Képzeld el, hogy előtted van az az élet, amire mindig is vágytál. Egy szeretetteljes kapcsolat, kielégítő munka, önazonos döntések, elégedett választások, könnyedebb mindennapok. Milyen érzés ebben a helyzetben lenni?

És mi a realitásod? Milyen érzés a valóságodban lenni?

Gyakran tapasztaljuk, hogy bár könnyebbnek érezzük a vágyott életünk érzésvilágában lenni, mint a valódi hétköznapjainkban, mégsem teszünk lépéseket felé. Valami visszahúz és bár sejtjük, hogy a megtorpanásunknak nem a lehetőségünk hiánya az oka, hanem valami más, mégsem megyünk utána, hogy mi gátol bennünket.

A megszokott rossz

A viselkedéselmélet szerint az ember gyakran biztonságosabbnak érzi a megszokott élethelyzeteket, érzésvilágot, még ha kényelmetlen is, mint az ismeretlent. Az agyunk arra lett programozva, hogy a túlélést szolgálja és ez nem feltétlenül esik egybe a boldogsággal. Azért ragaszkodunk gyakran olyan élethelyzetekhez, amelyek fájnak, mert legalább ismerjük őket.

A belső szabály

A legtöbb akadály nem a külvilágból, hanem belülről jön. Olyan elvárások fogságában forgolódunk, melyek szabályait mégcsak nem is mi írtuk, és gyakran el sem hangoztak felénk. Egyszerűen csak rátanultunk arra a viselkedésre, ami az öncenzúrát bekapcsolja nálunk.

Ki vezényli a tetteimet?

A Kihez tartozik ez a gondolat? kérdése segíthet felismerni, hogy hányszor élünk mások hiedelmei szerint. Lehet, hogy gyermekkorodban azt hallottad, hogy ne vágyj többre, mint amid van, vagy az élet küzdelem. Ezek a mondatok mélyen belénk éghetnek, és ha nem vizsgáljuk meg őket tudatosan, gátként működnek.

A halogatás, mint önszabotázs

Az önszabotázs gyakran jelenik meg halogatás formájában is. Ha nem küldöd el az álláspályázatot, nem mondod ki, mire vágysz a kapcsolatodban, nem teszed meg az első lépést az új felé. Miért nem teszed meg? Talán, mert nem hiszed el, hogy jár neked a boldogság. De van kiút. 

Legyőzni a halogatást

A változás azzal kezdődik, hogy észreveszed ezeket az automatikus reakciókat. Figyeld meg, hol mondasz nemet az örömre. Hol döntesz úgy, hogy inkább leharapod a mondatod végét, vagy nem fejezed ki a szükségleteidet. Ott mindig jelentkezik egy következménytől való félelem, ami megrekedést hoz, pedig kikívánkozna belőled, formálni akarná a helyzetedet. De nem élsz vele. Nem mersz élni a lehetőséggel.

Ez nem azt jelenti, hogy hibás vagy azért, amiben vagy, csak egy figyelemfelkeltő jel arra, hogy lehetnének a dolgok másképp is.

Gyakran olyan pillanatok képesek fordítani az életünkön, amelyeket egyáltalán nem gondolunk jelentőségteljesnek, pedig akár sorsfordítóak is lehetnek. Egy jókor kimondott kérdés vagy kérés, vagy a kellő pillanatban felfedett érzés a partnerünk felé. Egy új útvonal, egy kirándulás egyedül, vagy egy jelentkezési lap beküldése. Valami, ami hív, ami változás az addigi működésedhez képest.

Ahol félelem gátol bennünket, ott egy lehetőség is megmutatkozik. Ha éberek vagyunk a jelenünkre, akkor sokkal több lehetőséget fogunk látni, ami kivezethet bennünket önmagunk megállításából, a számunkra értelmes és élvezetes élet megélése felé.

Ha szeretnéd, örömmel segítek Neked is, hogy felismerd mi zajlik benned, mi az a hiedelem, ami visszatart és mit tehetsz azért, hogy merd önmagadat választani. A tanácsadásról ITT tudsz olvasni, az önbizalomerősítő anyagokat itt találod.

Laskai Nelli
NLP tréner, házassági tanácsadó

borítókép: pexels.com