérdő mondatra szűkítettek le.

10, Nem támaszként gondoltak egymásra, nem az összeforrt egységre törekedtek, hanem merték elengedni egymás kezét, annak érdekében, hogy újra legyen terük lépést tenni, és mindketten kinyújthassák újra a kezeiket egymás felé.

Szép volt, amit megtettek egymásért, a csapatért, amit már régebben megalkottak, és amit most újrarendeztek. A szokásaik megváltoztatásával jobban odafigyeltek az egészségükre, az ápoltságukra, a lelki egyensúlyra, arra, hogy miként tudnak vidámabbak lenni otthon. A vidám, nem hibáztató, életkedvvel, célokkal teli ember vonzó tud lenni.

Néhány szó a miértről is…

A párkapcsolatok megdöccennek akkor, ha például

  • túl sok az egymással szemben felállított, és elvárt szabály
  • nincs meg az egyének lelki egyensúlya
  • nincs tudatosítva saját és közös cél, amiért érdemes reggel felkelni
  • nem teremtenek teret a szexuális vágyak kialakulásának és megélésének
  • ha szülő-gyerek viszonylatban gondolnak egymásra, ha leosztódik a gondoskodó szülő és az elkényeztetett gyerek szerep
  • félelmet kelt az egyik fél viselkedése a másikban
  • feloldódnak a szülőségben, és engedik, hogy elveszítsék az érdeklődést a másik iránt
  • nem érzik szabadnak magukat a saját életükben, a párkapcsolatban
  • a felek túlterheltek
  • sok a sérelem, és nincs feloldás
  • nem élnek a jelenben, és nincs meg a hálaérzés azért, ami megadatott számukra

 

*****

Ha valaki nem akar elválni, és újrakezdeni a párkapcsolat kiépítését és fenntartását egy új személlyel, hanem a meglévő rendszerben kíván eltölteni még 30-40 évet, akkor érdemes most tennie valamit a változásért, hiszen a hátralévő életében most a legfiatalabb. Egy új nézőpontból, új szemlélettel, új célokkal, önmagát és a társát újra megismerve nekivágni a házasság újabb, örömtelibb fejezetének.

 Ha szeretnéd, hogy Neked is segítsek túl jutni ezen a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, vagy csak rendezni szeretnéd az érzéseidet, életedet), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

 

Örömteli napot kívánok!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr2114631604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása