A féltékenység oka nem a másik fél viselkedése.

 Az emberek örülnek, ha megtalálják a lelki társukat, a másik, a jobbik felüket, ahogy szokták mondani. Viszont az örömüket gyakran beárnyékolja a partner elvesztésétől való félelem. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy a leértékelődéstől, az eddig megszokott kapcsolat, az eddig jól bejáratott kapcsolati rutin átrendeződésétől való félelem. Bekapcsol a „ha nem engem választ, nem vagyok szerethető, nem vagyok jó” gomb.

Azt gondolom, hogy a féltékenységet nem leküzdeni kell, hanem az azzal járó érzéseket, gondolatokat, tetteket megérteni és átprogramozni magunkat. A féltékenység nem csak ellenség, nem csak szörny lehet, hanem kiváló tanítómester is. Amikor valakit a féltékenységében rossz érzések kerítik hatalmába, amikor úgy érzi, hogy lebénítja, vagy épp ellenkezőleg, kapcsolatot romboló aktív cselekvésre ösztönzi (veszekedés, duzzogás), akkor egy igazi képet kap önmagáról.

Napjainkban önismeretre vágynak az emberek. De mi mutatná meg jobban, hogy kik vagyunk, mint azok a helyzetek, amikbe belekerülünk vagy beleállunk.  És szerencsére az önmagunkat feltáró helyzetek naponta többször is adódnak.

A féltékenységgel járó kellemetlen helyzet megszüntetésén dolgozhat a pár is, és dolgozhat csak a féltékeny fél is. A páros munkálkodás igazságosabbnak tűnhet, hiszen akkor a kapcsolatban élő mindkét fél tesz lépéseket azért, hogy ne mutatkozzon meg a mindennapjaikban a féltékenység.  A féltékeny fél megtanul uralkodni az érzésein, felismerni időben a jeleket és változtat az addigi reakcióján, a féltékenységet kiváltó fél pedig támogatásával, együttérzésével, a  kétes helyzetek elkerülésével segíti őt. 

Ennél azonban jobb megoldásnak látom, ha a féltékeny fél egyedül vállalja a saját útját ebben. Ugyanis bármennyire jó szándékú és segítőkész a párja, ezt a fejlődést nem tudják ketten meglépni. Ezt csak a féltékeny fél tudja megfejlődni. Mégpedig úgy, hogy visszafordítja a féltékenység tárgyát önmagára. Azonosítja az érzéseit, a hozzá társuló gondolatait, és egy előremutató cselekvést választ magának. Nem a másikat kezdi okolni, nem a párjával történő eseteket címkézi kísértésnek, hiszen kivédhetetlenek egy pár életében azok a történések, melyeket féltékenységre okot adónak titulálhatunk. Nincs olyan kapcsolat, melyben ne lehetne meggyanúsítani hűtlenséggel valamelyik felet. A gyanúsításról beszélek. Főleg, a digitális világban. Legyünk őszinték!

Akár otthonülő a párunk, akár az idejének legtöbb részét munkával tölti, ám mi önmagunkkal nem vagyunk jóban, nincs hitünk abban, hogy szerethetőek vagyunk, és bármi is történik, mi akkor is képesek vagyunk talpon maradni, ha nem hisszük, hogy minden nehézség egy lehetőség a fejlődésre, akkor elég egy akár ártatlan, téves hívás, hogy elinduljon a fejünkben a karaván és perpatvar legyen.

Mielőtt a féltékenységtől szenvedve okolnánk párunkat a rossz érzéseink, félelmeink – akár egy telefonhívás, akár egy lelkes munkatárs veszélyeztető magatartása, vagy egy bulis este miatt – előtte gondoljuk át, hogy mit jelent nekünk ez az érzés. Mit gondolunk ezek tükrében magunkról, a kapcsolatunkról.  Egyáltalán miről is szól ez az egész számunkra. Rólunk szóljon ez a dolog és ne a társunkról.

Nem kell meglepődni, ha arra a megállapításra jutunk, hogy kevés az önbizalmunk, nem tartjuk magunkat elég szexisnek, jónak, szerethetőnek.  Az sem kizárt, hogy azt gondoljunk, hogy nem érdemeljük ezt meg, többet úgysem találnánk másik párt magunknak, vagy, hogy azt érezzük, ha ez a kapcsolat véget ér, esélyünk sincs elkerülni, hogy magányosan haljunk meg.

Ha így érzünk, akkor minden jel arra mutat, hogy itt az ideje a fejlődésnek, a sok önsegítő cikk, könyv, gondolat által magunkhoz vett elméleti tudás gyakorlati alkalmazására. Mert hiába olvasunk és hallgatunk meg előadásokat arról, hogy milyen a boldog élet, ha nem trenírozzuk magunkat a pozitív gondolkodásra, ha nem lépünk ki az áldozat szerepből és vállalunk felelősséget a tetteinkért, és nem állunk bele olyan – esetlegesen kényelmetlen érzésekkel járó – helyzetekbe, amiket magunk mögött tudva erősebbek, bátrabbak, önhittel rendelkezők lehetünk.

 Kívánom, hogy olyan életet élj, amilyet álmodsz magadnak!

További motiváló, párkapcsolat-javító írásért kattints a blogra!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner
a Boldognak lenni című életmódkönyv és a Két férfi között című naplóregény szerzője