Úgy látom, hogy sok kapcsolat elromlott már mielőtt megköttetett. Elromlott már a szüleinknél, és azok szüleinél – hiszen egészen más volt a prioritás, a világnézet - , és mivel mindenki csak azt tudja adni, ami benne van, így nem nagy rejtély, hogy miért nem működnek ma a párkapcsolatok. Aki szülőként él, már csak ezért is nagy a felelőssége, hogy energiát fektessen az önismeretébe. Igen, a férfiaknak is invesztálni kell ebbe.

Nem a boldogságkeresés a mai világban szétesett kapcsolatok oka, hanem az, hogy az emberek nem tanulták meg, hogy sokkal nagyobb teremtő erejük van, mint hinnék. És ez igaz negatív és pozitív irányba is.

Ok-okozat, azaz a teremtés

Hanyagul fogadom a társam igényét? -> eltávolodáshoz vezet

Lelkesen érdeklődöm a napjáról? -> kötődéshez vezet

Rendszeresen kritizálom a társam? -> eltávolodáshoz vezet

Elismerem az erőfeszítését? -> kötődéshez vezet

Ismerem magam és a társam működését? -> kötődéshez vezet

Nem foglalkozom az önismerettel? -> távolodáshoz vezet

A konfliktuskerülő társ

Sok kapcsolat azért megy tönkre, mert nem foglalkoznak a felek egymás igényeivel. Ilyenkor azt hallom a kanapén ülő klienstől, hogy hiába kéri a társát, hogy változzon meg ebben vagy abban, nem történik semmi. Jó esetben ígéretet tesz a változásra, de van, amikor még arra sem kerül sor, hanem konfliktus kerekedik az igény kifejezéséből.

Ha valaki nem bírja a konfliktus légkörét, mert akár túl sokat kapott belőle gyerekkorában, vagy mert nincs meg a partner-partner kapcsolat és az igény kifejezésére letorkollás a válasz, akkor a változást nehezen lehet majd behozni. Ugyanis a változáshoz látni, ismerni kell a probléma forrását, és dönteni a változás mellett. Kimondva, megbeszélve, vállalva mindkét részről a szükséges új szokások bevezetését.

Könnyű azt mondani, hogy ezerszer kijelentettem, hogy mit akarok, de a társam nem foglalkozik vele. Azonban izgalmasabb azt feltárni, hogy miért nem foglalkozik az igénnyel valaki? Hiszen, ha szeretik egymást a felek, ha együtt terveznek élni a továbbiakban is, akkor, hogy fordulhat elő, hogy valaki nem foglalkozik a másik igényével, és nem tesz látható erőfeszítést annak érdekében, hogy mindketten megfelelően gondozzák a párkapcsolatukat?

Miért nem működik a párkapcsolat?

Az úgymond problémás párkapcsolat magyarázható azzal például, hogy

• kinek milyen a kötődési sémája,
• hogyan tud kommunikálni,
• mennyire fél saját maga megmutatásától, felvállalásától,
• mennyire fél az egyedülléttől,
• hogyan áll a felelősség-, és kötelességvállalással,
• mennyire fontos számára a párkapcsolat,
• meg tud-e bocsátani,
• látja-e az eseményekben a saját fejlődési lehetőségét,
• látja-e az eseményekben a saját hiányosságát,
• hogy áll önismerettel, társismerettel,
• mennyire van békés belső világa, vagy csak egy felfújt önbizalma.

Sokszor már a kapcsolat elején cinkosává válunk a társunknak, és a szeretetért, a biztonságérzetért képesek vagyunk feladni önmagunkat már az első percben. Persze, szeretnénk jó színben feltűnni, hogy mellettünk maradjon a partner, de mégsem vezet ez hosszú távon pozitív eredményre. Hogy is vezethetne, amikor folyamatosan változunk: az élethelyzetünk, az érettségünk, a tapasztalatunk, a vágyunk…

Akkor mi lehet a megoldás, ha a társ nem reagál az igényre?

Megérteni a zajló folyamatokat, felismerni a mintákat, ráébredni a felelősségvállalásra, újra és újra komolyan venni a közös célt, megtanulni helyesen kommunikálni az igényeket, és adott esetben – mert ilyen is létezik – bátran és tiszteletteljesen vállalni azt, ha mégsem a partner az, akivel élni szeretnénk.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó