Előfordul, hogy az ember úgy érzi, valójában ok nélkül boldogtalan. De ezek soha sem ok nélküli érzések, hiszen mindig van valamilyen gondolatunk az adott helyzetben, gondolunk valamit a múltunkról, a jövőnkről, rólunk, a világról. Ezek lehetnek felemelő gondolatok, melyek bizakodásra adnak okot, és növelik az életkedvünket, és lehetnek negatív, lehúzó, méltatlankodó, önsajnálkozó gondolatok, melyek a földbe döngölnek bennünket. Sajnos, az ember hajlamosabb a negatív gondolatokat részesíteni előnyben. Sokkal jobban megragad bennünk egy kritika, mint három dicséret.   A Berkeley Egyetem professzorai megállapították, hogy a boldogtalanság leggyakrabban nem a jelenben történő dolgok miatt van, hanem vagy a múltbéli történéseken rágódik valaki, vagy a jövőtől szorong, esetleg valamiért bűntudata van, és ez vetül ki a jelenére, pedig ha jól szétnéz maga körül, nincs veszélyben, igazán boldog is lehetne.

Neked mi a küldetésed?

Az ember szívesebben kel fel reggel, és éli az életét, ha meglátja annak értelmét. Ha tudja, hogy milyen jó dolgok várnak rá, és megtalálja, hogy mi az ő inspiráló mozgatórugója, mi az, amivel beteljesül a küldetése.  Ehhez semmi varázslat nem kell, minden az összpontosításon múlik. Viszek-e tudatosságot az életembe, a mindennapjaimba, a napom egyes szakaszaiba, vagy hagyom, hogy mások döntsék el, hogy mikor mit csinálok, vagy éppen mit nem?  Van-e bátorságom a lelkem szerint élni, vagy nincs?

Gyakran hallom, hogy például valakinek azért nincs én-ideje, mert ő anya, apa, vagy éppen a munkája rabolja el az idejét, de sok minden múlik rajtunk. Azon, hogy miként osztjuk be az időnket, milyen kikapcsolódást választunk magunknak, és egyáltalán választunk-e magunknak feltöltődő tevékenységet, vagy azt hisszük, hogy csak mi tudjuk jól vezetni a háztartást, mi vagyunk a legjobb segítői a gyermekeinknek, és csak mi végezzük el maradéktalanul a munkát. Ha leterheljük minden feladattal az elménket, akkor nem marad kapacitás arra, hogy önmagunkkal foglalkozzunk, hogy kreatív, fejlesztő időtöltésben legyen részünk. Így önmagunkat soroljuk utoljára.

A repülőgépen is probléma esetén először magunknak tesszük fel az oxigén maszkot, és csak utána másoknak. Hiszen, ha én nem vagyok jól, nem fogok tudni segíteni másnak sem. Mindenki csak azt tudja adni és megélni, ami benne van, ami ő. Hiába akarok szeretetteljes, türelmes, gondoskodó szülő lenni, ha soha sem töltődöm fel, ha nem látom az élet napos oldalát is, mert az ilyen ember dühös, ingerült, és lemondó. De csak azt tudom kisugározni magamból, ami bennem van.

A csodálatos terved az idei évre

Egy életünk van. És igen, tehetünk érte, hogy éljük az álmainkat, hogy beteljesítsük a vágyainkat. Ehhez bátran kell tervezni. Ha már a tervezéskor cenzúrázod magad, ráadásul sokszor más ember hitén alapult jóslás hatására, akkor nem sok jóra számíthatsz a megvalósulásban.

Vegyél elő egy üres papírt, tollat, és kezdd el felírni, hogy mit szeretnél elérni, megtapasztalni idén. Javíthatsz a párkapcsolatodon, a szakmai tudásodon, a másokhoz való viszonyodon, a lakásod állapotán, a kikapcsolódási lehetőségeiden, a nyelvtudásodon, vagy megcélozhatsz bármit, aminek a megvalósítási folyamata - a végeredményt megelőlegezve - boldoggá tesz téged.

Bármilyen oszlopokat rajzolhatsz, amelyek a lépéseidet segítenek megtervezni. Jó, ha van egy kiinduló oszlop, ami a jelen állapotot írja le, majd a vágyott eredményt írd le, a többit pedig az alapján töltsd ki, hogy mi kell hozzá, hogy eljuss oda. Határidők, konkrét lépések, lehetséges gátló tényezők, és motiváló emberek, akik történetei segítenek téged abban, hogy végig tudd vinni, amit elterveztél. Az ő történeteik, szavaik emelhetnek fel, ha teljesen leeresztettél a megvalósítás során felbukkanó feladatokban. Az én egyik táblázatomban ilyen feliratú oszlopok találhatóak:

Bátran engedd el a fantáziádat, ne cenzúrázd magad. Soha nem tudjuk, hogy hova jutunk el, ha elkezdünk lépkedni valami felé. Az az érzés viszont lehet, hogy ismerős számodra is, hogy mi lett volna, ha… Ez borzasztóan romboló tud lenni. A tervezéskor nem számít, hogy a szüleidnek sikerült-e, hogy mire tartottak alkalmasnak téged a tanárok. Csak te tudod meglátni, hogy mi van benned, mire vagy képes. Ez viszont csak akkor jön elő, ha előhívod magadból. Ha kreatív dolgokon gondolkodsz, ha keresed az álmaid megvalósításának lehetőségét, ha kezdeményező vagy, és az élet örömteljes eseményeinek megélését tartod szem előtt. Mert sokszor nem úgy jönnek össze a dolgok, mint tervezzük, de a rugalmasságunk, és a hitünk magunkban, a világban, az álmainkban segíteni fognak, hogy ne adjuk fel.

A legnagyobb luxus elpazarolni az éveinket, és azért nem tenni az álmainkért, mert attól félünk, hogy másoknak nem fog eléggé tetszeni, hogy ők majd nem találják elég jónak azt, amit mi szívvel – lélekkel tettünk. De a mi életünket mi éljük. A fájdalmainkat, az örömeinket egyedül mi éljük át. Nem hagyhatjuk cserben magunkat a másoktól való félelmünk miatt.

Ezért ha érzed, hogy a lelked mélyén nagyon szeretnél szakmát váltani, vagy valami új dologba belevágni, akkor ne arra figyelj, hogy mások mit mondanak a félelmükből fakadóan, hanem azok életét figyeld, akik elég bátrak voltak döntéseket hozni a saját küldetésük alapján. Ők inspiráljanak.

Ma vagy a hátralévő életedben a legfiatalabb. Tedd meg a lépéseket a boldogabb, elégedettebb életed felé. Tervezz, örülj, legyél reményteli és járd a saját utadat. Szeretetben, egészségben, békességben. Éld meg a pillanat csodálatosságát, mutasd ki a szeretetedet a családodban, legyenek tiszta és békés kapcsolataid, és tegyél meg mindent a legjobb tudásod szerint. Akkor majd este elégedetten és nyugodt lelkiismerettel fogsz lefeküdni, és várni fogod a reggelt, hogy még közelebb lehess ahhoz, amire vágysz.

Közelebb önmagadhoz, az álmaidhoz, a küldetésedhez.

 Laskai Nelli
életöröm tréner, házassági tanácsadó
A Boldognak lenni című gyakorlati életmódkönyv szerzője