Ha csak az elmúlt öt évemet nézem, számos olyan eseményt éltem át, amit, ha kérdeztek volna előtte, biztosan a kihagyás lehetőségét választottam volna. Magánéleti, üzleti feladatok jöttek, melyekhez nem volt kedvem, amikben nem akartam, nem mertem döntéseket hozni.  Féltem attól, hogy megváltozik körülöttem minden, hogy újra erőfeszítéseket kell tennem, hogy a kényelmi szintemet elérjem, fenntartsam.

Vannak helyzetek, amiket nem tudok abban a pillanatban megváltoztatni, de a reakcióm sokat jelent. Volt egy álommunkahelyem. Olyan, amilyet mindig is kívántam magamnak. Jól éreztem magam a tevékenység során és sosem munkaként gondoltam rá, hanem hobbiként. Egyszer csak véget ért az az időszak és lépnem kellett. Döntenem arról, hogy miként folytatom az életemet. Újra kellett pozícionálnom magam és az egész életritmusomat.  Nem volt hozzá sok kedvem, visszasírtam a régi időket. Viszont mindaddig, amíg a múlton keseregtem, elszalasztottam a boldog jelen lehetőségét. Minden nap, amikor arra gondoltam és arról beszéltem, hogy milyen szép és könnyű volt pár évvel ezelőtt az élet, akkor egyre távolabb rúgtam magam elől a szép és könnyű élet eljövetelét. Pontosabban az érzékelését annak, hogy most is megélhetem elégedetten a jelent. Azóta váltottam és változtattam az életszemléletemen.

Hogy mit nyertem vele?

Megvalósultak az álmaim, megismertem magam, feltárultak előttem azok a területek, melyekben fejlődnöm kellett és meg is tettem. Nincs még vége a sornak, tudom.  De már nem érzem kiszolgáltatottnak magam, mert tudom, hogy vannak lehetőségeim és mindig is lesznek, amíg élek. Hálás vagyok azokért a dolgokért, amik a fejlődésre sarkalltak engem.

Nekem sikerült elsajátítanom és működtetnem egy olyan szemléletet, amivel a lezárásokat, a változásokat lehetőségnek látom. Nem mindig az első pillanattól érzékelem így, de egyre rövidebb idő telik el a félelmetes döbbenet és a konstruktív válasz között. Minden váltás egy ajándék. Egy újratervezés. Egy újra dobhatsz kártya. Minden változással tehetsz azért, hogy ott legyél, azt tedd, az legyél, aki szeretnél.

Ismerek egy kulcsot, ami az elégedett élethez vezető ajtó zárjába illik, ez pedig a pozitív hozzáállás, az adott reakció a bennünket érintő, olykor kényelmetlen történésekre. Az engem körülvevő embereket nem tudom megváltoztatni, nincs garancia arra, hogy a kéréseimet teljesítik, hogy olyan döntéseket fognak hozni, ami engem megnyugtat vagy előre visz. Ezért energiapocsékolás a haragra és a másikra mutogatás, a másra várakozás. A saját reakcióimban lehetek biztos csak. Azok pedig a gondolataimon múlnak.

Minden pillanatban tehetek önmagamért. Amikor elhagynak, elbocsátanak, vagy megbetegszem, megláthatom az új életem lehetőségét.  Feltehetem magamnak a kérdést, hogy mi az, ami miatt nem élek egyensúlyban. Elgondolkozhatom azon, hogy mit szeretnék, és elkezdhetem teremteni azt a gondolataim megválogatásával, majd a kapcsolódó tevékenységeimmel.

Hiszem, hogy semmi nem véletlen. Nincs olyan történés, ami nem egy gondolattal, egy vággyal kezdődne. Gondolj csak bele! Minden dolgot egy vágy indított el, majd a tettek hoztak létre. Nem a siránkozás, nem a panaszkodás, hogy kellene egy biztonságosabb autó, vagy egy kényelmes ruhadarab. Valaki megálmodta, megtervezte, létrehozta.

Rajtam múlik, hogy mit hozok ki az adott napomból, hogy mit gondolok a világról, mit hiszek el magamról.

Az elégedett életed kulcsa nálad van. Ne félj használni!

További motiváló, párkapcsolat-javító írásért kattints a blogra!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, motivációs tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm program,
a Boldognak lenni című életmódkönyv
és a Két férfi között című naplóregény szerzője