Amíg másra mutogatsz, addig három ujjad is a te irányodba áll.
Ezt észrevetted már?

Ha valami probléma felüti a fejét, akkor a legtöbb ember akaratlanul is elkezd másra mutogatni, mást okolni a történtekért.  Mindig talál egy kifogást, amivel úgy gondolja, hogy felmenti saját magát a felelősségvállalás alól.

Gyermekkorunkban gyakran használtuk és hallottuk, hogy De ő kezdte! Felnőttként azért ezt már nyugodtan elengedhetjük.  Gyakran hallok panaszkodást férjre, feleségre, hogy lusta, motiválatlan, önző, gyáva...stb., és ezáltal ő minden párkapcsolati gond előidézője. Minden olyan szép lenne, ha Ő többet törődne velem, ha kevesebbet az édesanyjával, édesapjával, barátaival.

Sokszor előfordul, hogy valaki nem olyan, amilyennek mi szeretnénk. Tudjuk, hogy képes lenne rá, hogy úgy viselkedjen, ahogy nekünk tökéletesen megfelelne, és mégsem teszi.

Mit üzen egy ilyen helyzet?

Ilyen esetben érdemes megnézni, hogy  mi a mi szerepünk az ő viselkedésében, mire reagál így. Mit mutat meg nekünk, milyen hibánkra világít rá egy olyan társ, aki saját akaratából választott viselkedésével lépten-nyomon dühöt generál bennünk.

A felismeréssel közelebb fogunk kerülni önmagunk működésének megismeréséhez, s ha úgy érezzük, hogy újratervezést igényel, azt is készek leszünk megtenni, és ezzel változást idézünk elő.

Egy lépéssel előrébb leszünk a boldogság eléréséhez.