Gyakran előfordul, hogy a kapcsolatban élők elbeszélnek egymás mellett, és úgy tűnik, hogy nem ugyanazt a világot látják. Nyilván nem tudnak mindent ugyanúgy látni, hiszen a személyiségük, sérüléseik befolyásolják azt, hogy milyen nézőpontra helyezkednek az adott szituációban.

Bea és János (hívjuk így őket) szereti egymást, de valahogy rosszul sül el, ha meg akarnak beszélni valamit. Az alaphelyzet az, hogy Bea szeretné, ha János több figyelmet fordítana rá, és érezhetné, hogy fontos a férfi számára. Az igényének kifejezése általában vitába, vagy sértődésbe torkollik, így egy idő után már nem is hozakodik elő vele. Viszont ez sem jó megoldás, mert nem hoz változást a kapcsolatukba.

A párbeszéd körülbelül így hangzik el:

B: Sose figyelsz rám, torkig vagyok azzal, hogy magányosan élek melletted.

J: Már megint én vagyok a hibás? Te sem foglalkozol velem sokat. Egyébként is, egész nap dolgozom, mire hazaérek, már semmi másra nem vágyom, minthogy békére és nyugalomra találjak. Miért kell mindig cseszegetni engem valamivel?

B: Na, pont ebből van elegem, hogy nem lehet veled soha semmit megbeszélni. Miért kell így reagálnod? Miért nem tudsz kedves lenni? Kár is együtt lennünk… Nem veszed észre, hogy pont úgy csinálod a kapcsolatban, mint az apád teszi anyáddal?

J: A szüleimet hagyd ki a beszélgetésből. Te meg olyan vagy, mint anyád. Neked semmi sem elég jó. Miért nem tudsz annak örülni, hogy itthon vagyok? Egyébként is minden fontosat megbeszéltünk már.

Bea ettől a párbeszédtől nem lett boldogabb, nem érzi, hogy közelebb jutott volna a hiányérzetének betöltéséhez. János pedig azt érzi, hogy bármennyit is ad a kapcsolatba, az mindig kevés.

A célravezető beszélgetéshez érdemes az igénykifejezőnek pontosan megfogalmazni, hogy mit szeretne, és azt vádaskodás nélkül a társa tudtára adni. Kerülni a mindig és a soha szavakat, mert ezek túlzóan hatnak, és ritkán fedik a valóságot. Továbbá nem tanácsos összehasonlítani a másikat senkivel, pláne nem a szülei kritizálásával. Ez hergelően hat.

A beszélgetéshez érdemes jól megválasztani az időpontot, nem a lefekvés előtt bedobni a témát, amikor már mindenki ingerült az egész nap felgyülemlett stressz miatt, és nyugalomra vágyik, és célszerű használni az alábbi formulákat a panaszkodás, vádaskodás helyett:

• Magányosnak érzem magam, több figyelemre vágyom. Szeretném megélni, hogy amikor hazaérsz, megkérdezed, hogyan telt a napom, és figyelsz rám, amíg elmondom, és megértően reagálnál arra, ahogyan érzem magam. Ettől fontosnak érezném magam.

Az, aki hallja az igényt, figyeljen arra, hogy ne vegye személyes támadásnak a másik igényét, hanem a mögötte meghúzódó érzésvilágra reagáljon. Például:

• Sajnálom, hogy magányosnak érzed magad. Értem, hogy mit szeretnél, törekedni fogok arra, hogy észrevegyem magamtól is, hogy mire van szükséged. Legtöbbször annyira fáradt vagyok, mire hazaérek, hogy csak a leeresztésemet tartom szem előtt, mert itthon legalább béke és nyugalom van, ami neked is köszönhető. Örülök, hogy a társam vagy, szeretném, hogy ne érezd magad magányosnak mellettem. Jobban figyelek majd. Esetleg most van kedved elmesélni, hogy milyen gondolatok kavarognak benned, ami miatt magányosnak érzed magad?

Ha megindul egy békés beszélgetés, akkor az igénykifejezőnek is érdemes törekednie arra, hogy ne vegye elő újra a hibáztatást, hanem tényleg az érzéseiről beszéljen. Ha a társ számára fontos a hazaérkezés utáni magány, akkor megegyezhetnek abban is, hogy ezt az időt megkapja, viszont utána váljon érdeklődővé a társával szemben.

Így jók lesznek az arányok, és mindenki jobban érezheti magát a kapcsolatban. Érdemes a pároddal közösen megtanulni a pozitív kommunikációt, és egy sor konfliktustól szabadítjátok fel magatokat.

Örömteli napot kívánok!

Laskai Nelli házassági tanácsadó, életöröm tréner